November 21-én, egy barátnőmnek - és az Agave nyereményjátékának - hála, eljutottam a Futótűz vetítésére, és azt kell mondanom, abszolút megérte.
Bár, az első filmről még nem nyilatkoztam itt a blogon, azt azért megsúgom, hogy nekem kimondottan tetszett. Mivel olvastam a könyvet, elég szkeptikus voltam, főleg a felemás kritikák miatt, de miután leültem, és végignéztem, rá kellett jönnöm, hogy igazából egy jó adaptáció sikeredett belőle - sokkal jobb annál, mint amire én számítottam -, így a második filmet már izgatottan vártam, igaz, az első néhány trailer igencsak elkedvtelenített, mert kicsit olyan érzésem volt tőlük, mintha bakot lőttek volna. Esküszöm, volt olyan, hogy nem ismertem rá a történésekre az ilyen előzetesek alapján. Igaz, ez a Vámpírakadémia film kapcsán is elmondható, később arra is kíváncsi leszek, ha kijön. De az még odébb van, szóval térjünk vissza a Futótűzhöz.
Mindennek ellenére, még mindig kíváncsi voltam, hogy vajon a készítők képesek-e felülmúlni az előző részt, aminek a legnagyobb erőssége az volt - legalábbis az én szememben -, hogy összességében követte a könyv történéseit, és nem vitt b
ele olyan komoly változtatásokat, amik kizökkentettek volna a film nézése közben. Tény és való, hogy voltak olyan jelenetek, amik nem lettek megmagyarázva, így igazság szerint csak azok érthették, hogy mi történik a vásznon, akik találkoztak már Suzanne Collins könyvével.
ele olyan komoly változtatásokat, amik kizökkentettek volna a film nézése közben. Tény és való, hogy voltak olyan jelenetek, amik nem lettek megmagyarázva, így igazság szerint csak azok érthették, hogy mi történik a vásznon, akik találkoztak már Suzanne Collins könyvével.
De ennyi elég is bevezető gyanánt, térjünk át a bejegyzés címében is szereplő filmre. Őszinte leszek, engem azonnal megfogott, és leginkább azért, mert, bár már az első filmnek is igen komor hangulata volt, a Futótűz jócskán túltett rajta. Főleg azoknál a részeknél lehetett ezt érezni, amik azt mutatták be, hogy Katniss milyen nehézségek árán próbálja meg túltenni magát a gyilkosságokon, amiket elkövetett. Rengeteg nyomasztó, de egyben megható jelenetet láthatunk ezzel kapcsolatban.
A film abszolút az ő karakterére és a benne lezajló változásokra koncentrál, ám ez egyáltalán nem zavaró, hiszen a legfontosabb szereplőket már ismerjük - legfontosabbak... csak tudnám, Gale miért annyira fontos. Valahányszor vásznon van, legtöbbször csak annyi történik, hogy Katnisszel csókolózik. De, azért arra tényleg jó, hogy megtörjék a lányt, ezt elismerem -. Nem mintha Peetával nem ugyanezt csinálná... Viszont az a fiú legalább tisztában van vele, hogy a lány iránta táplált érzései a legkevésbé sem valósak, noha kétségtelen, hogy vannak olyan pillanatok, amikor akár el is hihetnénk, hogy ők ketten tényleg az a tragikus sorsú szerelmespár, aminek a Kapitólium látni szeretné őket... De ezekből viszonylag kevés van.
Persze arra is maradt idő, hogy azok a szereplők is bemutatásra kerüljenek, akik a sorozat ezen részében jelennek meg először, mint például Finnick. Róla nem is tudom, mit mondjak... A könyvben szeretem a karakterét, de itt néha kifejezetten idegesített. Olyannyira tenyérbemászó valakinek van feltüntetve, hogy még most is a hideg futkos tőle a hátamon, ha eszembe jut. Be kell vallanom, hogy nekem Beete és Johanna tetszettek a legjobban, mert pontosan olyanok lettek, mint amilyennek elképzeltem őket. És ez áll az aréna látványvilágára is, amitől néha szabályosan elakadt a lélegzetem. Egyszerűen imádtam.
Szerintem, ha valaki egy könyvhű adaptációra kíváncsi, nyugodtan adhat egy esélyt ennek a filmnek, igaz, valószínűleg akkor is érthető és átérezhető a cselekmények súlya, ha valaki csak az előző részt látta, ellenben nem olvasta a könyvet. Remek kikapcsolódást nyújt, és emellett, néhol még el is gondolkodtatja a nézőt, szóval én csak ajánlani tudom.
A film abszolút az ő karakterére és a benne lezajló változásokra koncentrál, ám ez egyáltalán nem zavaró, hiszen a legfontosabb szereplőket már ismerjük - legfontosabbak... csak tudnám, Gale miért annyira fontos. Valahányszor vásznon van, legtöbbször csak annyi történik, hogy Katnisszel csókolózik. De, azért arra tényleg jó, hogy megtörjék a lányt, ezt elismerem -. Nem mintha Peetával nem ugyanezt csinálná... Viszont az a fiú legalább tisztában van vele, hogy a lány iránta táplált érzései a legkevésbé sem valósak, noha kétségtelen, hogy vannak olyan pillanatok, amikor akár el is hihetnénk, hogy ők ketten tényleg az a tragikus sorsú szerelmespár, aminek a Kapitólium látni szeretné őket... De ezekből viszonylag kevés van.
Persze arra is maradt idő, hogy azok a szereplők is bemutatásra kerüljenek, akik a sorozat ezen részében jelennek meg először, mint például Finnick. Róla nem is tudom, mit mondjak... A könyvben szeretem a karakterét, de itt néha kifejezetten idegesített. Olyannyira tenyérbemászó valakinek van feltüntetve, hogy még most is a hideg futkos tőle a hátamon, ha eszembe jut. Be kell vallanom, hogy nekem Beete és Johanna tetszettek a legjobban, mert pontosan olyanok lettek, mint amilyennek elképzeltem őket. És ez áll az aréna látványvilágára is, amitől néha szabályosan elakadt a lélegzetem. Egyszerűen imádtam.
Szerintem, ha valaki egy könyvhű adaptációra kíváncsi, nyugodtan adhat egy esélyt ennek a filmnek, igaz, valószínűleg akkor is érthető és átérezhető a cselekmények súlya, ha valaki csak az előző részt látta, ellenben nem olvasta a könyvet. Remek kikapcsolódást nyújt, és emellett, néhol még el is gondolkodtatja a nézőt, szóval én csak ajánlani tudom.
