Ellen Hopkins - Tilt

Miért: Ellen Hopkins egyik legújabb könyve. Muszáj volt elolvasnom.

Tartalom: A Triangles-ben megismert három barátnő gyermekeinek életébe nyerhetünk bepillantást ebben a kötetben. Megtudhatjuk, pontosan mi történt velük azon a nyáron - sőt, azután is -, amikor a szüleik legtöbbször nem éppen szülőkhöz méltóan viselkedtek.

Vélemény: Mivel ez igazából a fent említett könyv kiegészítő kötete, az eseményeket elég érdekes színben látjuk. Ha valaki olvasta az előző részt, azonnal feltűnik, hogy a történések párhuzamosan haladnak egymás mellett, s ez egyúttal azzal is jár, hogy az ember néha akaratlanul is visszagondol arra, hogy igen, erről már volt szó az előző részben is, nem nehéz összekapcsolni. Ugyanakkor ez a történet egy bizonyos értelemben teljesen más, nem csak magához a Triangleshez képest, hanem azokhoz a Hopkins könyvekhez is viszonyítva, amiket eddig olvastam. Megszoktam, hogy az írónő általában két-három karaktert mozgat egyszerre - ennyi szemszöggel találkozhatunk -(kivétel mondjuk a Burned, amelyben végig a főszereplő nézőpontjából ismerjük meg a történetet), itt azonban akad kapásból három "főszereplő", valamint vagy egy tucatnyi mellékszereplő, akik mintegy reflektálnak a főszereplők cselekedeteire. Mondok egy példát: Mikayla (Holly lánya) fülig szerelmes a barátjába Dylanbe. Az ő nézőpontja után pedig egy vers erejéig belepillanthatunk a fiú fejébe, aki ugyanígy érez a lány iránt. Majd, amikor kiderül, hogy Mikki teherbe esett, ugyanezzel a módszerrel mutatja be az írónő azt, miként távolodnak el egymástól, lévén, Dylan nem arra készült, hogy tizenhét évesen apa legyen, és esze ágában sincs támogatni a szerelmét, akit bár, még mindig szeret, a döntése miatt jobbnak látja, ha szakítanak. Minden karakterhez kapcsolódik legalább egy ilyen "kiegészítő személy" (Mikayla - Dylan, Shane - Alex), de ott van például Harley, akihez kapásból több személyt is köthetünk (Brianna, Chad, Lucas). Emellett, néha, egy-egy villanás erejéig más szereplők is előtérbe kerülnek, akik abban az adott pillanatban fontosak, ám utána már nem is hallunk róluk. Éppen ezért, ennél a könyvnél nem tudtam azt a rendszert követni, mint a Triangles esetében, ahol a három nő története jól körülhatárolható volt. Ebben az esetben túl sok apró részletet figyelembe kellene vennem, ha vázolni szeretném, kivel mi történt ezalatt a néhány száz oldal alatt.   

Maguk a karakterek szokás szerint remekül vannak felépítve, gyakorlatilag élnek. Igazi hús-vér emberek, valódi problémákkal, és olykor kissé felszínes, ám a korosztályukra jellemző megoldásokkal.  

Azt, hogy vajon ki volt a kedvencem, nem tudnám pontosan meghatározni, mert mindannyiukat megszerettem valamennyire, egyvalakit kivéve, ez pedig Harley. Az ő karakterével a legkevésbé sem tudtam együtt érezni, és, hogy miért? Mert azokat az ismerőseimet juttatta eszembe, akik mindig is arra hajtottak, hogy minél előbb megismerjék az élet "felnőtt" oldalát, és ettől nemes egyszerűséggel kiégtek. Harley is éppen egy ilyen úton halad, még be sem tölti a tizennégyet, de már nem egy alkalommal úgy öltözködik, mint egy közönséges ribanc - ilyenkor elgondolkoztam rajta, hogy ezzel az erővel akár Holly lánya is lehetett volna -, sőt, úgy is viselkedik. Persze, van, amikor nem direkt teszi ezt, hanem sokkal inkább félelemből. Mivel nincs önbizalma, abban a hitben él, hogy, ha mindent úgy csinál, ahogyan azt a neki tetsző fiúk elvárják tőle - most nem azért, de Lucas kimondottan durva dolgokra veszi rá -, akkor egy idő után beleszeretnek. Egy ártatlan kamaszlány, aki szerelemre vágyik, ám ezt mindig a lehető legrosszabb helyen keresi, és utána csodálkozik, hogy nem éri el a célját, csupán kihasználják. Jóllehet, idővel Harley is megváltozik valamilyen szinten - ráadásul pozitív irányba -, mégsem tudtam igazán megszeretni. 

Engem ez a regény ismét ráébresztett arra, hogy milyen kár, hogy Ellen Hopkins műveit egyik magyar kiadó sem fogja bevállalni. Nem azért, mert nem érdemelné meg, hiszen nagyon jól ír, és zseniális történeteket mesél el, amikből tényleg tanulhat az ember. Ugyanakkor az is igaz, hogy a verseit, amikben ezek a regények íródnak, igen nehéz lefordítani, még akkor is, ha szabadversekről, és nem rímképletekkel operáló strófákról van szó. Néha elgondolkoztam rajta, hogy egy-egy verset hogyan tudnék lefordítani, és kénytelen voltam rájönni, hogy gyakorlatilag sehogy, holott értek minden egyes szót, és pontosan tudom, mit mond... De mégse tudom átültetni a magyar nyelvbe. Nem mondom, egy tapasztalt fordító biztosan megoldaná ezt a feladatot, de... Már nem lenne ugyanaz. Ezt tényleg érdemes eredetiben olvasni, úgy igazán hatásos.  

Kedvenc karakter(ek): Shane, Alex, Mikayla

Gyűlölt karakter(ek): Harley

Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: angol

Kiadta: Margaret K. McElderry Books

Év: 2012

Oldalszám: 604
Sorozat: kiegészítő kötet (Triangles)