Sherrilyn Kenyon: Éjféli gyönyörök

Miért: Toffytól kaptam kölcsön.

Tartalom: A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.

Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-val, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.

Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és a gyilkolás. Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti. (Ulpius)

Vélemény: Aki figyelemmel kíséri a Kenyon-os bejegyzéseimet, az tudhatja rólam, hogy Kyrian az egyik kedvenc Dark-Hunterem, annak ellenére, hogy az ő kötetét már viszonylag régen olvastam. Amikor kiderült, hogy Valerius is kap egy saját könyvet, be kell vallanom, én nagyon félreértettem a dolgokat. Azt hittem, arról a rómairól beszélünk, akinek hála a kedvencem távozott az élők sorából... S nem pedig az ő unokájáról, akinek igazság szerint nem sok köze lehetett Kyrian halálához - lévén, akkoriban alig múlt öt éves -. Így aztán, bár még most sem tartozik a kedvenceim közé, azt kell mondanom, hogy már sokkal könnyebben el tudom viselni a jelenlétét.  Sőt, még azt is sikerült elérnie, hogy egy kicsit megutáljam miatta Kyriant, amiért szerencsétlen Valt tálja az őse vétkeiért, és ezért képes lett volna a férfi és Tabitha közé állni, ha éppen arról van szó. Vagy, ha nem ő maga, akkor a felesége, Amanda. Most nem azért, de hogy várhatná el élete párjától, hogy az az ikertestvére boldogságának útjába álljon, csak azért mert Kyriannak kedve támadt a régi sebeit nyalogatni? Ezt a hozzáállását egyáltalán nem tudtam értékelni.

Valerius, bár kétségkívül sznob, ettől függetlenül egész szerethető karakter. Az előtörténete néhol kimondottan megható és elgondolkodtató, ráadásul, a jelenre gyakorolt hatása olykor még szórakoztató is tud lenni - vegyük csak példának a Zarekkel való kapcsolatát, aminek hála többször is elmosolyodtam a rómain -. Folyamatosan érezhető rajta, hogy mennyire furcsának találja Tabitha életfelfogását, de ettől függetlenül eszébe sem jut, hogy elforduljon a nőtől, és viszont. Ők pont a különbségeik miatt egészítik ki egymást, ellentétben mondjuk Amandával és Kyrian-nel, akik között sokkal több hasonlóságot lehet felfedezni.

Tabitha nagyon szerethető karakter, bár számomra az empatikus képessége volt a legszimpatikusabb. Nem csak azért, mert ezen a téren kissé magamra emlékeztetett, hanem azért is, mert ez teszi tökéletessé Valerius számára, aki nem éppen a szavak embere. Emellett persze remek humora is van, ami már a korábbi kötetek során is megmutatkozott.
Mindent egybevetve azonban, ez a kötet istenigazából nem rájuk koncentrál - függetlenül attól, hogy az események legnagyobb részét a kettejük szemszögéből látjuk -, hanem arra, hogy olyan eseményeket vetítsen előre, amik miatt abszolút érdemes lesz tvábbolvasni a sorozatot.Ilyen például Acheron és Nick - Nick, úristen... a végén akkora csavart visz bele a történetbe Kenyon vele kapcsolatban, hogy komolyan mondom, legalább öt percig nem akartam elhinni, amit épp olvastam -, akikkel olyan dolgok történnek, hogy jó ideig csak pislogni tudtam. De említhetném akár a pici Marissát is, akiről szintén nagyon érdekes dolgok derülnek ki, annak ellenére, hogy még mindig csak egy tipegő csecsemő.
Egy dolgot tudnék csak negatívumként felhozni - mármint olyasmit, amit legnagyobb valószínűséggel csak én éreztem annak -, ez pedig a történet vége. A sok drámai esemény után nagyon furcsa volt egy annyira idealizált lezárást látni, mint amilyen ennek a kötetnek a végén volt. Engem nagyon kizökkentett a hangulatból, és igazából nem is tudtam mire vélni.
Azonban, Kenyon ennek ellenére is hozza azt a színvonalat, amit eddig megszokhattam tőle, így erre nincs okom panaszkodni. A cselekmény továbbra is érdekes és izgalmas, a humor is rendben van, bár érezhető, hogy ez az eddigi talán legkomorabb rész.

   

Kedvenc karakter(ek): Nick, Acheron, Tabitha, Simi

Gyűlölt karakter(ek): Kyrian

Pont: 8/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Hoppán Eszter, Medgyesi Csilla

Kiadta: Ulpius-ház

Év: 2013

Oldalszám: 396

Sorozat: Dark-Hunter (#7)