Tartalom: Mudo Setsuna egy Alexiel nevű arkangyal reinkarnációja, és halálosan szerelmes az édeshúgába, Sara-ba. Alexiel ikertestvére, Rosiel, az Angyalmenedék-terv segítségével visszatért, és nem hagy nekik nyugtot. Egyvalaki érti meg Setsuna-t: Kira - ám ő is félelmetes titkot rejteget. (Delta Vision)
Vélemény: Megint egy olyan rész, aminél még mindig nem a történet a legfontosabb - sőt, a cselekmény éppen emiatt néhol kifejezetten unalmas -, hanem inkább a karakterek, igaz, itt már történnek olyan események, amik később igen komoly jelentőséggel bírnak. Ettől függetlenül, az első dolog, amiről meg szeretnék emlékezni, az Sara és az édesanyja.
Már az előző kötetben is voltak jelei annak, hogy Sara sem feltétlen a testvéri szeretet ártatlanságával szereti a bátyját, amikor azonban ezt tényleg beismeri magának, saját magával kell szembenéznie. Hiszen tisztában van vele, hogy amit akar, az bűnős dolog, és ezért egyenesen a pokolba jut majd, mégsem tud ellenállni. Egyre-másra törik össze a szíve hiszen újabb és újabb akadályok gördülnek az útjába. Setsuna elhidegülést színlel, az édesanyja tombol, és mindent annak rendel alá, hogy a lehető leghamarabb elvihesse Sara-t Japánból. Nem mondom, teljes mértékben meg tudom érteni őt is. A nő izzig-vérig katolikus, s a hite és az erkölcse egyaránt elítéli azt, ami a gyermekei között kibontakozni látszik. Ráadásul ez egy újabb okot szolgáltat neki arra, hogy még jobban utálja a fiút, akinek egyszer életet adott. Már semmi sem köti hozzá, a lányához viszont annál inkább. Sohasem szimpatizáltam a karakterével, de ennek ellenére nem mondom azt, hogy rossz ember. Kissé ellenszenves, hiszen olyan merev, mint aki karót nyelt, de talán éppen ez benne a jó, hogy ilyen. Van egy mérce, amihez tarthatja magát, és ami erőt ad neki. Ma már nem sok ember esetében tapasztalhatjuk meg ugyanezt.
Ugyanekkor Setsuna több dologgal is szembesül: egyrészt, Alexiel tényleg létezik - akárcsak Rosiel és a többi angyal - sőt, mi több, képes átvenni az uralmat a teste fölött, ráadásul Kira sem éppen az, akinek eddig mondta magát, de erről majd később. Visszatérve Alexiel-hez: az ő befolyása alatt a fiú valami olyat tesz, ami érezhetően kihat majd az élete további szakaszára. Jóllehet, igazából nem ő cselekszik, mégis, a következményeket így is úgyis neki kell majd elviselnie. Ráadásul, most, hogy az angyal erejét visszatartó fékek megszűntek, a fiú megint csak problémát problémára halmoz... Leginkább azt, hogy rájön: mindenki csak azt a nőt látja benne. Senkit sem az érdekel igazából, hogy vele mi történik, mindenkit csak a benne lakozó Alexiel érdekel - ráadásul ezt éppen Kira mondja ki nyíltan, az a valaki, akiben Setsuna eddig feltétel nélkül megbízott -, és ettől teljesen egyedül érzi magát, hiszen Sara-hoz nem térhet vissza. Így aztán az egyetlen ember, akire valóban számíthatna, szintén kikerül a képből, őt pedig teljesen maga alá temeti a magány.
Rosiel továbbra is ugyanolyan ellenszenves, mint korábban volt, nekem legalábbis a gyomrom felfordult tőle néhanapján. Az még hagyján, hogy a kis kapszulái, amik belülről emésztik fel az embert, nem túl gusztusosak, de az is biztos, hogy nála szemetebb karakterrel ritkán találkozom. Zokszó nélkül áldoz fel mindent és mindenkit annak érdekében, hogy elérje a mocskos kis céljait. Ilyen például Kato, Kira egyik osztálytársa, akit arra használ, hogy előcsalogassa Alexielt Setsuna-ból. A terve olyan jól beválik, hogy a nő meg is öli a fiút - azért, hogy megszabadítsa szenvedéseitől, de ez most mellékes -, és ez az a dolog, ami majd a legnagyobb problémát jelenti a következő részben.
Rosiel továbbra is ugyanolyan ellenszenves, mint korábban volt, nekem legalábbis a gyomrom felfordult tőle néhanapján. Az még hagyján, hogy a kis kapszulái, amik belülről emésztik fel az embert, nem túl gusztusosak, de az is biztos, hogy nála szemetebb karakterrel ritkán találkozom. Zokszó nélkül áldoz fel mindent és mindenkit annak érdekében, hogy elérje a mocskos kis céljait. Ilyen például Kato, Kira egyik osztálytársa, akit arra használ, hogy előcsalogassa Alexielt Setsuna-ból. A terve olyan jól beválik, hogy a nő meg is öli a fiút - azért, hogy megszabadítsa szenvedéseitől, de ez most mellékes -, és ez az a dolog, ami majd a legnagyobb problémát jelenti a következő részben.
Újabb angyalok is feltűnnek a színen, mint például a vak Zaphikel, akinek nem kisebb halra fáj a foga, mint a világ legelső, és egyúttal leghatalmasabb angyalára, Adam Kadmon-ra, akit feltett szándéka elpusztítani. Hogy ezt miként szeretné kivitelezni, az még kérdéses, de egy biztos: szereti a tokiói Disneylandet - tényleg -. Azt hiszem, talán éppen a vakságából adódóan, ő az egyik legemberibb angyal, függetlenül attól, hogy valójában mekkora hatalommal rendelkezik.
Ez a kötet ugyan nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé, de azért vannak benne kimondottan érdekes és izgalmas részek is, amik miatt alig bírtam letenni.
Ez a kötet ugyan nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé, de azért vannak benne kimondottan érdekes és izgalmas részek is, amik miatt alig bírtam letenni.
Kedvenc karakter(ek): Setsuna, Zaphikel
Gyűlölt karakterek: Rosiel, Kyrie
Pont: 20/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Oroszlány Balázs
Kiadta: Delta Vision Kiadó
Év: 2008
Oldalszám:
Sorozat: Angyalok menedéke (#2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése