Miért: Toffy-tól kaptam kölcsön.
Tartalom: Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… (Könyvmolyképző)
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… (Könyvmolyképző)
Vélemény: Nem is tudom, mivel kellene kezdenem ezt a kritikát. Talán azzal, hogy ugyanúgy imádtam, mint annak idején az első részt, bár, be kell vallanom, azért ebben már akadt egy-két dolog, amit minden jóindulatom ellenére, hajlamos voltam kifogásolni. De, először a pozitívumokról néhány szót.
Az egyik dolog, ami nagyon tetszett, az az, hogy ez a rész közvetlenül az Obsidian után játszódik. Nincs meg az a szokásos néhány hetes, esetleg hónapos kiesés, mint a legtöbb folytatás esetén, amikor az író pár oldalban összefoglalja, mi történt a köztes időszakban. Armentrout esetében alig néhány nap telik el, és nem kell hozzá nagy lángelmének lenni, hogy az ember pontosan tudja, mi is történt az előző részben. Persze, lehet, hogy valakinek ez zavaró lesz, hiszen a megjelenések között mindig több idő szokott eltelni, de ettől függetlenül, nekem kimondottan tetszett ez a fajta folytatási technika.
Katy és Daemon változatlanul remek párost alkotnak, de be kell vallanom, hogy a fiú viselkedését több ponton is kimondottan szánalmasnak, sőt, egyenesen idegesítőnek éreztem. Először is, folyamatosan azt hangoztatja, hogy mennyire oda meg vissza van Katy-ért, aki persze mindezt csak a gyógyítás által létrehozott köteléknek tudja be. Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra ez pontosan olyan hatást keltett, mintha Daemon szabályosan kifordult volna önmagából. Hozzá egyszerűen nem illik ez az "ajándékokkal-halmozom-el-életem-szerelmét" - stílus, mert abszolút karakteridegen. Ez Dawson stílusa inkább, és kész. Róla még el is hinném, ha ilyeneket csinálna, de a testvéréről elég nehezen. A másik dolog, ami szerintem kimondottan bénára sikerült, az Daemon viszonya a közte, Katy, és az újonnan behozott srác, Blake között kialakult szerelmi háromszöghöz. Túl azon, hogy ha oldalanként legalább kétszer nem mondja el, mennyire nem bírja a másikat, még úgy is tesz, mintha nem bírná megjegyezni annak nevét. Ez az elején kimondottan vicces, de a huszonötödik alkalommal már csak egy kényszeredett mosolyra futotta tőlem. De ettől függetlenül, még mindig bírom Daemont, csak most, ebben a részben kicsit sok volt belőle ez a hősszerelmes-viselkedés. Értem én, hogy ő csak védeni akarja Katy-t, ami egy nagyon szép, és nemes gesztus a részéről, de legtöbbször átmegy azon a bizonyos határon. Biztosan lesz olyan, akinek ez a része tetszeni fog, de én nem estem hanyatt tőle.
Ebben a részben Dee nem sokat szerepel, ugyan, de amit igen, azt őszintén szólva, teljesen feleslegesnek éreztem. Az esetek kilencven százalékában mást sem csinál, mint a pasijával smárol, majd azon pampog fél percig, hogy Katynek nincs elég ideje rá, a következő pillanatban meg megint úgy kéne kirángatni a pasi szájából, ha mondani akarnál neki valamit. Szerintem, egy barátság nem így működik. Persze, legyen boldog, meg minden, de ha ő se tesz meg minden tőle telhetőt a kapcsolat fenntartása érdekében, akkor ne kezdjnek el paláverolni, de tényleg.
Ebben a részben Dee nem sokat szerepel, ugyan, de amit igen, azt őszintén szólva, teljesen feleslegesnek éreztem. Az esetek kilencven százalékában mást sem csinál, mint a pasijával smárol, majd azon pampog fél percig, hogy Katynek nincs elég ideje rá, a következő pillanatban meg megint úgy kéne kirángatni a pasi szájából, ha mondani akarnál neki valamit. Szerintem, egy barátság nem így működik. Persze, legyen boldog, meg minden, de ha ő se tesz meg minden tőle telhetőt a kapcsolat fenntartása érdekében, akkor ne kezdjnek el paláverolni, de tényleg.
Ami viszont hihetetlenül felhúzta ezt a könyvet az én szememben, az a DOD volt - még mindig nem néztem utána, hogy fordították magyarra, de majd bepótolom ezt a hiányosságomat -. Ritkán szoktam pártolni a negatív oldalt, ez tény, de itt kimondottan tetszett. Ebben a részben sokkal komolyabb szerephez jutnak, és a Luxenekkel kapcsolatos szándékaik is sokkal tisztábbá válnak. És, ami a legesleginkább elviszi a hátán ezt az egészet, az a kötet vége. Istenem, az milyen jó volt! Tövig rágtam a körmömet, több soron anyáztam az írónővel, hogy ez most mégis mi, de egyszerűen... Zseniális volt. Tényleg.
Aki szerette az első részt, ezt is imádni fogja - pont, mint én -, de azt javaslom, hogy a Shadowst mindenféleképpen olvassa el előtte. Úgy még érdekesebb lesz ez a rész. Komolyan.
Aki szerette az első részt, ezt is imádni fogja - pont, mint én -, de azt javaslom, hogy a Shadowst mindenféleképpen olvassa el előtte. Úgy még érdekesebb lesz ez a rész. Komolyan.
Kedvenc karakter(ek): Katy, Bethany
Gyűlölt karakter(ek): Blake, Will
Pont: 20/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: ?
Sorozat: Lux (#2)
