A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őrület. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: őrület. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 1., szombat

Blogturné #73 - Laureline Paige: Megtalállak még

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: New York szívében, egy toronyház elegáns irodájából nyíló titkos szobában veszélyes egyezség születik. 
A lány szemtelenül fiatal, intelligens és rámenős. Nappal egyetemista, éjjel felszolgáló egy bárban. 
A férfi sármos, makacs és célratörő, csak a mások feletti korlátlan hatalom hozza lázba. 
A lánynak sürgősen pénzre van szüksége, a férfi tisztességtelen ajánlatot tesz neki. 
A férfi látszólag mindent tud a lányról, a hatalmában tartja, rendelkezik a teste felett. Alayna Wither az a nő, akit talán még szeretni is tudna. 
A lány azonban sötét titkot őriz; megszállottjává tud válni annak, akit megszeret. Hudson Pierce, a bár új tulajdonosa, multimilliomos szépfiú úgy hat rá, akár a legkeményebb drog.
És a testet-lelket felőrlő hajsza megkezdődik… (Libri)

Vélemény: Amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, a legelső gondolatom az volt, hogy ez gyakorlatilag a Szürke ötven árnyalatának - amivel, mint tudjátok, igen "jó" kapcsolatot ápolok - soron következő koppintása. Sajnos, ez több szempontból is igaz. Paige a fent említett könyvben fellelhető karaktereket mozgat. Megint adott a gazdag, irányításmániás férfi, aki lényegében megvásárolja a lány szeretetét, de olyan szinten, hogy nekem személy szerint leesett az állam. Értem én, hogy pénz beszél, de a való életben szerintem viszonylag kevés nő menne bele manapság, hogy lényegében egy kitartott nő legyen, mint ahogyan abba Alayna beleegyezik. az egyetlen különbség, hogy a mi női főszereplőnk nem egy szürke egérke, hanem elméletileg egy nagyon is céltudatos nő, de csakis akkor, ha munkáról van szó. Ha a szerelmi életéről... Na, erről majd egy kicsit később. 
Igazság szerint nem volt különösebb bajom a főszereplőinkkel, amin igen csak meglepődtem. Nem mondanám, hogy odáig lettem volna Hudsonért - nekem ez a mindent-megkapok-amit-és-amikor-csak-akarom típusú férfi nem igazán jön be -, de nem is mentem tőle neki az első szembe jövő falnak. Egy dolog zavart csak vele kapcsolatban, hogy még egy első részhez képest is alig tudtunk meg róla valamit. Bízom benne, hogy ez a folytatásokban változni fog valamelyest, mert szerintem ez a történet sok esetben egy karakterdráma szeretne lenni, de mintha az írónő még nem igazán lenne tisztában vele, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani. 
A történetvezetés is rendkívül hasonló, szerintem csak a vak nem veszi észre, honnan is származik az alapanyag ebben az esetben. Ettől függetlenül, a konfliktusforrás például eltér az előző részhez képest, és az is külön tetszett, hogy ennek a szálnak valójában nincs konkrét lezárása, így biztosra vehetjük, hogy a folytatásban is lesz szerepe, reményeim szerint nem is kevés, mert ezzel sikerült megnyernie magának. Mondom ezt úgy, hogy Hudson anyjánál kiállhatatlanabb, önzőbb, és bizonyos értelemben elmebetegebb nőt már régen nem láttam. Olyan számító, lenéző, és sok szempontból gyomorforgató húzásai vannak néha, hogy kedvem lett volna fejbe verni egy tompa tárggyal, így küldve át őt a másvilágra.
Éppen ezért, komolyan hittem benne, hogy utálni fogom ezt az egészet, majd néhány oldallal később rájöttem, hogy mégsem. Ezt a pálfordulatot pedig annak a remek csavarnak köszönhetjük, hogy a főszereplőnk Laynie tényleg nem normális. Ő maga szúr a belső monológjaiba olyan apró utalásokat a saját elmeállapotára vonatkozóan, amikből tudni lehet, hogy nem egészen kerek ez a történet. Igaz, most még csak apró jelzéseket látunk benne elsősorban - mint egy távolságtartási végzés, vagy az egyik pillanatban még túlságosan is aggódó báty, aki a következőben gyakorlatilag kidobja a testvérét az életéből -, de gondolom, ez is a folytatásokban fog kicsúcsosodni. 
Bár erotikus regényről van szó - és ennek megfelelően irreálisan gyorsan eljutunk az első ilyen jellegű jelenetig -, mégsem éreztem soknak, vagy túlzónak az ilyen jellegű részeket, annak ellenére, hogy azért akad belőlük igen szép számban. Paige jó, és nem közönséges stílusban írta meg ezeket a részeket, remélem, emellett a jó szokása mellett később is kitart majd. 
Szürke-rajongóknak kötelező darab, de azoknak is adhat egy kellemes olvasmányélményt, akik hozzám hasonlóan, finoman szólva sem rajonganak a szériáért. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy engem lepett meg a legjobban a tény, hogy nem kaptam agyvérzést a ténytől, hogy egy az egyben egy koppintást olvashattam. Nekem ezerszer jobban tetszett, mint az eredeti, és nem azért, mert hiányzik belőle a BDSM-vonal.

Kedvenc karakter(ek): Jack
Gyűlölt karakter(ek): Sophia
Pont: 7/10

 Alapok: 

Nyelv: magyar
Fodította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Libri Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 348
Sorozat: Fixed (#1)

https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCiPlpundn2wQHrh8oer9BuINpF9ppf5dssvS4En8p0qAcGBcrRAAb5X3dDoYXcnbnqmxtvUBLu8aly8mFKNxLh5nduIV91s4fqa_9v7Z14weEBnEfnw8BIPBLV7Dcn_4JQgiijZR9EBQg/s1600/fixedonyoum.jpg

Résztvevő blogok listája:

1. 07.27. - Kristina blogja
2. 07.28. - Angelika blogja
3. 07.29. - Kelly & Lupi olvas
5. 07.31. - Insane Life
6. 08.01. - CBooks
7. 08.02. - Zakkant olvas
8. 08.03. - Könyvszeretet

Nyereményjáték:  

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtik el a bloggerek a bejegyzésekben. Nektek az lesz a dolgotok, hogy megkeressétek  azokat és a rejtvény megfelelő sorába beillesztve a blogturné végén a fő megoldást beírjátok a rafflecopter dobozába.
A helyes megfejtők közül három példányt fogunk kisorsolni Laurelyn Paige: Fixed on you - Megtalállak még c. könyvéből.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
https://scontent-lhr3-1.xx.fbcdn.net/hphotos-xpt1/v/t1.0-9/11800354_10203209867166298_87781489356610656_n.jpg?oh=38b4281fd235a5048229911aea919c25&oe=5641DF54

2014. szeptember 22., hétfő

Blogturné #20 - Rachel Joyce: Ellopott pillanat

Miért: Megtetszett a témája.

Tartalom: Byron Hemmings hétköznapi reggelre ébred: iskolai egyenruhája a szék hátán hever, a húga veszekszik vele a reggelinél, odalentről hallja anyja cipőjének kopogását a konyhából. Amikor aztán hármasban elindulnak otthonról, és a tavaszi reggel sűrű párája veszi körbe őket, minden megváltozik. Csak egyetlen szörnyű pillanat, és valami olyan váratlan dolog történik, hogy Byron egész élete kizökken. Az édesanyja mintha észre sem venné, de a tizenkét éves Byron érti, hogy attól a pillanattól fogva már semmi nem lehet ugyanaz. Mi történt, és ki az oka? Napok, hetek telnek el, és Byron tökéletes világa megrázkódik. A szüleiben nem bízhat, ezért legjobb barátjával, Jamesszel szövetkezik, és a két fiú tervet kovácsol… (Maxim)

Vélemény: Azt kell mondanom, nagyon nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy semmi különösebb spoilert nem lő le az ember közben. Amikor befejeztem, egyszerűen elkapott az az érzés, hogy muszáj beszélnem róla. Nem tudom megállni. Annyira felkavaró tud lenni néha, hogy képtelenség szó nélkül elmenni mellette, pedig, amikor elkezdtem, még abban sem voltam biztos, hogy nekem tetszeni fog ez a regény. 
Joyce stílusa nagyon kimért, ami végigkíséri az egész regényt, függetlenül attól, kinek a szemszögéből is ír éppen - erről majd egy kicsit később -, emellett pedig a cselekmény elképesztően lassan bontakozik ki a szemünk előtt. Éppen emiatt, néha muszáj volt félretennem, és pihentetnem egy kicsit az olvasását, ugyanis elképesztően erős hangulat kellett ahhoz, hogy olvasni tudjam. 
Mint az a fülszövegből is kitűnik, a cselekmény elsősorban a hozzáadott idő problémája körül forog, ami engem szinte azonnal elgondolkodtatott: vajon tényleg ekkora gondot okozna? Okozna-e egyáltalán, vagy csak a véletlenek furcsa összjátékáról van szó? Azt kell mondanom, Joyce ért hozzá, hogy mindvégig kétségek között tartsa az olvasót... Én például többször elgondolkodtam azon, hogy vajon volt-e egyáltalán baleset, és nem-e arról van szó, hogy Byron képzelte az egészet? Tudom, hogy rosszindulatú vagyok, de néha a fiú épelméjűségét is megkérdőjeleztem olvasás közben.
A regénynek van egy másik szála is, ami egy Jim nevű férfi mindennapjait mutatja, és én is erre helyezném most a hangsúlyt, méghozzá azért, mert ez a karakter nem normális. Kényszerbetegséggel küzd, ami, bár így elsőre talán nem tűnik nagy dolognak, igazából egy nagyon is komoly mentális problémát jelent. Jim esetében ez a rituáléiban mutatkozik meg, amik elképesztő mennyiségű időt emésztenek fel az életéből. Ez egyébként remekül érezteti, mennyire nehéz ezzel együtt élni. Mivel a betegség mennyire képes bekorlátolni az embert, mindaddig, míg nincs más lehetőség, mint elmegyógyintézetbe zárni az illetőt, mivel a kényszerek teljesen eluralkodnak rajta. Erre pedig Jim tényleg tökéletes példa. Viszonylag benne van már a korban, ám mégsem élt egy percet sem. Nincsenek meg azok a tapasztalatai, amiket mindenki magáévá tesz egy idő után, ha közösségben él, és ez rendkívül komikus - bár jelen esetben inkább kissé szánalmasnak ható - jeleneteket eredményez. Hogy mibe őrült bele? Alighanem ez a regény egyik legnagyobb csavarja, így ezt nem lőném le előre, bár szerintem nem nehéz kitalálni. Az viszont érdekelt volna egyébként - kicsit részletesebben -, hogy miért pont azok a rituálék alakultak ki az életében, amelyekről a könyv lapjain át kaphatunk egy igencsak érzékletes képet. Vajon mi tudnánk így élni?
Visszatérve Byronhoz: engem az ő karaktere nem fogott meg ellenben, a környezet, amelyben él, nagyon is. Érdekes látni, ahogy a szülei eltávolodnak egymástól - köszönhetően az édesapja munkájának, ami minden héten elszakítja a családjától -, és ez, óhatatlanul is kihat Byronra és a testvérére, akik gyerekfejjel igazság szerint csak sejtik, mi történik körülöttük. Külön megható az édesanya drámája, aki egy elég nehéz helyzetben próbál meg boldogulni, ám ez közben őt is felemészti, természetesen. Hogyan értethetné meg egy bizalmatlan, mindenhol a problémát látó férjjel, hogy min megy keresztül éppen?
Ha valaki szereti a mély, megdöbbentő történeteket, annak bátran ajánlom Rachel Joyce könyvét. Egy inkább felnőtteknek szóló történet, gyerekszemmel bemutatva, ami nem hagyja nyugton az embert azután se, hogy a végére ért. Lehet, hogy lassan indul be a történet, de megéri kivárni. Nagyon is.

Kedvenc karakter(ek): Jim
Gyűlölt karakter(ek): Seymour
Pont: 7/10

Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 388
Sorozat: -



Résztvevő blogok listája:
09/18. Zakkant olvas 
09/20. Always Love a Wild Book
09/22. CBooks
09/24. Könyvgalaxis
09/26. Deszy Könyvajánlója
09/28. Book Heaven
09/30. Könyvszeretet

Nyereményjáték:

Az Ellopott pillanat című regényben nagy szerepe van a másodperceknek, ám ez a feladat megoldáshoz inkább percek kellenek majd. Keresed meg a a turnéban résztvevő blogokon az elbújt képeket. A képek mindegyikén egy-egy betűt találsz majd. Mi az a fogalom, ami szorosan kapcsolódik az időhöz, és a blogokon elrejtett betűkből kirakható?

Azok között, akik kiteszik az összekevert betűkből álló szót és a Rafflecopter dobozba beírják esélyesek arra, hogy megnyerjék a Maxim Kiadó által felajánlott 3 db Rachel Joyce - Ellopott pillanat című könyvének egyikét. Jó keresgélést!