Miért: Mindig is imádtam a Rómeó és Júliát.
Tartalom: A népszerű történet újbóli elmesélésében nem sok minden változik az eredeti műhöz képest. Ám Benvolio nem egyszerű nemesként, hanem az Árnyak hercegeként, a Veronában hírhedt tolvajként éli életét az ármánykodásban bővelkedő városban, miközben igyekszik unokatestvérét, Rómeót, a helyes irányban tartani. Ám ez nem is olyan egyszerű feladat, ha a fiú szíve Rosaline Capulet-ért dobog éppen.
Vélemény: Az első szavától kezdve imádtam ezt a könyvet. Ezt persze elég nehéz elhinni, ha figyelembe vesszük, hogy több, mint fél évig olvastam, de ez talán megbocsátható, ha menet közben több más regényhez is volt szerencsém.
Érdekes újdonság volt a számomra, hogy egy olyan mellékszereplő szemével követhettük végig az eseményeket, aki az eredeti tragédiában nem mondhatni, hogy sok szerephez jutott volna. Caine azonban komoly jelentőséggel ruházta fel Benvoliot azáltal, hogy megalkotta a fiú alteregóját, aki, természetesen sokszor szerepel a könyvben, így nyomon követhetjük, miként igyekszik egyensúlyozni a nemesember és tolvaj szerepe között. Egyébként sokkal szimpatikusabb lett, érdekes volt megismerni a gondolatait, és a véleményét bizonyos kérdésekben.
Mindemellett pedig új karakterekkel is bővül a történet, akikről először nem is feltételeznénk, hogy milyen komoly szereppel bírnak. Ilyen például Benvolio húga, Veronica, aki egy számító, és meglehetőségen kiállhatatlan karakter. Köszönhető mindez annak, hogy bár fejben még igencsak gyermek, felnőttnek képzeli magát, s olyan ügyekbe üti bele az orrát, amihez semmi köze sincs. Megjegyzem, volt kitől tanulnia, hiszen a nagyanyjuk, La Signora az ármánykodás és intrikák nagyasszonya, aki bizonyos értelemben képes jobban sakkban tartani az embereket, mint maga Escalus herceg.
Rómeón nagyon jókat derültem. Nagyon át lehetett érezni, mennyire idióta, idealista, és naiv fiú, aki nem nagyon tudja elképzelni, hogy a szerelem ereje ne oldana meg minden problémát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az eredeti darabhoz hasonlóan, a történet első felében Rózába szerelmes - aki itt Júlia unokatestvéreként jelenik meg -, míg a másodikban a gyermek Júliába. Bizonyos értelemben azt is mondhatnám, hogy egészen egyszerűen idiótának van beállítva, de ez így nem teljesen igaz, ugyanis bizonyos helyzetekben kimondottan éretten képes viselkedni... De persze, ebből van kevesebb.
Mégis, azt kell mondanom, hogy számomra a legnagyobb meglepetést mégis Mercutio jelentette. Egyrészt, igencsak bátor húzásnak tűnhet, hogy a karaktere homoszexuálisnak van beállítva, ám ez ne riasszon el senkit, mert az, amit ebből Caine kihozott, alighanem a regény legzseniálisabb szála. Remekül érzékelteti, miként viszonyulnak ehhez a fiú barátai, a családja, de akár egész Verona. Különböző vélemények ütközőzónája Mercutio, és ebből egy kiváló jellemfejlődést sikerült végigvezetnie az írónőnek, miként lesz egy vidám, boldog ifjúból mindössze hónapok alatt egy megkeseredett férfi, aki gyakorlatilag önként veti magát a halál torkába. Az ő jeleneteit sok esetben elszoruló torokkal olvastam, és olykor a könnyeimet kellett visszanyelni.
Ugyanakkor, bármennyire is szerettem ezt a regényt, azt el kell ismernem, hogy vannak hibái, főleg a történet második felében. Onnantól kezdve, hogy Rómeó és Júlia találkoznak, az események elképesztően felgyorsulnak, de emellett a cselekmény valahogy el is laposodik. Megértem, hogy itt Benvolio E/1-ben már csak utalni tud az egyes, valójában kulcsfontosságú eseményekre, mégis, valahogy kurtán-furcsán üresnek tűnik az egész. Nem rossz, de már nincs meg benne az az átütő energia, ami a könyv elejét jellemezte. Ettől függetlenül érdemes végigolvasni, mert a stílus továbbra is nagyon jó - sőt, még meglepő csavarokat is találni benne -, de engem nem sikerült lenyűgöznie.
Érdekes újraértelmezés, jó és szerethető karakterekkel kiegészítve. Szerintem egyszer nyugodtan el lehet olvasni, főleg, ha valaki szereti az eredetit, mert abban az esetben biztosan nem fogja megbánni. Bár, az sem kizárt, hogy csak a fangirl beszél belőlem...
Rómeón nagyon jókat derültem. Nagyon át lehetett érezni, mennyire idióta, idealista, és naiv fiú, aki nem nagyon tudja elképzelni, hogy a szerelem ereje ne oldana meg minden problémát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az eredeti darabhoz hasonlóan, a történet első felében Rózába szerelmes - aki itt Júlia unokatestvéreként jelenik meg -, míg a másodikban a gyermek Júliába. Bizonyos értelemben azt is mondhatnám, hogy egészen egyszerűen idiótának van beállítva, de ez így nem teljesen igaz, ugyanis bizonyos helyzetekben kimondottan éretten képes viselkedni... De persze, ebből van kevesebb.
Mégis, azt kell mondanom, hogy számomra a legnagyobb meglepetést mégis Mercutio jelentette. Egyrészt, igencsak bátor húzásnak tűnhet, hogy a karaktere homoszexuálisnak van beállítva, ám ez ne riasszon el senkit, mert az, amit ebből Caine kihozott, alighanem a regény legzseniálisabb szála. Remekül érzékelteti, miként viszonyulnak ehhez a fiú barátai, a családja, de akár egész Verona. Különböző vélemények ütközőzónája Mercutio, és ebből egy kiváló jellemfejlődést sikerült végigvezetnie az írónőnek, miként lesz egy vidám, boldog ifjúból mindössze hónapok alatt egy megkeseredett férfi, aki gyakorlatilag önként veti magát a halál torkába. Az ő jeleneteit sok esetben elszoruló torokkal olvastam, és olykor a könnyeimet kellett visszanyelni.
Ugyanakkor, bármennyire is szerettem ezt a regényt, azt el kell ismernem, hogy vannak hibái, főleg a történet második felében. Onnantól kezdve, hogy Rómeó és Júlia találkoznak, az események elképesztően felgyorsulnak, de emellett a cselekmény valahogy el is laposodik. Megértem, hogy itt Benvolio E/1-ben már csak utalni tud az egyes, valójában kulcsfontosságú eseményekre, mégis, valahogy kurtán-furcsán üresnek tűnik az egész. Nem rossz, de már nincs meg benne az az átütő energia, ami a könyv elejét jellemezte. Ettől függetlenül érdemes végigolvasni, mert a stílus továbbra is nagyon jó - sőt, még meglepő csavarokat is találni benne -, de engem nem sikerült lenyűgöznie.
Érdekes újraértelmezés, jó és szerethető karakterekkel kiegészítve. Szerintem egyszer nyugodtan el lehet olvasni, főleg, ha valaki szereti az eredetit, mert abban az esetben biztosan nem fogja megbánni. Bár, az sem kizárt, hogy csak a fangirl beszél belőlem...
Kedvenc karakter(ek): Benvolio, Mercutio
Gyűlölt karakter(ek): La Signora
Pont: 9/10
Alapok:
Nyelv: angol
Kiadta: Penguin
Év: 2014
Oldalszám: 368
Sorozat: -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése