Blogturné #196 - Magdeleine Roux: Sanctum

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Dan, ​​Abby és Jordan olyan dolgokat élt át a New Hampshire Egyetem nyári táborában, ami egy életre szóló traumát jelentett mindhármuknak. Ez az élmény rányomja bélyegét Abby és Dan kibontakozó szerelmére is. Mindannyian próbálnak túljutni a gyötrelmes emlékeken, de a múlt még mindig kísérti őket.

Bármennyire is szeretnének továbblépni, rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt, és valaki eltökélten igyekszik fenntartani bennük a rettegést azzal, hogy titokzatos fotókat küld nekik egykori vándorcirkuszi jelenetekről. Úgy tűnik, az egyetlen esélyük, hogy megszabaduljanak a nyomasztó érzéseiktől, ha visszatérnek Camfordba, a New Hampshire Egyetemre, és feltárják a Brookline elmegyógyintézet múltját, valamint magyarázatot találnak Daniel Crowford igazgató őrült kísérleteire.

Megérkezésük után rádöbbennek, hogy a fotók létező helyszíneket ábrázolnak, sőt, az egyetemi kampusz területén hosszú évek óta most először állítanak fel egy hasonló vándorcirkuszt. Dan és barátai saját maguk fedezik fel a várost – elhagyatott házakban rejtett titkok után kutatva. De az intézet félelmetes múltja sokkal több szálhoz elvezet, mint azt gondolnák. És ez még csak a borzalmak kezdete… (Maxim)

Vélemény: Nem tudom, tapasztaltatok már-e ilyet, de nekem olyan érzésem volt, amikor elkezdtem ezt a könyvet olvasni, mintha az írónő nemes egyszerűséggel nyomott volna egy tisztességes restartot. Alig néhány oldalt haladtam előre, amikor először elkapott a de-ja-vu, mintha én ezt a történetet már olvastam volna az Asylumban. Lehetséges, hogy hangulatában annyira jól sikerült folytatnia a cselekményt - hiába van benne egy kis időbeli előreugrás -, hogy az már-már meglepő, és talán ez okozza bennem ezt az érzést, de nekem úgy tűnt, mintha a karaktereink - leginkább Dan - egy kicsit se haladt volna előre ahhoz képest, ahol az első részt elkezdte. Ugyanaz a zárkózott, magának való srác, azzal a különbséggel, hogy most már van egy legjobb barátja, és egy amolyan barátnő-félesége, akik azonban messze laknak tőle, így egy darabig csak sms-ek és e-mailek révén kommunikálnak egymással.
Plusz, egy kicsit sem érzem az, hogy a főszereplőinket bármilyen szinten is befolyásolta volna mindaz, amin az elmegyógyintézet falai között átmentek, Lehet, hogy nekem magasak az elvásárasim ezen a téren, de én azt hittem, egy ilyen kaland sokkal inkább rányomja a bélyegét az ember viselkedésére, itt azonban nem nagyon érzékeltem változást, annak ellenére, hogy azért helyenként meredek csavarok akadtak az előzőben. Ráadásul a főhőseink vissza is térnek oda, ahol az első kötetben is jártak már emlékeim szerint, így aztán bennem végképp nyomott hagyott az az-az érzés, hogy gyakorlatilag kezdhetünk mindent elölről.
Na, de akkor vissza a Sanctumhoz: az én meglátásom az, hogy sokkal kevésbé lett ijesztő, mint az első rész. Persze itt is megvan az a kissé feszengő, kellemetlen hangulat, mint ahogyan arról már volt szó, de itt én már nem éreztem annyira parásnak, mint korábban. Inkább volt ez számomra egy tinédzserekre szabott thriller, mint horror - mondom ezt úgy, hogy én személy szerint nem szeretem az utóbbit -, annak is inkább a kevésbé borzongató fajtája. A cselekménybe, mint olyanba most nem mennék bele, hiszen a fülszöveg elmond nektek gyakorlatilag mindent, amit erről tudni érdemes. Viszont, egy dolgot hadd emeljek ki, ez pedig a könyvben található fényképek a cirkuszi társulatról. Nem tudom, emlékeztek-e még, talán másfél évvel ezelőtt turnéztunk a Scolar Kiadó egyik könyvével, A fekete madarak árnyékában-nal, amiben igazán kísérteties, úgynevezett szellemfotók találhatóak az egyes fejezetek között, amolyan átvezetés gyanánt. Namármost, engem a Sanctumos képektől is kivert a víz helyenként, nem tudnám nektek megmondani, hogy miért, de volt bennük valami igazán hátborzongató, pedig ezek egy vándorcirkuszhoz kötődnek, amiről legtöbbször pozitív emlékei vannak az embernek - kivéve mondjuk nekem, mert én személy szerint egyáltalán nem rajongok ezért a dologért, sőt -.
A karakterek közül én Jordant emelném ki talán, mert már az előző részben is ő volt az ügyeletes vicces figura, és itt is hozza a formáját, már amennyire, és ez igencsak üdítő színfoltként hatott a regényben. Ugyanakkor, a románcot Abby és Dan között én megint csak teljesen feleslegesnek éreztem, Lehet, én vagyok az egyetlen, aki így gondolja, de szerintem ez pont egy olyan sorozat, amiben teljesen értelmetlen az ilyesmi, hiszen úgysincs ezen van a hangsúly, sőt.
Helyenként itt is találkozhatunk meglepő fordulatokkal, de szerintem ez közel sem lett annyira ütős, mint az elődje. Szép volt, jó volt, de korántsem azt adta nekem, amire az előzmények alapján számítottam. 

Kedvenc karakter(ek): Dan
Gyűlölt karakter(ek):
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 352
Sorozat: Asylum (#2)

Résztvevő blogok listája:

10.23 Kelly & Lupi olvas

10.25 CBooks

10.27 Dreamworld

10.29 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Ezúttal nyereményjátékunkkal a cirkuszok történetébe kalauzolunk titeket! Minden állomáson találtok egy képet egy híres múltbéli mutatványosról, a bejegyzésben pedig nevének betűit rejtettük el. Nincs más dolgotok, mint rájönni, kit ábrázol a kép.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway