Tartalom: A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Mivel nem ez az első könyv Colleen Hoovertől, amit a kezembe vettem, most már talán bizton kijelenthetem, hogy ez a nő kifejezetten zseniális ötletekkel tud előállni, ha akar. Márpedig, az Egy nap talán alapötlete remek. Egy siket zenészt megtenni férfi főszereplőnek - de ha fordított esetben mondjuk Sidney lett volna siket, ez akkor is ugyanolyan mély hatást gyakorolt volna rám -, szerintem pazar agyszülemény volt a részéről. Ugyanis Ridge egy egészen különleges karakter lett ezáltal, aki beköltözött az én kis szívembe még néhány "bookboyfriend" mellé. Úgy tud mondani rengeteg mindent, hogy valójában nem mond egyetlen szót sem. Mivel írásban kommunikál a környezete jelentős részével, így azok a sorok, amik az ő érzelmeit festik le, sokkal átgondoltabbak, részletesebbek, nem annyira kapkodósak, mint amilyen az tud lenni, amikor élőszóban beszélsz valakivel, és olykor akaratlanul is kimondasz olyan dolgokat is, amiket addig nem terveztél, csak valahogy az agyad előrébb járt, mint a szád, és ezért valahogy kicsúszott. Biztos sokatokkal fordult már elő ilyesmi, akárcsak velem.
De nem csak ettől lett izgalmas számomra ez a regény, hanem azért is, mert egy olyan helyzetet mutat be, amihez hasonlóba szerintem mindenki keveredett már élete során legalább egyszer. Sidney-nek ugyanis nem az lesz a legnagyobb problémája, hogy Ridge nem hall, hanem az, hogy egy olyan fiúhoz kezd egyre közelebb és közelebb kerülni érzelmileg, akinek, sajnos, vagy nem sajnos, de barátnője van. Ez mondhatni eléggé patthelyzet a főszereplőink számára, és Hoover remekül át tudja adni, hogy ez milyen hülye érzés tud lenni az ember számára, hiszen voltaképpen olyasmi miatt van bűntudata, amiről nem tehet, hiszen az érzelmeknek nem nagyon lehet parancsolni. Meg lehet próbálni, de azért mind tudjuk, hogy az esetek túlnyomó többségében akkor is a szív dönt az agy felett, ha úgy érezzük, ennek csak rossz vége lehet.
Rendkívül megindító az egész sztori, bár bevallom, szerintem az eleje nagyon döcögősen indul, kell egy jó húsz, harminc oldal, mire kezd beindulni a dolog, és képes beszippantani. Velem ez Warren felbukkanásakor történt meg egyébként, akiről most szerintem kár lenne hosszabban értekezni, hiszen a folytatásban ő és Bridgette játsszák majd a főszerepet, és kettejükre majd a Maybe Not kapcsán úgyis bővebben kitérek majd. Egyelőre legyen elég annyi, hogy két ennyire össze nem illő embert régen nem láttam.
Nyilván nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, hogy szerepet kap Ridge barátnője, Maggie is. Bár valamilyen szinten ő is hallássérült, nem ez az, ami miatt összejöttek, sőt. Kezdetben nem tartottam egy fú, de kiemelkedő karakternek - főleg, amikor egy ponton át is értékelődik az egész leányzó -, egészen a történet legvégéig, amikoris megmutatta, mennyire önálló, és felnőtt tud lenni, ellentétben mondjuk a férfi főszereplőnkkel, aki nagyon kedves, nagyon édes, meg minden, amit akartok, de valahol, a lelke mélyén, mégis inkább egy nagyra nőtt gyerek, aki Supermannek képzelni magát.
Összességében nagyon kedves, édes történetről beszélünk, ami azonban nem nélkülözi a drámát sem. Sőt, képes meglepő is lenni helyenként, ugyanis közelről sem olyan egyértelmű a történet alakulása, mint azt elsőre gondolnánk. Azt hiszem, sokakból kicsal majd néhány könnycseppet is, de úgy hiszem, hogy ezt Colleen Hoovertől már megszokhattuk. Csak ajánlani tudom. :)
Kedvenc karakter(ek): Ridge
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Barthó Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 392
Sorozat: Maybe (#1)
Résztvevő blogok listája:
04/10 Angelika blogja
04/11 Deszy könyvajánlója
04/12 MFKata gondolatai
04/13 Könyvvilág
04/14 CBooks
04/15 Dreamworld
04/16 Sorok Között
04/17 Kristina blogjaNyereményjáték:
Játékunk során a zenéé és a jelnyelvé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy dal címével és annak előadójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni őket, és a helyes megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába (pl.: Avril Lavigne: Bad Girl). Ha segítségre lenne szükségetek, a www.blogturneklub.com oldalon találtok egy daktil abc-t.
Ahhoz viszont, hogy tiétek legyen a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyike, mind a nyolc állomást teljesítenetek kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése