Miért: Úgy tíz éves korom óta imádom a Rómeó és Júliát, ráadásul már egy ideje ott porosodott a várólistámon.
Tartalom: Rosaline Caplet és Rob Monteg gyerekkoruk óta legjobb barátok, ám amikor beköszönt a gimnázium utolsó éve, a kapcsolatuk szerelemre fordul... Igen ám, csakhogy Rose unokatestvére, Juliet Caplet és családja visszaköltözik a lány szülővárosába, és fenekestül felbolygatja a fiatalok életét.
Vélemény: Már vagy huszadjára teszem fel magamnak a kérdést, hogy miért is kezdtem el ezt a könyvet, és miért nem hallgattam inkább Mamira (abstractelf), amikor azt mondta, hogy ő csak rossz kritikákat olvasott erről a könyvről. Nem, én, a makacs, ehelyett belekezdtem, és az elején még úgy voltam vele, talán nem is lesz olyan rossz... Talán.
Igaz, a nevek láttán, először igencsak elkapott a röhögőgörcs... Úgy értem, ha Serle ennyire egyértelmű neveket választott - és már a fülszövegben is kihangsúlyozza, hogy ez egy Rómeó és Júlia újramesélés -, akkor miért nem lehetett kiírni, hogy Montague és Capulet? Sokkal jobb lett volna. Bár, ez se zavart volna annyira, ha a könyv többi része élvezetesre sikerül... De nem jött össze.
Úgy értem, Rose és a két legjobb barátnője, Charlie és Olivia a három népszerű csaj a suliban... Ennek megfelelően mindhárom sötét, mint egy darab tégla, de azért ők jó tanulók, meg az iskola középpontja, úgy nagyságrendileg. Őszintén szólva, én alapból nem rajongok az ilyen karakterekért, de azzal, hogy Rose kényszeresen elmagyaráz mindent, de tényleg mindent, engem ki lehet kergetni a világból, az aprócska, regényből való kiszólásairól nem is beszélve... Elgondolkoztam rajta, hogy ha már Rosaline is ennyire unszimpatikus, akkor vajon mi lesz a helyzet Juliettel, hiszen mégis csak ő lenne a történetben a főgonosz, vagy valami ilyesmi. Juliet, aki nem más, mint a hidrogénezett cicababa... *headshot* KOMOLYAN??? JÚLIA, MINT EGY ELKÉNYEZTETETT, AGYONHIDROGÉNEZETT, SZUICID HAJLAMMAL MEGÁLDOTT MISS RIBANC??????????? Ne máár... Értem én, hogy ellenszenvesebbé kellett tenni, mint Rose-t - és az utóbbi viselkedését figyelembe véve ez nem lehetett könnyű feladat -, de azért ez mégiscsak túlzásnak tűnik a számomra...
Serle próbálja beleerőltetni az eredeti tragédia egyes elemeit a cselekménybe, de olyan bénán teszi, hogy esküszöm, némelyiket fel se ismertem, csak néhány perces gondolkodás után sikerült rájönnöm, hogy ez vajon mi akart lenni. Ugyanez volt a helyzet a karakterekkel is, hogy vajon kit kinek akar megfeleltetni, pedig higgyétek el nekem, szinte szó szerint fújom az egészet.
Az utolsó száz oldal tetszett, mert vannak érdekes részek, de összességében, ez számomra még mindig kevés ahhoz, hogy átértékeljem bármelyik karaktert, vagy magát az egész történetet.
Zárógondolat: ha jót akarsz magadnak, ne olvasd el. Komolyan.
Serle próbálja beleerőltetni az eredeti tragédia egyes elemeit a cselekménybe, de olyan bénán teszi, hogy esküszöm, némelyiket fel se ismertem, csak néhány perces gondolkodás után sikerült rájönnöm, hogy ez vajon mi akart lenni. Ugyanez volt a helyzet a karakterekkel is, hogy vajon kit kinek akar megfeleltetni, pedig higgyétek el nekem, szinte szó szerint fújom az egészet.
Az utolsó száz oldal tetszett, mert vannak érdekes részek, de összességében, ez számomra még mindig kevés ahhoz, hogy átértékeljem bármelyik karaktert, vagy magát az egész történetet.
Zárógondolat: ha jót akarsz magadnak, ne olvasd el. Komolyan.
Kedvenc karakter(ek): Len
Gyűlölt karakter(ek): Rose, Charlie, Olivia, Juliet
Pont: 2/10
Pont: 2/10
Alapok:
Nyelv: angol
Kiadta: Simon Pulse
Év: 2012
Oldalszám: 334
Sorozat: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése