Tartalom: 1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb
barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden
megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor
Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL)
cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után
Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a
Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal
is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük
tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt
látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy
mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük
kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással
vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is. (Maxim)
Vélemény: Hol is kezdjem? Jay Ashertől annak idején már olvastam a nagy sikerű, ám igen felkavaró, Tihenhárom okom volt című regényt, amit nagyon szerettem, annak ellenére, hogy egyáltalán nem nevezhető vidámnak. Éppen ezért vártam, vajon mit hoz számomra az író legújabb könyve.
Ez egy igazán könnyed, humoros ifjúsági regény. Mind Josh, mind Emma karaktere remekül el lett találva, és ennek nem feltétlen az az oka, hogy két különböző író formálta meg őket, hanem sokkal inkább azért, mert bennük ütközik a múlt, és a jövő, amiben most mi élünk. Emma, miután felfedezi a Facebookot, ha nem is olyan mértékben, mint a mai kor embere, de függővé válik. Ezzel szemben Josh azért próbál távol maradni ettől a dologtól, annak ellenére, hogy azért ő is elcsábul néha.
A könyvnek van egy igen komoly tanulsága is, mégpedig az, hogy a jövő nincs kőbe vésve. Lehet, hogy ez közhelynek hangzik, de engem éppen ez a történet döbbentett rá, hogy milyen igaz. Emma nem a manapság divatosnak számító alkalmazások miatt lesz függő, mint a mai kor embere, hanem azért, mert rájön, hogy azok az apró dolgok, amiket ma véghezvisz, nagyban kihat arra, milyen jövője lesz. Szinte minden apró részlet napról-napra változik, annak függvényében, hogy éppen mit tett. Éppen ezért elkapja egyfajta láz, hogy a lehető legtökéletesebb jövőt kombinálja össze saját magának... És ezért egy bizonyos értelemben elfelejt élni. Nem a mának él, hanem egy elképzelt jövőnek, ami egyáltalán nem biztos, hogy úgy lesz, ahogyan azt a képernyőn látja... Ebből a körforgásból pedig elég nehezen tud kitörni. Talán ezért is szerettem meg jobban Josht, aki, bár szimpatizál a Facebookon látott jövőképével, mégsem veszi biztosra. Ő tényleg a saját szerencséjének kovácsa akar lenni.
Engem már maga a témaválasztás is elgondolkodtatott. Hiszen manapság, amikor a technika ilyen gyors ütemben fejlődik, már meg sem lepődünk azon, ha a buszon/metrón/villamoson, a telefonjukon facebookozó tinédzsereket látunk. Ezzel szemben a könyv nagyon jól érzékelteti, mennyivel másabb volt az Internet és, leginkább a közösségi site-ok nélküli világ. Az a világ, ahol embereknek még sokkal több mindent kellett tenniük azért, hogy a számukra értékes kapcsolataikat fenntarthassák. Nem abból állt az élet, hogy e-mailek és MSN-beszélgetések segítségével kommunikáltak, hanem találkoztak, és szóban beszélgettek egymással. Persze, ez még manapság is megvan, de ha belegondolunk, ez egyre ritkább, nem? Az emberek egy része már nem szívesen mozdul ki otthonról, mert kis túlzással, szinte mindent megoldhat a négy fal gondos takarásában, jórészt az Internetnek köszönhetően. Elgondolkoztam: lehet, hogy az internet nélküli világ jobb volt? Persze, nem volt olyan kényelmes, mint manapság... De talán, valahol mégis csak többet éltek azok, akik abban az időszakban nőttek fel, amikor az online-lét még nem határozta meg ilyen mértékben az emberek gondolkodását, mint most.
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Kiadta: Maxim
Év: 2012
Oldalszám: 356
Sorozat: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése