2018. április 28., szombat

Blogturné - Gena Showalter: Éjsötét játszmák


Miért: Gena Showalter


Tartalom: Strider, a Vereség démonának őrzője, sohasem veszíthet, hacsak nem akar pokoli kínokat szenvedni. Számára az élet győzelem vagy halál - amíg Kaia, a csábos hárpia, sarokba nem szorítja a megadás kísértésével.

Kaiának, akit népe Csalódásnak csúfol, az élete árán is el kell hoznia az első díjat a hárpiák világbajnokságáról, így nem tűrheti, hogy Strider összezavarja. Ám Stridernek is megvannak a maga tervei az első díjjal: el akarja lopni az isteni gyártmányú, ősi varázseszközt, mielőtt eldőlne, ki lesz a világbajnok. Ám ahogy egyre durvábbá válik a versengés, kiderül, hogy itt egyetlen díj számít: a szerelem, amelyben egyikük sem hitt... (Insomnia)


Vélemény: Végre! Most már úgy érzem kezdem felvenni a fonalat, és lassan, de biztosan összeáll a fejemben a kép azzal kapcsolatban, hogy mi is az Alvilág Urai univerzuma, és kinek mi a helye, vagy éppenséggel a szerepe ebben. Az igazat megvallva, nem gondoltam volna, hogy ez a rész lesz az, mivel Kaia és Strider (akit egyébként nem ritkán sikerült Strykernek olvasnom) szála ugye elsősorban egy helyszínen, a hárpiaátékokon játszódik, ugyanakkor az írónő belenget még vagy három-négy másik szálat is, amiket gondolom, a későbbiekben fog megoldani. Ott van például a Szexdémon - tetszik ez az elnevezés - őrzője, Paris, aki, ha jól sejtem, a következő rész főhőse lesz -, de gyakran felbukkan még William és Kane is. De, térjünk vissza a fő vonulathoz.
Szóval, Kaia-t és a testvéreit meghívják erre a rendezvényre, ami voltaképpen egy női olimpia, csak sokkal erőszakosabb kivitelben, mint azt akár a jelenben, vagy az ókori Görögországban el tudnánk képzelni. Bevallom, nekem ez a szál nem igazán működött. Lehet, hogy ennek az a nagyon egyszerű oka van, hogy mindig is hadilábon álltam a görög történelemmel, és mint ilyen, a hozzá köthető párhuzamok kicsit zavarnak. Ez maximálisan az én saram, ettől még a regény nem lesz rossz. A cél egyértelműen a győzelem, és nem csak a lány büszkesége miatt, hanem a nyeremény miatt is, hiszen a Szétválasztás Pálcájáról van szó, amire a Lordoknak nagy szükségük van. Bár épp emiatt Strider egészen más véleményen van.. 
Ami mellett viszont nehéz elmenni szó nélkül, az Kaia anyja, Tabitha, akinél szívtelenebb nőt még a föld nem hordott a hátán. Mivel valahol értem, hogy az önnön büszkesége és szűklátókörűsége miatt nem tud túllépni a lánya, vagy másfél évezreddel korábbi tévedésén, nem tudnám a Gyűlölt karakterek sorába beilleszteni, de az tény, hogy nem lesz az embernek a szíve csücske. Ellentétben például egy másik hárpiával, Neeka-val, aki egy siket leányzó, éppen ezért, elég érdekes szerepet tölt be a Kaia-csapatban.
Az abszolút csúcs, kissé meglepő módon, Vereség volt a számomra. Ő az a démon, aki voltaképpen egyetlen egy szóval kommunikál Striderrel, ami nem más, mint a Győz!. Ennyi. Kicsit olyan, mint a Galaxis őrzőiben Groot, de talán éppen ez az, ami adott egy kis humorforrást a történetnek, hiszen a kommunikáció közte és Strider között annyiból állt, hogy a férfinak valami eszébe jutott, erre a démon rávágta, hogy Győz!, kampó-basszó.  És mindeközben Strider már ennyiből ért mindent.
És ha már Strider: a regény elején én meg voltam róla győződve, hogy nem illenek össze Kaia-val, mert úgy tűnt, csak csesztetni tudják egymást, és nem éppen a szó pozitív értelmében. A játékok kapcsán változott csak meg a véleményem, amikor a férfi végre hajlandó volt elengedni azt, ami az előző részben történt Kaiaval. De addig szerintem ez inkább volt egymás csesztetése, mint kölcsönös vonzalom. 

Kedvenc karakter(ek): Strider, Paris
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/8



Alapok:


Nyelv: magyar
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2018
Oldalszám: 516
Sorozat: Lords of The Underwold (#8)


Résztvevő blogok listája:

04.24.Angelika blogja
04.26.Kristina blogja
04.28.CBooks
04.30.Insane Life

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban letesztelhetitek, mennyire ismeritek az Alvilág Urait és kedveseiket. Minden állomáson megadjuk egy-egy hősnő nevét, a Ti feladatotok pedig megírni, hogy melyik démont őrzi az a harcos, akiben ezek a nők megtalálták örök társukat.
A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai hősnő: Scarlet

2018. április 25., szerda

Blogturné - Marie Lu: Az ifjú kiválasztottak


Miért: Marie Lu. 


Tartalom:Van ​ki gyűlöl minket, akasztófára való zsiványként gondol ránk. Van ki retteg tőlünk, démonnak tart, máglyára vetne mindannyiunkat.
Van ki bálványoz minket, az istenek gyermekeinek vél.
De egy sincs, ki ne hallott volna rólunk.
Elegem van belőle, hogy kihasználnak, bántanak, aztán félrelöknek.
Adelina Amouteru túlélte a vérlázat. Egy évtizede már, hogy a halálos betegség végigsöpört az országon. A fertőzöttek többsége meghalt, és sok gyereken, aki túlélte, furcsa nyomot hagyott a betegség. Adelina fekete haja ezüstössé vált, a szempillája kifehéredett, és csak egy szabálytalan forradás maradt ott, ahol korábban a bal szeme volt. Durvalelkű apja szerint ő egy malfetto, irtóztató, utálatos teremtmény, aki szégyent hoz a családjukra, és a boldogulásuk útjában áll. De a pletykák szerint, a láz túlélői közül néhányan nem csak forradásokkal lettek gazdagabbak – úgy tartják, néhányan rejtélyes hatalomra tettek szert, és bár a kilétük titokban maradt, úgy kezdték emlegetni őket, hogy a kiválasztott ifjak. Teren Santoro a királynak dolgozik. Az Inkvizíció fejeként az ő feladata felkutatni a kiválasztott ifjakat, hogy elpusztítsák őket, mielőtt még ők pusztítják el az országot. Veszélyesnek és bosszúszomjasnak tartja a kiválasztott ifjakat, de lehet, hogy a legsötétebb titkot maga Teren rejtegeti. Enzo Valenciano a Tőr Társaságának vezetője. A kiválasztott ifjaknak ez a titkos társasága kutat a hozzájuk hasonlók után, hogy előbb találjon rájuk, mint az Inkvizíció. De Adelina személyében a Tőrök olyasvalakire bukkannak, aki olyan hatalommal rendelkezik, amihez hasonlót még nem láttak. Adelina hinni akar benne, hogy Enzo az ő oldalán áll, és Teren az igazi ellenség. Hármójuk sorsa szorosan összefonódik, és noha eltérő célokért küzdenek, mindhármuk harca nagyon is személyes. Egy dologban viszont mindannyian egyetértenek: Adelina olyan képességekkel rendelkezik, amik nem valók erre a világra. A szívében bosszúra szomjazik a sötétség. És ég benne a vágy, hogy elpusztítson mindenkit, aki az útjába áll. Most én jövök! Én használok ki másokat! Én fogom bántani őket! De függetlenül attól, mit gondoltak róluk, a nevüket mindenki ismerte. A Kaszás. Magiano. A Széljáró. Az Alkimista. Az ifjú kiválasztottak. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Egy: ez a fülszöveg borzasztóan hosszú, és szerintem indokolatlanul részletes. Gyakorlatilag benne van minden, amit erről a történetről tudni kell, szinte az csoda, hogy nincsenek benne kőkemény spoilerek, de akkor is összességében nagyon is árulkodó. 
Kettő: Csak én érzem így, vagy ez a könyv egy az egyben a Ragyogó udvar lenyúlása, vagy fordítva? Sajnos nem néztem utána, hogy Amerikában melyik jelent meg előbb, de azt kell mondanom, hogy a hasonlóságok igencsak szembeötlőek a két regény esetében. Mindkettő egy leginkább a viktoriánus kort idéző környezetben játszódik, a két főhősnő neve - oké, az egyik esetében csak felvett, de akkor is -, nagyon hasonlít egymásra. Mindkét könyvben van valaki, aki hasznot akar húzni a hősnőből. Itt jelen esetben Tener, aki szinte egy fanatikus eltökéltségével üldözi a kiválasztottakat, és akit éppen ezért szívből lehet utálni. Szóval nem teljesen ugyanolyan, mint a Ragyogó udvarban, hiszen ott Cedric nem volt negatív szereplőnek beállítva, de azért... Én éreztem némi párhuzamot. 
Három: Enzio. Számomra ő egy elég nagy talány volt. Az, ahogyan felbukkant a könyvben először, közel sem azt juttatta eszembe, hogy ő majd biztosan jófiú lesz. Eleinte kissé felemás érzéseket váltott ki belőlem, ami nem baj, persze. De azt kell mondjam, nem tudtam megkedvelni. Értem, hogy milyen jó az, hogy mindenre kész a társaiért, meg ilyenek, de nekem ez olykor inkább tűnt erőltetettnek, mint valósnak. 
Négy: Adelina. Tetszett benne, hogy végre nem egy külsejében tökéletes lányról beszélünk. Oké, talán kicsit erősnek tűnhet, hogy hiányzik a fél szeme, de mivel ez korrekten meg van indokolva, nem volt vele problémám. Adott egy kis pluszt a karakterének. De... Ettől még tényleg nagyon hasonlít Richelle Mead főhősnőjére a már fent említett sorozatból. Ez pedig nagyon zavart. Lehet, hogy ez az én személyes nyűgöm, de nem tudtam elvonatkoztatni a gondolattól, hogy olyan volt, mintha egy koppintást olvasnék. Ez pedig egyszerűen tönkrevágta az olvasás élményét. 
Öt: A háromféle nézőpont alapvetően jó ötlet volt, hiszen három eléggé különböző karater gondolataiba nyerhettünk így bepillantást. 

Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Teren
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: AncsaT
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 368
Sorozat: The Young Elites (#1)

Rácz Tibor fényképe.

Résztvevő blogok listája:

Április 19 - Kelly Lupi olvas
Április 21 - Sorok között
Április 23 - Deszy könyvajánlója
Április 25 - CBooks
Április 27 - Spirit Bliss oldala

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban a fantasy regények férfi főszereplői jutnak rivaldafényhez. Minden állomáson találtok egy nevet, a ti dolgotok pedig annyi, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok, hogy melyik könyvben szerepel (elég a címet megadnotok). Ha velünk tartotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

A mai főhősünk: Pongor

2018. április 24., kedd

Blogturné #300 - Trish Cook: Éjjeli napfény

Miért: Érdekel a film.

Tartalom: A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak.
Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét.
Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre. (Maxim)



Vélemény: Azt hiszem, ez a történet nem más, mint az Alkonyat és a Nap nap után mondhatni, szinte tökéletes egyvelege. A hangulata számomra inkább David Levithan könyvét juttatta eszembe, azért, mert Katie helyzetében van valami megmagyarázhatatlanul tragikus, akárcsak A esetében. Az egy dolog, hogy ő csak a napra nem tud kimenni, éppen ezért, éjszaka aktív, és nappal alszik - igen, itt az elég erős Alkonyat-párhuzam -. De ha jobban belegondolunk, ez is egy olyan dolog, ami sok szempontból alkalmatlanná teszi arra, hogy egy teljesen egészséges párkapcsolata legyen - vagy akár barátja, bár azért erre látunk példát -. Egyrészt, a párjának sem olyan egyszerű megszokni, hogy csak akkor tud vele találkozni, ha már lement a nap, és ez adott esetben az ő életét is fel tudná borítani, de nézzük kicsit távolabbról: például születik egy egészséges gyerekük - azt hiszem, arról nincs is szó a könyvben, hogy ezt a betegséget vajon lehet-e örökölni, vagy tényleg teljesen véletlenszerűen alakul ki valakinél -, akivel mondjuk napközben ki szokás menni a játszótérre, ilyesmi. Annak ellenére, hogy Katie közel sem látja annyira rossznak a saját helyzetét, mint én, nagyon sokszor éreztem azt, hogy egyszerűen sajnálom. 
Charlie élete talán nem ennyire tragikus, de azért neki is megvan a saját maga baja - amivel egyébként nem tér el a YA-regények férfi főszereplőitől, úgy általában. Ugyan ő már a lesérült sportolók táborát erősíti, ez igaz, de nem jelenti azt, hogy vesztett volna az ambicióiból, mindössze új utat kell találnia magának, ami nem lesz más, mint Katie és az ő zenéje. Nyilván, már a találkozásul is sorsszerűnek hat, de szerintem a kapcsolatuk alakulása az, ami érdekesebbé teszi ezt az egészet. Hiszen a fiúnak egyszer csak szembesülnie kell a választottja helyzetével, és hoznia egy kemény döntést, hogy ezt is képes bevállalni a lányért. 
Az a poén ebben az egészben, hogy ők ketten relatíve hamar megbarátkoznak a furcsa párkapcsolat gondolatával -persze azért, mert pillanatok alatt egymásba szeretnek lényegében -, de a két család már közel sem áll ennyire pozitívan ehhez a kérdéshez. Mindkét félnek megvannak a maga teljesen jogos aggályai, aminek persze hangot is adnak.
Drámai, de a maga módján aranyos történetet kaptunk Trisha Cook-tól, ami nekem meghozta a kedvemet az írónő többi könyvéhez is. 


Kedvenc karakter(ek): Katie, Charlie
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Vince Judit Andrea
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 256
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:

04.18 Dreamworld
04.24 CBooks
04.26 Sorok között

Nyereményjáték:

A film kapcsán most a játék is a szereplők körül forog. Minden állomáson találsz egy kérdést és egy
segítő képet, a rafflecopter doboz megfelelő sorába írd be a megfejtést! Sok szerencsét!
 A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Patrick Schwarzenegger apukája melyik évben született?

a Rafflecopter giveaway

2018. április 21., szombat

Blogturné #299 - Mia Sheridan: Calder útja


Miért: Mia Sheridan.

Tartalom:  Van egy hely a mai Amerikában, ahol nincs áram, nincs vezetékes víz, és nem használnak modern eszközöket sem. Itt nincs helye álmoknak, önkifejezésnek vagy ambícióknak.

Itt él egy fiú, akinek a teste akár egy istené, a szíve pedig akár egy harcosé. Erős és hűséges; jól szolgálja, akit szolgálni kell. De az a bűne, hogy többet mer álmodni.Itt él egy lány is, akinek olyan az arca, akár egy angyalé, a szíve pedig telis-tele van bátorsággal. Ő a tökéletes engedelmesség mintaképe. De az a bűne, hogy vágyakozni mer arra, amiről azt mondták neki, hogy sohasem lehet az övé.
A Calder útja a jó és a rossz, a félelem és a bátorság küzdelméről szól. Arról, hogy a szerelem fénye még a legsötétebb helyeket is beragyogja – a kezdetektől a világ végéig.
Folytatása következik Megtalálni Edent címmel. (Könyvmolyképző)



Vélemény: Noha sejtettem, hogy akárcsak az Archer hangja, a Calder útja sem fog nálam felérni a Skorpió fullánkjához, ami még mindig az abszolút kedvencem a Mia Sheridan könyvek közül, azért bátran mondhatom, hogy összességében pozitívan csalódtam ebben a regényben.
Megint csak egy lassú folyású könyvvel van dolgunk, ami igazából sokáig csak villanásokkal, pillanatképekkel igyekszik bemutatni nekünk Calder és Eden világát, amelybe a maguk módján mindketten tökéletesen illeszkednek, hiszen azt teszik, amit a környezetük elvár tőlük. Engedelmesek, hallgatagok - már amikor -. Számunkra furcsa, és elképzelhetetlen lehet sokszor, hogy emberek adott esetben ennyire zárt közösségekben éljenek, a modern technika nélkül (vegyük például az amisokat, vagy az FLDS-szektát), de, mint látjuk, ez olyasmi, amivel vannak, akik igenis, képesek azonosulni, és vakon hinni egyetlen vezetőben, akit amolyan messiásként, vagy prófétaként tisztelnek, és képesek teljes egészében, testüket-lelküket az ő szolgálatába állítani. Bevallom, szerintem ez nagyon ijesztő. És ezt a maga módján az írónő is érzékelteti velünk. 
Ám, amiben szerintem nagyot alkot, az éppen az a része a történetnek, amikor ez a buraként megszilárdult hitrendszer - vagy elvrendszer, mindegy, ezesetben minek hívjuk - elkezd repedezni a hősein körül. Apró repedések keletkeznek a világképükön, ahogy egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz, majd egy ponton, az egész szétrobban a feszültségtől. Erre azonban nagyon sokat kell várnunk, nem véletlen, hogy ez a történet, akárcsak annak idején Leoék esetében, most is két részben jelenik majd meg. Ebben a történetben ugyanis bőven van ennyi. Lehet foglalkozni a hőseink lelki világával, az egymáshoz, vagy a közösséghez való viszonyukkkal, és még sorolhatnám.
A közösséget, bár valahol sajnáltam, amiért ennyire agymosottak lettek, bevallom, utáltam is őket ezért. Hiszen éppen ők tehetnek róla, hogy Eden-nek és Calder-nek küzdeniük kell egymásért, és végig úgy kell érezniük, hogy nem érdemlik meg a közös boldogságot. Akarva-akaratlanul akadályokat görgetnek eléjük, és úgy viselkednek, mintha nem értenék, mit szeretnének, pedig csak nem akarják megérteni. 
Meglepően mély és elgondolkodtató regényt kaptunk, ami bőven megérdemli, hogy az ember kézbe vegye, és elmerüljön a világában. Olykor talán kicsit nyomasztó, de a maga furcsa módján, mégis csak felemelő olvasmány.   


Kedvenc karakter(ek): Calder, Xander, Eden
Gyűlölt karakter(ek): a közösség maga
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 400
Sorozat: Sign of Love (#5)


Résztvevő blogok listája:

04.15.Angelika blogja
04.17.Kristina blogja
04.19.Sorok között
04.21.CBooks
04.23.Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban letesztelhetitek, tudjátok-e, mit tartogatnak sorozat későbbi kötetei. Minden állomáson megadjuk egy-egy regény főszereplőinek nevét, a Ti feladatotok pedig megírni, az ő történetüket melyik csillagjegy ihlette A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Brogan & Lydia

2018. április 13., péntek

Blogturné #298 - Tarryn Fisher: Kapd be, szerelem!


Miért: Megtetszett a fülszövege.


Tartalom: Helena Conway szerelmes lesz.

Akaratlanul.

Észrevétlenül.

De nem véletlenül. Kit Isley pontosan az ő ellentéte – rejtélyes, fékezhetetlen és a legkevésbé sem óvatos. Mindez akár remekül is alakulhatna…

Ha nem Helena legjobb barátnőjével találkozgatna. Helena kénytelen dacolni a szívével, helyesen cselekedni, és másokra is gondolni.

Egészen addig, amíg fittyet nem hány az egészre.
Tarryn Fisher, New York Times sikerkönyves szerző lehet, hogy vagányabb nálad, de ezt nem dörgöli az orrod alá. Az első diplomáját a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában szerezte. Az emberi természet nagy tisztelője, egy hús és vér gonosz, mégpedig a Mardekár házból. A szíve sötét, de az olvasóit azért kedveli. Jelenleg Washingtonban él fiával és lányával.
Az év legizgalmasabb regénye a női útkeresésről és a szerelemről. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Egyszerűen nem jutok szóhoz. Percek óta nézem a posztom vázlatát, és nem tudom, mit írjak. Én eddig nem olvastam Tarryn Fisher-től, csak a Never, Neverhez volt szerencsém, amit nem egyedül jegyez, éppen ezért nem tudtam, mire is számítsak a Kapd be, szerelem kapcsán… Erre szabályosan dobtam tőle egy hátast.

Számomra az volt a lenyűgöző ebben a történetben, hogy rendkívül emberi karaktereket kapunk benne. Szeretem Colleen Hoovert, de tény, hogy az ő regényeiben sok esetben a karakterek már-már túl tökéletesek (főleg a férfi karakterek, akik persze mindig romantikus, odaadó hősszerelmesek). Ezzel szemben, Helena, Kit, Della és a többiek egytől egyig hús-vér emberek benyomását keltik. Ergo, közel sem tökéletesek, és követnek el olyan ordas nagy hibákat is, hogy esküszöm, olykor csoda, hogy nem szakad le a plafon.

Helena például egy oké, nagyon valósághű, de akkor is, egy mezei álom miatt felfigyel a legjobb barátnője pasijára, majd egyszer csak beleszeret. Szerintem mind sejtitek, hogy ez az álmoskönyv szerint sem jelent túl sok jót, de mégis… el lehet ezért ítélni? Nem igazán. Hiszen az érzelmeket nem lehet befolyásolni. Meg lehet próbálni, de az általában visszafelé szokott elsülni – és igen, ezt én a saját káromon tanultam meg -. Az szerintem egy pluszpont, hogy az álom egyéb aspektusai segítik őt abban, hogy megtalálja, miben is jó igazából, és így elindulhat az énkeresés útján.
Kit, a szóban forgó pasi kicsit el van veszve. Nagyon elvont lélek a maga módján, de akár azt is mondhatnám, hogy sokszor, egyszerűen csak egy pasi. Ergo azt sem veszi észre, ami kiböki a szemét, majd amikor szembesítik vele, vagy nem tud a helyzettel mit kezdeni, vagy nyúlcipőt húz. Ettől még nem lesz szimpatikus, ezt belátom, de mégis, engem nagyon megfogott. Talán épp a tanácstalansága, és a bénasága miatt. Ő az a srác, aki mindenkinek meg akar felelni, de ezt sikerül annyira eltúloznia, hogy onnantól kezdve hibát hibára halmoz. Ebből a gödörből pedig nem könnyű kikászálódni.
Della, az én meglátásom szerint, szimplán rossz ember. Az a tipikus zöldszemű szörnyeteg. Ezt pedig a lehető leggázabb jelenetben sikerül érvényre juttatnia, amikor is direkt felveszi Helenanak a telefont, miközben éppen Kittel szexszel. Lehet, hogy ez csak nálam csapta ki a biztosítékot, de szerintem ez másnak sem fog tetszeni.
Aki mellett tényleg nem tudok elmenni szó nélkül, az Greer. Az utóbbi időben rengeteg posztot írtam, de egyikben sem tudtam kiemelni egy igazán jó mellékszereplőt, aki emlékezetes lett volna, egészen mostanáig. Ebben a lányban számomra az a különleges, hogy ő Kit első szerelme. Ez önmagában nem tűnik nagy dolognak, de a tény, hogy miatta megy szét a kapcsolatuk, már ad egy kis pikantériát a történetnek, az pedig végképp, hogy később képes megbánni a tettét, ám ettől nem hülyül meg, és kezd Kit után futni, hogy az bocsásson meg neki. Greer bocsát meg önmagának, és ennek köszönhetően tud továbblépni, illetve kiteljesedni. Az pedig egy pluszpont, hogy ő lesz Helena igazi támasza ebben a káoszban.
Egy nagyon összetett, és szerintem mély történetet kaptunk ebben a könyvben, egy szerintem meglehetősen érdekes végkifejlettel. Nem mondanám, hogy nem számítottam rá, de a megvalósítása számomra kiemelkedővé tette. Valahogy jól megkoronázta a könyv keserédes hangulatát.  


Kedvenc karakter(ek): Helena, Kit, Greer
Gyűlölt karakter(ek): Della
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Frei-Kovács Judit
Kiadta: Könyvmolyképző
Év: 2018
Oldalszám: 328
Sorozat: -


Résztvevő blogok listája:


04.09. Könyvvilág

04.13. CBooks
04.15. Dreamworld


Nyereményjáték:

Tarryn Fisher híres az erős, nem mindennapi főhősnőiről, akik nem mindig cselekednek helyesen, mégis nagyon szerethetőek. Őróluk fog szólni a mostani nyereményjáték. Minden állomás bejegyzésében ki lesz emelve egy szereplőnő neve Tarryn Fisher itthon megjelent könyveiből, a dolgotok pedig mindössze annyi, hogy megtaláljátok, kiről van szó, és beírjátok a rafflecopter dobozba a nevét.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


2018. április 7., szombat

Blogturné #297 - Colleen Hoover - Tarryn Fischer: Soha, de soha 3.


Miért: Sorozatzáró kötet.


Tartalom: Tudod, ki voltál valaha és ki akarsz lenni a jövőben?


Silas Nash és Charlize Wynwood kénytelen elmélyedni a múltban, hogy megoldják saját rejtélyeiket. Versenyt futnak az idővel, hogy megtalálják a szükséges válaszokat, mielőtt mindent elveszítenek.
Vajon vissza tudják szerezni, ami egyszer már az övék volt? Visszakaphatják-e a régi énjüket? (Könyvmolyképző)


Vélemény: Utálom magam, amiért minden Never, never kritikámat ezzel kezdem, de minden egyes alkalommal felteszem magamnak a kérdést: miért kellett ezt három papírvékony kötetben kiadni? Nem csak nálunk, hanem Amerikában is. Bár, ha jól tudom, ott azóta már megjelent egy teljes kötetes verzió is, aminek én személy szerint sokkal nagyobb értelmét látom. Mert, ha összeadjuk fejben az oldalakat, egy nagyjából 350 oldalas regényről beszélünk, ami egy standalone könyv megszokott hossza, tulajdonképpen. Ráadásul, Silas és Charlize története így, részekre bontva inkább döcögős és vontatott, mintsem izgalmas és érdekfeszítő. 
Gondolkozom rajta, hogy később majd kellene egy olyan napot tartanom, amikor a három részt egyben elolvasom, mert van egy olyan sejtésem, hogy abban az esetben egy teljesen más kép fog kirajzolódni a fejemben. Nem a cselekmény végkimenetelét illetően, hanem sokkal inkább abban az értelemben, hogy nem fogok megakadni, hiszen egyből elő tudom venni az újabb részt, és nem kell rá várnom. 
Bár, azt azért meg kell gyónnom, hogy a végső megfejtéstől én személy szerint nem estem hasra. Szerintem nagyon... fura megoldást találtak ki az írónők, de lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a véleményemmel. Oké, nem olvasgattam teóriákat, vagy ilyesmi, de az biztos, hogy sok mindenre számítottam, csak erre nem. De, ha belegondolunk, ez valahol egy jó dolog, mert, még ha nem is feltétlen értek vele egyet, meg tudtak lepni a lépésükkel. Ugyanakkor, azt is hozzáteszem, hogy szerintem túlzásba estek, elég nyálas ötlettel álltak elő, amit ugyan megpróbáltak ellensúlyozni a végső lezárással, de nekem azért kicsit keserű szájízt hagyott maga után. 
Lehet, az is a probléma ezzel a résszel, hogy itt már a megfejtésen kívül nem nagyon volt mit kifejteni. Az előző részben legalább ott volt Charlize elrablása, ami adott egy nagy adag feszültséget, de itt ennek már nyomát sem találjuk. Meg kell hagyni, így is vannak kiemelkedő jelenetek ebben a részben, ami a szálak elvarrásából következik. Viszont, a történet ettől még papírvékony, sajnos. Hiába jó a két írónő stílusa, bennem mély nyomot hagyott a tény, hogy gyakorlatilag majd három évet (vagy talán épp annyit?) kellett várnom, mire a történet végét is elolvashattam. Remélem, ha lesz még közös könyvük, azt már nem ilyen metodikával fogják kiadni. 

Kedvenc karakter(ek): Silas
Gyűlölt karakter(ek):
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Matyola Melinda
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 112
Sorozat: Never, Never (#3)


Résztvevő blogok listája:


04.03. Könyvvilág
04.07. CBooks
04.09. Dreamworld

Nyereményjáték:

A játék során állításokat fogtok találni minden blogon, és azt kell eldöntenetek, hogy a szerzőpáros melyik tagjára vonatkoznak. A rafflecopter dobozba tehát, Colleen vagy Tarryn nevét várjuk. Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A páros egyik tagja 2012 januárjában adta ki az első könyvét.

a Rafflecopter giveaway

2018. április 5., csütörtök

Blogturné #296 - Kristen Callihan: Idol


Miért: Miért ne?


Tartalom: LIBBY

Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.

Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?

KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Szögezzük le: az Idol ugyanolyan klisés, mint az összes többi zenekaros NA-regény (teszem azt, a Stage Dive-sorozat), viszont, ami a nagy előnye mondjuk az előbb említett szériával szemben, az az, hogy minden előrelátható fordulata ellenére, rohadt szórakoztató. Ez teljes mértékben a két főszereplőnk, Libby és Killian érdeme - utóbbinak valamiért nagyon megtetszett a neve, egyébként -, mivel egy nagyon intenzív kapcsolatról beszélhetünk. 
Nem feltétlen erotikus értelemben az - legalábbis kezdetben -, hanem inkább a páros dinamikája miatt. Rengeteg pörgős, pattogós dialógus zajlik le kettejük között, amit egyébként élmény olvasni, bár szerintem Libby legtöbbször simán leiskolázza a srácot, mert úgy be tud neki szólni, hogy attól az voltaképpen köpni-nyelni nem tud alkalmanként. 
Killian például tényleg semmi extra, legalábbis számomra nem adott sokat, sőt, azt is mondhatnám, hogy kicsit még el is vett. A szokásos, hosszú hajú, tetovált, jóképű pasi, akiért döglenek a nők, és bár macsónak adja ki magát, valójában érző lélek, meg minden ilyesmi.  
Ugyan ez tényleg a könyv legnagyobb erőssége, a többi része... Na, attól annyira nem estem hasra, bár a legelején ez a jelenből indulunk, majd a múltból eljutunk ugyanoda - felépítése tetszett, itt például sokkal jobban működött, mint a Deep-ben. A legkedvesebb részeim is igazából a könyv eleje táján, amikor például Killian kertészkedni tanul Libby mellett, akinek félig-meddig a farm az élete, egészen addig, amíg bele nem csöppen a rocksztár-barátnője-életérzésbe. Nekem az volt a benyomásom, hogy Libby nem igazán tud mit kezdeni a luxus-sal, meg ehhez hasonló dolgokkal (az ostromló riporterekről nem is beszélve), és ez így volt nekem reális. 
Sajnálom, de nem tudom, miről írhatnék hosszabban, mert a könyv tényleg úgy építkezik, mint az összes többi ilyen regény. Nem igazán mondhatom, hogy újat hozna, vagy lenne annyira meglepő csavar, amire egyáltalán nem számítottam, mert erről szó sincs. Ha valaki szereti az ilyen történeteket, ebben sem fog kivetnivalót találni. Nem egy világmegváltás - szóval nem érdemes túl sokat várni tőle -, de cserébe, hiába 400 oldalas, egy délután alatt el lehet olvasni, mert magával tudja rántani az olvasót, ami király. 



Kedvenc karakter(ek): Libby
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 400
Sorozat: VIP (#1)



Résztvevő blogok listája:


04.03 - Kristina Blogja
04.05 - CBooks

04.07 - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mivel Libby borítótervezéssel keresi meg a napi betevőre valót, játékunk is a könyvborítókhoz kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy, a Könyvmolyképző Kiadó által már megjelentetett könyv borítójának részletét láthatjátok, a feladat pedig az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a szerző nevét és a könyv címét.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

2018. április 2., hétfő

Blogturné #295 - Soman Chainani: Jótett helyébe

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.

Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.

Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak. (Twister)


Vélemény: Már az előző kötetek sem voltak éppenséggel pehelysúlyúak, de a Jótett helyében viszont egy valóságos monstrum, aminek kapcsán féltem, hogy mivel utolsó előtti rész, talán nem lesz annyira erős... Bár engem valahol már az a tény is meglepett, hogy a sorozatnak van harmadik kötete, hiszen a maga keserédes módján, de az előző részben lezárultak a dolgok. Vagy, legalábbis én ezt hittem. Aztán az író bebizonyította, hogy ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, ugyanis az hogy mindkét lány megtalálta a maga párját, még nem jelenti azt, hogy a történet egy csapásra véget ért volna.
Ami érdekes, hogy a gondot nem Sophie és a Gazgató, hanem az álompár, Tedros és Agatha jelenti, akiknek a kapcsolata komoly próbatételt kell, hogy épp kiálljon, miközben, számomra abszolút sokkoló volt a tény, hogy mindketten szenvednek a hercegnő legjobb barátnőjének a hiányától. Minden hibája és ballépése ellenére, a szőke lány immáron mindkettejükhöz közel került, ami nekem, bevallom, hogy nagyon is tetszett, annak ellenére, hogy eddig nem tudtam szimpatizálni a lánnyal.  De itt tényleg látható változáson megy át, szerencsére. Na nem kell teljes jellemcserére számítani, mert azért erről szó sincs, de a Gazgató mellett - legyen az amúgy bármilyen szívdöblesztő is elvben, nekem folyton Jack Frost jutott róla eszembe abból a karácsonyi meséből - azért kénytelen ráébredni, hogy az élete nem lesz fenékig tejfel, és közel sem biztos, hogy a Gonoszság mintaképe a megfelelő pár a számára.
A Jó szerelmespár eközben közel sem áll valami fényesen, a regény mondhatni legelején például Sophie apja tartóztatja le őket, meg ehhez hasonlók, de szerencsére, a problémákból ő is tanulnak. Lehet, hogy a megszokottnál többet marják egymást, egyébként, de képesek kiállni amellett, amiben hisznek. És ha az éppen Sophie ügye, vagy a kettejük szerelme, na azért igenis odateszik magukat. Bár... megjegyzem, bármennyire is szeretem Tedrost, nem bírtam, hogy ha szóba került Agatha anyja, aki tényleg az életét kockáztatja értük, vagy bárkinek az anyja, neki okvetlenül elő kell vele hozakodnia, hogy az ő anyja mekkora egy ringyó, aki lelépett Lancelottal. Ezt már az első részben is tudtuk! Minek ezt előrántani újra és újra a kalapból? Nőjj már fel, Tedros! Egy királynak nem az a dolga, hogy napestig nyavalyogjon hol ezért, hol azért, hanem igenis cselekednie kell. Neki kellene viselnie a nadrágot - ami sajnos sokszor nem jön össze - Agatha helyett, de nem kevés idejébe telik, mire erre egyáltalán rájön. Kicsit olyan érzésem van, mintha Arthur semmire sem tanította volna meg szerencsétlent, pedig állítólag megtette.
Tényleg borzasztó hosszú ez a rész, de én nem mondanám, hogy bántam. Szükség volt erre a rengeteg oldalra, nem csak a főszereplőink fejlődése, hanem a töménytelen mennyiségű esemény miatt is, ami itt történik. Lehet, hogy lassan indul be, de hamar csap át monumentálisba - és már olykor kicsit követhetetlenbe is -, de mégis megmarad egy szórakoztató mesének, ami szerintem felnőtteknek ugyanolyan szórakoztató olvasmány lehet, mint egy kamasznak.


Kedvenc karakter(ek): Agatha, Tedros, Sophie
Gyűlölt karakter(ek): Gazgató
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 776
Sorozat: JRI (#3)


Résztvevő blogok listája:

04.02 CBooks
04.04 Dreamworld

Nyereményjáték:

Mivel a sorozat a mesék világába kalauzol el minket, ezért a mostani játékunkban is mesefeldolgozásokkal fogtok találkozni. Minden állomáson találtok egy-egy borítórészletet, és a ti dolgotok lesz kitalálni, melyik regényről is van szó. Írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába a könyv címét (az író nevét nem kell megadni, de aki szeretné, nyugodtan megteheti). A helyesen válaszolók között a Jótett helyében egy példányát fogjuk kisorsolni. Sok sikert! Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk