2012. november 7., szerda

Richelle Mead: A szukkubusz dala

Miért: Elkezdett érdekelni, miért rajonganak érte ennyien.

Tartalom: Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan… (Agave Kiadó) 

Vélemény: Nem ezzel szerettem volna kezdeni, de amint beleolvastam a könyvbe, az első gondolatom az volt, hogy olyan, mintha egy Anita Blake kötetet vettem volna a kezembe. Na, nem azokat a mostanában kijött, jórészt "Csak szex és más semmi" témájú részeket, hanem olyanokat, mint például a legelső, a Bűnös Vágyak. Mint utólag felvilágosítottak, leginkább azért vettem Georgina-t és Anitát egy kalap alá, mert ugyanaz az ember fordította, s mint ilyen, óhatatlanul is megegyezik a két regény stílusa. Belátom, ez hiba volt.
De, ha már így alakult, akkor elmondom, miért szerettem sokkal jobban Georgie karakterét. Annak ellenére, hogy Anitával ellentétben ő már nem halandó, mégis akként viselkedik. Megvan a maga kialakult élete, amibe a természetfeletti csak akkor és ott zavar be, ahol nagyon muszáj. Nincs elszállva magától, tudja, hogy ő is csak egy fogaskerék a gépezetben, ami a poklot működteti, ennek megfelelően éli mindennapjait. Az kiváltképp tetszett, hogy a fajtája nem nimfomán prostituáltnak lett kitalálva. Természetes, hogy szüksége van a szexre, de ez nem azt jelenti, hogy éjt nappallá téve, szinte a nap minden egyes percében erre kellene gondolnia, vagy minden este összefeküdnie legalább egy valakivel.
Emellett az érzései is hihetőek. Mead remekül érzékelteti azt vívódást, amin a szukkubusz átmegy, valahányszor egy olyan férfi közelébe kerül, aki iránt akár mélyebb érzéseket is táplálhatna, de nem teheti meg, mert azzal tönkretenné őket. A "szerelmi háromszög", ha lehet így mondani, szintén nem egy légből kapott valami. Mind a Seth-hez, mind a Roman-hez fűződő kapcsolata ki van dolgozva. Nem arról van szó, hogy csak úgy, első látásra szerelembe esne. Csak azután kezd mindkettejükhöz komolyabban vonzódni, miután megismeri őket. Külön jó pont a számomra, hogy kifejezetten randizik velük, még akkor is, ha ez nem minden esetben van konkrétan kimondva. Ezt pedig azért tartom lényegesnek, mert a legtöbb könyvben ez már kvázi nem divat. A szereplők csak úgy random egymásba zúgnak, majd jön a happy end, és kész. Itt legalább pontosan érezni, hogy milyen események hozzák közelebb egymáshoz a karaktereket, és ezt imádtam. Ráadásul, az sem elhanyagolható szempont, hogy Georgina mást szeret az egyikben, mint a másikban, tehát a két szál nem egymás tükörképére teremtetett. Azt kell mondanom, hogy többi mellékszereplő is remekül ki lett találva: Jerome és Carter kettőse pedig külön megérdemelne egy misét. 
A nyomozós szállal sincsen gond, bár semmi igazán meglepő nincs benne, mégis, az írónő úgy csavarta a szálakat, hogy míg olvastam, én végig ide-oda ingáztam a két fő gyanúsítottam között, és nem sokkal azelőtt raktam össze a képet, hogy az a könyvben is megjelent volna.  
Ha valaki híve Laurell K. Hamilton könyveinek, vagy egyéb, természetfeletti romantikus könyveknek,ennek is nyugodtan adhat egy esélyt. Szerintem Georgina őt is leveszi majd a lábáról.

Kedvenc karakter(ek): Georgina, Seth, Roman, Carter
Gyűlölt karakter(ek): Helena
Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Török Krisztina
Kiadta: Agave Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 352
Sorozat: Georgina Kincaid (#1)

4 megjegyzés:

  1. Rá kéne már szánnom magam az elolvasására... De aaannyira vastag és annyira nincs időm...

    VálaszTörlés
  2. Annyira nem is vastag, de azt elhiszem, hogy nincs rá időd :) Majd talán a nyáron, nem?

    VálaszTörlés
  3. Kiolvasva. Tudtam!!! Annyira tudtam! Pár oldallal mindig Gergie előtt jártam gondolkodásban, mindent kitaláltam... :P Nekem Roman karaktere amúgy a végén összecsapottnak tűnt és hiteltelennek. Kár érte.

    VálaszTörlés
  4. Nekem éppen az tetszett a végén Roman karakterében, hogy látszott rajta, teljesen megbomlott az elméje... Szerintem ez az összecsapottság ennek volt betudható.

    VálaszTörlés