Miért: Megtetszett a fülszövege.
Tartalom: A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A
kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes
virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli
jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté
teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte
robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően
azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó
valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a
gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán
virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson
mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban
vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a
védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi,
tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De
miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek
választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az
izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával
fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti
majd rabul. (Maxim)
Vélemény: Azt hiszem, ez kezd egyfajta sztenderdé válni, hogy bizonyos témák újra és újra felbukkannak az ifjúsági regényekben. Ez esetben itt is felmerül az a régi kérdés, amivel szerintem már mindenki találkozott legalább egyszer az életében, hogy vajon létezik-e férfi és nő között barátság. Hiszen Patrick és Regan elméletileg csak barátok. Ám, véleményem szerint nagyon hamar kiderül, hogy erről szó sincs... De vonzalomról sem. Véleményem szerint Patrick nemes egyszerűséggel kihasználja a lányt - bár én már azt is furcsának tartottam, hogy egy alig huszonéves fiú ilyen magas beosztásban tevékenykedhet egy ekkora projektben... -, aki ezt képtelen észrevenni. Szerintem Regan sokáig szánt szándékkal szemellenzőt visel, hogy az efféle dolgokkal ne kelljen szembe néznie. Persze, ez magyarázható azzal, hogy gyászol, de az én meglátásom szerint alapvetően senki sem lehet ennyire vak, ha komoly pénzekről, és nézzünk szembe a ténnyel: emberek jövőjéről van szó. Ezt leszámítva, számomra egy szimpatikus karakter volt, ugyanis olyasvalakinek ismertem meg, aki nem adja fel. Kissé olyan, mint egy kopó: mihelyst szagot fog, követi a nyomot, és addig kutat, míg rá nem bukkan a megoldásra.
Ebből a szempontból egyébként rendkívül erős a regény. Sok rejtély van benne, amelyek megoldása izgalmas. Rengeteg apró információról beszélünk, amikből csak lassan áll össze az a bizonyos kép, amire az embernek szüksége van, ha meg akarja érteni a Káprázat körül kirajzolódó mizériát. Ebben természetesen akad egy segítője is, Josh, akit én személy szerint igencsak megkedveltem, bár ennek szerinte az lehetett az elsődleges oka, hogy úton-útfélen Alex Rider-re emlékeztetett. Így aztán nem is kezdeném méltatni a jellemét, mert alighanem egy teljesen más irányba vinné el a bejegyzésemet... Legyen elég annyi, hogy amennyire utáltam Patrick tenyérbemászó, irritáló karakterét, legalább annyira kedveltem Josht. Véleményem szerint ő sokkal inkább passzol a lányhoz, mint az a bizonyos beképzelt majom.
Amit azonban külön ki szeretnék emelni, az a Káprázat maga. Alighanem ez a világfelépítés legerősebb része. Természetesen engem is rabul ejtett a gép működése, nem egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nekem is lehetőségem nyílna kipróbálni ezt a szerkezetet, és megtapasztalni a felelősség nélküli cselekvést. Itt ugyanis lényegében erről van szó. Mindaz, ami a Káprázat használata közben történik velünk, nem hat ki az életünkre, mindössze az emléke marad meg egy-egy kalandnak, az esetleges kellemetlen következményei nem.
Mégis, ha belegondolunk, ez az egész igen könnyedén párhuzamba állítható a mai társadalommal is. Cseréljük ki a Felszerelést okostelefonra, az alkalmazást Facebookra, és már meg is kapjuk a világunkra leginkább jellemző jelenséget: az állandóan a telefonjukon lógó fiatalokat. Ez pedig bizonyos értelemben komoly problémát is jelenthet. Hiszen az emberek többsége már olyannyira függ ettől, hogy elfeledkeznek arról, hogy kapcsolataikat távolról sem elég csak az interneten keresztül ápolni. Így aztán, a regény egyfajta társadalomkritikaként is felfogható, ami véleményem szerint igencsak kijózanítható hatással bírhat. És éppen ez az, amiért ajánlanám ezt a könyvet, gyakorlatilag bárkinek, aki nyitott a kissé utópisztikus témákra, mert ebből a szempontból csaknem tökéletes a koprodukcióban írt regény. Továbbá olvasmányos, könnyen emészthető történetről van szó, ami mégis képes görbe tükröt állítani a kor embere elé. Az, hogy megfogadjuk-e a történet tanúságait, természetesen, egyedül rajtunk áll.
Kedvenc karakter(ek): Josh
Gyűlölt karakter(ek): Patrick
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 352
Sorozat: Elusion (#1)
Résztvevő blogok listája:
09.15. - MFKata gondolatai
09.16. - Bibliotheca Fummie
09.17. - Kelly Lupi olvas
09.18. - Deszy könyvajánlója
09.19. - CBooks
09.22. - Insane Life
09.23. - Nem harap a...
09.24. - Könyvszeretet
09.25. - Roni olvas
09.26.
- Dreamworld
Nyereményjáték:
Gyertek és utazzatok velünk!
A könyvben Regan különböző érdekes helyre utazik a Káprázat nevű program segítségével. Azonban a Káprázatba valami hiba csúszott és az emberek benne ragadtak.
Mindennap más csodás helyre invitálunk titeket, ahol azt kell megállapítanotok, hogy “bugos” a kép vagy sem. A “bug” szó angolul bogarat jelent, informatikában pedig valami véletlenszerűen fellépő hibára utal.
Tehát bizonyos helyen oda nem illő elemeket rejtünk el, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megállapítani a képen van a normálistól eltérő részlet vagy sem. Ha találtál valami hibát a képen, akkor elég egy “igen” szó, ha a képen nincs semmi eltérő részlet és az eredeti képet látjátok, akkor elég egy “nem” szócska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése