Miért: Angelika ajánlotta.
Tartalom: Ez a világ a férfiaké, de egy nő van legfelül.
Nora Sutherlin erotikus regényeiről híres és hírhedt – és van egy
titka, amelyet túl sokan tudnak ahhoz, hogy ne kerüljön napvilágra. Nora
legújabb kézirata más, mint az eddigiek: komolyabb, mélyebb,
személyesebb – és Nora biztos benne, hogy meghozza számára az áttörést…
De vajon lehet-e együtt dolgozni a kimért, karót nyelt angol
szerkesztővel, Zachary Eastonnal? Hiszen ő mondja ki az utolsó szót, de
maximalizmusa felháborítja Norát. Zach-et Nora szabados életmódja
kergeti az őrületbe – és a tény, hogy egyre inkább vonzódik ehhez a
nyílt, mégis titokzatos nőhöz.
Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű.
Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában? Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést? (Egmont)
Nora azt hitte, mindent tud arról, milyen, amikor az ember a saját határait feszegeti. De abban a világban, ahol a szenvedély maga a fájdalom, soha semmi sem ilyen egyszerű.
Ki lehet az a férfi, aki öt év távlatából is irányítani képes a nő minden gondolatát? És egyáltalán: ki is Nora Sutherlin valójában? Képes lesz-e valaha önmagának megválaszolni ezt a kérdést? (Egmont)
Vélemény: Emberek, ez a könyv... egészen egyszerűen beteg. És mégis, a maga betegességétől válik zseniálissá. Viszont, ennek nem az az oka, hogy engem legkevésbé sem zavar, ha szexuális perverziókról kell olvasnom, hanem az, hogy Tiffany Reiszek sikerül mindezt egy lehengerlően jó irodalmi stílusban közvetítenie
Amikor elkezdtem, nem igazán tudtam elképzelni, hogy mire is számíthatok ettől az írónőtől, ugyanis, amíg Angelika nem említette, a nevét sem ismertem még. Ráadásul, számomra a borító olyannyira egyszerű, és semleges, hogy egy könyvesboltban biztosan átsiklott volna felette a szemem, hiába nem ez az, ami alapján megítélem a könyveket. Mindettől függetlenül, nálam azonnal tarolt.
A témaválasztás, jóllehet erősnek, meredeknek tűnhet, igaz, manapság, amikor az írók ontják magukból a Szürke ötven árnyalatához hasonlatos borzalmakat, felüdülés találkozni egy olyan történettel, amely pontosan tudja, miről is szól. Rengeteget ad, ám ez éppen annyi, amennyi egy ennyire komplex történetbe belefér. Úgy mutatja be a S/M világát, hogy az sok esetben egyszerűen közönséges, ám Reisz az erotikus regények terén szerintem valamilyen szinten páratlan irodalmisággal párosítja, hogy még ez sem zavaró az olvasó számára, hanem éppen ellenkezőleg, élvezetes olvasmány... De, csak abban az esetben, ha nem riaszt el minket a téma.
Az erotikus részek jól el vannak találva - némelyikre talán még azt is mondhatnánk, hogy a nem teljesen hétköznapi kategóriába tartoznak -, különösen igaz ez a könyv a könyvben jellegű részekre, amikor azt követhetjük nyomon, miként alkotja meg Nora a már Zach Easton ízlésének megfelelő szépirodalmi művet az eredetileg szennyirodalomnak tartott könyvéből. Számomra az tette igazán élvezetessé az olvasást, hogy amiként haladt előre a könyv írása, úgy változott a két szereplőnk kapcsolata... ám a legkevésbé sem romantikus irányba.
Amikor elkezdtem, nem igazán tudtam elképzelni, hogy mire is számíthatok ettől az írónőtől, ugyanis, amíg Angelika nem említette, a nevét sem ismertem még. Ráadásul, számomra a borító olyannyira egyszerű, és semleges, hogy egy könyvesboltban biztosan átsiklott volna felette a szemem, hiába nem ez az, ami alapján megítélem a könyveket. Mindettől függetlenül, nálam azonnal tarolt.
A témaválasztás, jóllehet erősnek, meredeknek tűnhet, igaz, manapság, amikor az írók ontják magukból a Szürke ötven árnyalatához hasonlatos borzalmakat, felüdülés találkozni egy olyan történettel, amely pontosan tudja, miről is szól. Rengeteget ad, ám ez éppen annyi, amennyi egy ennyire komplex történetbe belefér. Úgy mutatja be a S/M világát, hogy az sok esetben egyszerűen közönséges, ám Reisz az erotikus regények terén szerintem valamilyen szinten páratlan irodalmisággal párosítja, hogy még ez sem zavaró az olvasó számára, hanem éppen ellenkezőleg, élvezetes olvasmány... De, csak abban az esetben, ha nem riaszt el minket a téma.
Az erotikus részek jól el vannak találva - némelyikre talán még azt is mondhatnánk, hogy a nem teljesen hétköznapi kategóriába tartoznak -, különösen igaz ez a könyv a könyvben jellegű részekre, amikor azt követhetjük nyomon, miként alkotja meg Nora a már Zach Easton ízlésének megfelelő szépirodalmi művet az eredetileg szennyirodalomnak tartott könyvéből. Számomra az tette igazán élvezetessé az olvasást, hogy amiként haladt előre a könyv írása, úgy változott a két szereplőnk kapcsolata... ám a legkevésbé sem romantikus irányba.
Mint mondtam, a háttere pazar, remekül ki lett dolgozva - nem egyszer elgondolkoztam azon, hogy Reisz ennyire alapos kutatást végzett-e a témában, vagy épp a saját bőrén tapasztalt meg bizonyos dolgokat a szado-mazo világból -, mégis, engem a karakterek nyűgöztek le igazán. És még csak nem is a főszereplőnk, Nora Sutherlin, hanem az egyik hozzá kapcsolódó, férfi szereplő, Soren.
A Nora felett álló domináns férfi az, aki számomra a legtöbb meglepetést okozta az egész regény során. Rendkívül összetett, de ugyanakkor meglepően ambivalens karakterről van szó, akinek a jellemében és viselkedésében annyi apró, de lényeges csavar van, hogy valósággal kiismerhetetlenné válik az olvasó számára. S, bár kétségtelenül, nem ő a regény legpozitívabb szereplője - sőt, bizonyos értelemben nevezhetném akár a regény fő gonoszának is -, én mégsem tudtam utálni. Nem mondhatni, hogy megkedveltem volna, de bizonyos tekintetben, talán megértettem a motivációját.
Elméletileg Zachary Easton lenne a mi második főszereplőnk, mivel az ő szemszögéből ismerhetünk meg bizonyos dolgokat, ám engem az kötött le a leginkább, amikor a megromlott házasságával foglalkozik, és apró utalásokból kell összeraknunk, mi is történt valójában kettejük között. Az ő története végtelenül emberi, s nem a földtől elrugaszkodott, mint olykor Nora esetében - értem ezalatt a Wesley-hezés Michaelhez fűződő, akár abnormálisnak is nevezhető kapcsolatát, akikről a következő rész kapcsán több szó esik majd -.
Egy dologgal nem vagyok igazán kibékülve, ez pedig a regény lezárása. Nem tudnám pontosan megmondani nektek, mi volt vele a problémám, de talán az, hogy a cselekmény többi részéhez viszonyítva, túl hamar lett vége. Akad egy tetőpont a könyvben, ami után elképesztően felgyorsulnak az események, és ez a gyorsaság szerintem nem tett jót az utolsó fejezeteknek. Nem voltak rosszak, de messze nem hordozták magukban azt az átütő energiát, mint a könyv eleje.
Mindettől függetlenül: aki szereti a meghökkentő, olykor brutálisan nyers történeteket, vegye elő nyugodtan Tiffany Reisz könyvsorozatát. Egészen biztosan nem fogja megbánni.
A Nora felett álló domináns férfi az, aki számomra a legtöbb meglepetést okozta az egész regény során. Rendkívül összetett, de ugyanakkor meglepően ambivalens karakterről van szó, akinek a jellemében és viselkedésében annyi apró, de lényeges csavar van, hogy valósággal kiismerhetetlenné válik az olvasó számára. S, bár kétségtelenül, nem ő a regény legpozitívabb szereplője - sőt, bizonyos értelemben nevezhetném akár a regény fő gonoszának is -, én mégsem tudtam utálni. Nem mondhatni, hogy megkedveltem volna, de bizonyos tekintetben, talán megértettem a motivációját.
Elméletileg Zachary Easton lenne a mi második főszereplőnk, mivel az ő szemszögéből ismerhetünk meg bizonyos dolgokat, ám engem az kötött le a leginkább, amikor a megromlott házasságával foglalkozik, és apró utalásokból kell összeraknunk, mi is történt valójában kettejük között. Az ő története végtelenül emberi, s nem a földtől elrugaszkodott, mint olykor Nora esetében - értem ezalatt a Wesley-hezés Michaelhez fűződő, akár abnormálisnak is nevezhető kapcsolatát, akikről a következő rész kapcsán több szó esik majd -.
Egy dologgal nem vagyok igazán kibékülve, ez pedig a regény lezárása. Nem tudnám pontosan megmondani nektek, mi volt vele a problémám, de talán az, hogy a cselekmény többi részéhez viszonyítva, túl hamar lett vége. Akad egy tetőpont a könyvben, ami után elképesztően felgyorsulnak az események, és ez a gyorsaság szerintem nem tett jót az utolsó fejezeteknek. Nem voltak rosszak, de messze nem hordozták magukban azt az átütő energiát, mint a könyv eleje.
Mindettől függetlenül: aki szereti a meghökkentő, olykor brutálisan nyers történeteket, vegye elő nyugodtan Tiffany Reisz könyvsorozatát. Egészen biztosan nem fogja megbánni.
Kedvenc karakter(ek): Wes, Soren, Zach, Nora
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 20/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Márton Andrea
Kiadta: Egmont Hungary
Év: 2013
Oldalszám: 488
Sorozat: Original Sinners (#1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése