Tartalom: Lee Chase százados és Flynn Cormac küzdelme az Avon megmentéséért.
Jubilee Chase-nek és Flynn Cormacnek sosem kellett volna találkoznia.
Lee százados az Avonra küldött seregben szolgál, melynek meg kell fékeznie a terraformált bolygó lázadó telepeseit; de megvan rá az oka, hogy gyűlölje a felkelőket.
Flynn ereiben lázadók vére csörgedez. A nővére az Avont vasfegyelemmel irányító, hatalmas vállalatcsoport elleni felkelés során halt meg. Ezek a vállalatok vagyonokat keresnek azzal, hogy lakatlan bolygókat terraformálnak az univerzumban, majd telepeseket bíznak meg, hogy tegyék élhetővé azokat, miközben azt ígérik nekik, hogy a gyerekeik már jobb körülmények között fognak élni. De az Avon esetében nem állták a szavukat, és évtizedekkel később Flynn vezeti a felkelést.
Flynn elkeseredetten próbál bármiféle előnyre szert tenni az otthonát elfoglaló hadsereggel szemben, így amikor összetalálkozik Lee-vel, az egyetlen, ésszerűnek tűnő lépés mellett dönt: fogolyként magával viszi a lányt a rejtekhelyükre. De miközben a többi lázadó arra készül, hogy kivégezze a csípős nyelvű, ám acélidegekkel bíró Lee-t, Flynn újabb döntést hoz, ami örökre megváltoztatja: együtt megszöknek a bázisról, és így két tűz közé kerülnek egy értelmetlen háborúban.
A Starbound-trilógia lenyűgöző második kötetében egy szerelemről és megbocsájtásról szóló, felejthetetlen történetet követhetünk végig egy háború szaggatta világban. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Nem tudom, mennyire emlékeztek, de a magam részéről igencsak vegyes érzésekkel tettem le az előző részt. Bár nagyon szerettem, a vége csavar miatt máig nem tudom megfogalmazni, mit gondolok róla... De talán éppen ez az oka annak, hogy némileg félve vettem a kezembe a Meggyötört világot.
Bevallom, nekem a regény kezdete egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy nagyon túl van írva Jubilee nézőpontja. Terjengős, kissé sehova sem tartó mondatok (még egyszer mondom, lehet, hogy csak én éreztem így), ráadásul ő maga sem volt valami szimpatikus. Úgy tűnt, el van telve attól, hogy ő mennyire profi, de ugyanakkor mégis zavarja, hogy a többi katona inkább elkerüli, talán éppen azért, mert úgy érezhették, agyonnyomja őket a saját felsőbbrendűségének tudatával. Erre jön a zöldfülűnek beállított Flynn, aki egy pillanat alatt összetörte a magáról kialakított képét azzal, hogy egy egészen ügyes csellel egyszerűen elrabolta a lányt. Nem mondhatnánk, hogy ez egy ideális kapcsolat indítás, de innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.
Na, már most, kicsit úgy érzem, mintha az írónők még mindig nem találnák a megfelelő egyensúlyt a romantika és a sci-fi vonal között. Míg az első kötetet egyértelműen dominálta a romantika, s csak az utolsó néhány tíz oldalon kapcsolódott be a tudományosság, addig itt most szinte végig a sci-fi dominált, és a romantika ímmel-ámmal ütötte fel a fejét.
Félreértés ne essék, engem kimondottan szórakoztatott a hőseink közötti pattogós dialógusok tömkelege, viszont tény és való, hogy kidolgozatlannak érzem a kapcsolatukat. Éppen ezért bízom benne, hogy a harmadik kötetre már helyreáll az egyensúly, és mindenből ugyannyit fogunk kapni, ugyanis ez a hol erre, hol arra billenő mérleg effektus engem nem igazán kötött le. Nem mondom, hogy untam volna a sci-fit (annak ellenére, hogy egyébként korántsem tartom magam a műfaj rajongójának), csak némi kiegyensúlyozásra vágytam volna.
Lilac és Tarver esetében nem kaptunk túl sok bepillantási lehetőséget a világ működésébe, nos ezt itt az írónők maximálisan pótolták. A háttér sokkal kidolgozottabb, most már egészen élőnek hat. Nem volt olyan érzésem, mintha a regény egyik pillanatról a másikra ki akarna dobni magából, így jobban bele tudtam élni magam.
Nem volt annyira merész a történet, viszont több kisebb-nagyobb csavar volt benne, ami miatt, hiába volt az a nagyon nehéz indulás, végig izgalmas tudott maradni.
Kedvenc karakter(ek): Jubilee, Flynn
Mi még mindig imádjuk az űrhajós filmeket, ebben a játékban is a legjobb sci-fi mozikat keressük. Egy-egy kép alapján kell kitalálnotok és beírnotok a filmcímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
a Rafflecopter giveaway
Vélemény: Nem tudom, mennyire emlékeztek, de a magam részéről igencsak vegyes érzésekkel tettem le az előző részt. Bár nagyon szerettem, a vége csavar miatt máig nem tudom megfogalmazni, mit gondolok róla... De talán éppen ez az oka annak, hogy némileg félve vettem a kezembe a Meggyötört világot.
Bevallom, nekem a regény kezdete egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy nagyon túl van írva Jubilee nézőpontja. Terjengős, kissé sehova sem tartó mondatok (még egyszer mondom, lehet, hogy csak én éreztem így), ráadásul ő maga sem volt valami szimpatikus. Úgy tűnt, el van telve attól, hogy ő mennyire profi, de ugyanakkor mégis zavarja, hogy a többi katona inkább elkerüli, talán éppen azért, mert úgy érezhették, agyonnyomja őket a saját felsőbbrendűségének tudatával. Erre jön a zöldfülűnek beállított Flynn, aki egy pillanat alatt összetörte a magáról kialakított képét azzal, hogy egy egészen ügyes csellel egyszerűen elrabolta a lányt. Nem mondhatnánk, hogy ez egy ideális kapcsolat indítás, de innen szép nyerni, ahogy mondani szokás.
Na, már most, kicsit úgy érzem, mintha az írónők még mindig nem találnák a megfelelő egyensúlyt a romantika és a sci-fi vonal között. Míg az első kötetet egyértelműen dominálta a romantika, s csak az utolsó néhány tíz oldalon kapcsolódott be a tudományosság, addig itt most szinte végig a sci-fi dominált, és a romantika ímmel-ámmal ütötte fel a fejét.
Félreértés ne essék, engem kimondottan szórakoztatott a hőseink közötti pattogós dialógusok tömkelege, viszont tény és való, hogy kidolgozatlannak érzem a kapcsolatukat. Éppen ezért bízom benne, hogy a harmadik kötetre már helyreáll az egyensúly, és mindenből ugyannyit fogunk kapni, ugyanis ez a hol erre, hol arra billenő mérleg effektus engem nem igazán kötött le. Nem mondom, hogy untam volna a sci-fit (annak ellenére, hogy egyébként korántsem tartom magam a műfaj rajongójának), csak némi kiegyensúlyozásra vágytam volna.
Lilac és Tarver esetében nem kaptunk túl sok bepillantási lehetőséget a világ működésébe, nos ezt itt az írónők maximálisan pótolták. A háttér sokkal kidolgozottabb, most már egészen élőnek hat. Nem volt olyan érzésem, mintha a regény egyik pillanatról a másikra ki akarna dobni magából, így jobban bele tudtam élni magam.
Nem volt annyira merész a történet, viszont több kisebb-nagyobb csavar volt benne, ami miatt, hiába volt az a nagyon nehéz indulás, végig izgalmas tudott maradni.
Kedvenc karakter(ek): Jubilee, Flynn
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 512
Sorozat: These Broken Stars (#2)
Résztvevő blogok listája:
11.25 Kelly és Lupi olvas
11.27 Deszy könyvajánlója
11.29 Bibliotheca Fummie
12.01 CBooks
12.03 Sorok között
Nyereményjáték:
Mi még mindig imádjuk az űrhajós filmeket, ebben a játékban is a legjobb sci-fi mozikat keressük. Egy-egy kép alapján kell kitalálnotok és beírnotok a filmcímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése