Blogturné #103 - Rainbow Rowell: Fangirl

Miért: Már régóta el akartam olvasni.

Tartalom: Cath imádja Simon Snow-t.

Oké, Simon Snow-t mindenki imádja…

Ám Cath-nek az egész élete abból áll, hogy rajong – amihez nagyon ért. Cath és Wren, az ikrek kisiskolás korukban menekültek a Simon Snow-sorozathoz, miután az anyjuk elment.

Elolvasták a könyveket. Újraolvasták őket. Beköltöztek a Simon Snow-fórumokra, továbbírták Simon Snow történeteit, az összes premieren valamelyik szereplőnek öltöztek.

Cath nővére nagyjából kinőtt a rajongásból, de Cath nem bír. Nem is akar.

Most, hogy felvették őket a főiskolára, Wren megmondja Cath-nek, hogy nem akar egy szobában lakni vele. Cath kikerül a védelmi zónájából, ettől fogva egyedül kell megállnia a lábán. Lesz egy mogorva szobatársa, akinek a kedves fiúja örökké náluk lebzsel; egy regényíró professzora, aki szerint a fanfickel bealkonyult a civilizációnak; egy jóképű évfolyamtársa, aki csak a szavakról akar dumálni… és közben folyamatosan izgulhat lágyszívű, érzékeny apjáért, aki még sose volt igazán egyedül.

Tehát az a nagy kérdés: kibírja-e Cath úgy, hogy Wren nem fogja a kezét? Elég nagy már ahhoz, hogy a saját életét élje? Egyáltalán fel akar-e nőni, ha a felnőtté válás ára az, hogy le kell válnia Simonról? (Scolar)

Vélemény: Ezt ugyan már a Jók és Rosszak Iskolája kapcsán is írtam, de erre a regényre is igaz: még egy nosztalgiafaktorban bővelkedő könyv, legalábbis a számomra. Ez annak köszönhető, hogy bő tíz évvel ezelőtt én magam is írtam fanficeket, éppen ezért tudom, mit jelent ebben a műfajban alkotni, ami pofonegyszerűnek tűnhet - mondván, adottak a karakterek, a világ, stb -, de valójában, nekem az volt a tapasztalatom, hogy sokkal nehezebb így alkotni, mert van egy olyan mérce az eredeti mű révén, aminek meg akar felelni az ember, és ez nem mindig könnyű feladat.

Azt azért muszáj leszögeznem, hogy ez a könyv nem egy Eleanor és Park. Ha valaki egy olyan mély, szívhez szóló történetet vár, akkor biztosan csalódni fog, mert a Fangirl sokkal inkább egy könnyed, cuki limonádé, de annak tökéletes. Éppen ezért én bárkinek szívesen ajánlom, akit érdekel a téma, vagy hozzám hasonlóan volt dolga ilyesmivel, mert az imádni fogja. Rowell stílusa ugyanolyan jó, mint a már korábban említett regénynél, de itt talál egy kicsit egyszerűbben fogalmaz. Ezt nem negatívumként említem, mert szerintem pont ez illett jobban egy ilyen történethez. Nincs grandiózus és túlbonyolított cselekmény, de nem is kell. Itt az olvasmányélmény az, ami igazán maradandó, nem feltétlen a történet. Nagyon jó érzés elmerülni a világában, képes teljesen kikapcsolni az olvasót.
A Simon Snow átvezetők engem személy szerint nem kötöttek le - pedig ez a regény-a-regényben ötlet nagyon jó -, de nem azért, mert rosszak lettek volna, hanem mert így, darabokban, nem igazán jött át az élmény. Éppen ezért várom a Carry On!-t, mert szerintem Cath fanfice így lesz igazán élvezetes olvasmány, ha az ember egyben is elolvashatja, mert ekkor állhat össze a fejünkben egy valódi egésszé, és érthetjük meg a varázsát, amit Rowell annyira hangsúlyoz a könyvben. Cath ugyanis a kezdet kezdetén valóságos megszállott, aki annyira ragaszkodik a fantáziavilág kitalált karaktereihez, hogy bizony értelemben tudomást sem akar venni a valóságról, mintha az nem létezne, hiába kell abban élnie. Ebben egy remek ellensúly - bár egyben negatív ellenpélda is - a lány ikertestvére, Wren, aki viszont átesik a ló túloldalára, és már túlságosan is élni akar, annak minden hátulütőjével egyetemben. Éppen ezért nem egy szimpatikus karakter amúgy, engem például nagyon idegesített.
Levit viszont egyszerűen imádom. Remek kontrasztot alkot Cath-el, de ki is egészíti, hiszen ő sokkal inkább két lábon áll a földön, míg a lány olykor szeret elrugaszkodni a valóságtól. Ráadásul nem tökéletes, ami nagy előrelépés a mindig tökéletes bookboyfriendek sorában, legalábbis az én szememben.
Mint azt már írtam korábban is, ez tényleg egy nagyon egyszerű, de szerethető történet, aminek az igazi varázsát szerintem a rengeteg fandombeli utalás adja, amiket csak azok értenek igazán, akik ebben tényleg nyakig benne vannak, nagyon fognak tetszeni ezek a kis apróságok, mert szabályosan feldobják a történetet, és mosolyt csalnak a szánkra.
Nekem az egyik kedvencem lett, bár tény, hogy nem mérhető az Eleanor és Parkhoz, attól még odáig voltam érte, mert hoz egy biztos, és jó színvonalat.

Kedvenc karakter(ek): Cath, Levi
Gyűlölt karakter(ek): Wren
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Sóvágó Katalin
Kiadta: Scolar Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 448
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

11.03. - Angelika blogja

11.05. - Tekla könyvei

11.07. - MFKata gondolatai

11.09. - Bibliotheca Fummie

11.11. - Zakkantolvas

11.13. - Deszy könyvajánlója

11.15. - Kelly & Lupi olvas

11.17. - CBooks

11.19. - Dreamworld

Nyereményjáték:

Mostani játékukban duplán is teszteljük, mekkora rajongók vagytok! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet. Először ki kell derítenetek, melyik fanfictionnek is beillő regényből származik a csöppnyi részlet. Majd pedig - és itt jön az igazi csavar - írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába, hogy mi a címe, illetve ki a szerzője az ihletet adó műnek.

Például az “Öt gyereket felnevelni egy házban nindzsák nélkül! Ez hallatlan!” sor a Büszkeség és balítélet meg a zombik című kötetből származik, amelyet Jane Austen: Büszkeség és balítélet című klasszikusa ihletett. A megfejtés tehát: Jane Austen: Büszkeség és balítélet.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A mai idézet: "Ne aggódj, nem azért hoztalak ide, hogy megöljelek – viccelődik Hardin, mire nagyot nyelek. Tehát nem sejti, hogy inkább az aggaszt, amit én teszek, ha egyedül vagyunk, és nem attól félek, hogy meg akar ölni."

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #102 - Colleen Hoover: Helló Hamupipőke

Miért: Colleen Hoover.

Tartalom: Egy véletlen találkozás a sötétben pont elég ahhoz, hogy a tizennyolc éves Daniel és a véletlenül belé botló lány szerelmet valljon egymásnak. A románc azonban feltételekhez kötött: megállapodnak, hogy csupán egy órán át tart, és csak úgy tesznek, mintha.

A hatvan perc elteltével a lány éppúgy válik köddé, mint Hamupipőke. Daniel pedig igyekszik meggyőzni magát arról, hogy a történtek csak azért látszottak tökéletesnek, mert eljátszották az egészet. Ilyen csak a tündérmesékben szokott történni, ugye.

Egy évvel és egy boldogtalan kapcsolattal később viszont már kénytelen hinni benne, hogy létezik szerelem első látásra – hiszen találkozik Six-szel, a furcsa nevű lánnyal, akinek még furcsább a személyisége. Daniel számára sajnos az igaz szerelem megtalálása nem jelent egyet a happy enddel. Sőt, talán távolabb is visz tőle.

A múlt elképesztően sötét titka vajon képes-e árnyékot vetni Daniel és Six egyetlen esélyére, hogy megmentői legyenek? (Könyvmolyképző)

Vélemény: Kezdem úgy érezni, hogy már-már a szokásommá vált, hogy bizonyos turnék esetében kilógok a sorból. Megint csak elvállaltam egy olyan könyvet - mondván, ha standaloneként is olvasható, akkor miért ne? -, aminek nem ismerem az előzményeit. Így arról nem tudok nektek beszámolni, hogy miként kapcsolódik Daniel és Six története a sorozathoz, de arról igen, hogy milyen érzés akkor olvasni, ha nem vagy tisztában az alapsorozattal, csak a magad szórakoztatására vágsz bele, mert mondjuk hozzám hasonlóan, egy másik könyve alapján, már megkedvelted az írónőt. 

Ilyen esetben szerintem nem én leszek az egyetlen, aki úgy fogja érezni, hogy Colleen Hoover eddigi munkásságához képest - már, amik itthon is megjelentek -, ez a novella egyszerűen kritikán aluli. Nem lenne rossz, sőt, szerintem egyenesen a legjobbak közé tartozhatott volna, ha nem 160 rövid oldalban tudna le egy valójában igen nagy volumenű történetet, ami igenis, megérdemelte volna, hogy ne egy 2.5. rész legyen belőle, hanem egy valódi, teljes regény, minimum kétszeres terjedelemben. 

Túl sok mindent szeretne beleerőszakolni ebbe a történetecskébe, amitől egy az egyben elkapkodottá, és elsietetté vált a cselekmény. Noha érthető, ami történik, mégis olyan érzése van az olvasónak, hogy ez így nagyon kevés. Sokkal jobban ki kellett volna fejteni a dolgokat, ha már az írónő, a tőle megszokott módon, hajlamos igen drámai csavarokkal telepakolni a történeteit. Ráadásul, megint csak a regény hossza miatt, kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy a szereplőink nem igazán vannak felépítve. Daniel még egész jól áll ezen a téren, elvégre ő lenne az abszolút főszereplőnk, így róla  azért sikerül megtudnunk egy-két dolgot - nekem például a fiú becenév-adási mániája kifejezetten tetszett -, de Sixről... Hát, nem igazán. Csak azt tudhatjuk róla, amit a novella szempontjából így is úgyis muszáj tudnunk. Például azt, hogy a takarítószekrényes incidens után, a lány lelép a városból - nem emiatt, persze -. Kettejük kapcsolata viharos gyorsasággal fejlődik ki, éppen ezért nincs rá idő, hogy mi magunk is maximálisan át tudjuk érezni a kettejük közti érzelmeket. 

Számomra pozitívum volt, hogy Daniel szemszögén keresztül követhettük az eseményeket. Nem mindig szeretem, vagy tartom indokoltnak a férfi szemszöget egy könyvben - ha az egy írónő kezei közül kerül ki -, de itt nagyon jól működött. Igaz, a regény elején nekem többször is felszaladt a szemöldököm, mert annyira furcsa, és olyan mértékében irreális jelenetsort kapunk, hogy nem is akartam elhinni. Hoover-nek eddig az volt az egyik nagy erőssége az én szememben, hogy akármennyire is drámai történeteket írt, nem rugaszkodott el teljesen a valóságtól, ami itt viszont sikerült, és szerintem ez nem tett kifejezetten jót.

Jobban örültem volna neki, ha például az írónő sokkal jobban vázolja, miként romlott meg Daniel, és a takarítószekrényes incidens utáni barátnője, Val között. Tény, hogy egy roppant ellenszenves, idegesítő mellékszereplőt kapunk a személyében, de ez már olyan mértékű, hogy erősen kétlem, hogy egy Daniel kaliberű, jólelkű gyerek akár csak egyetlen hónapot is kibírt volna egy ilyen lány mellett, aki tényleg mindig csak saját magára gondol. 

Összességében nem akarom lehúzni ezt a regényt, mert szerintem azoknak, akik ismerik és olvasták a Hopeless-sorozatot, nem lesz vele problémájuk - esélyesen sokkal többet tudnak a karakterekről, mint én -, de csak úgy, önálló olvasmányként én nem tudom ajánlani, csak a teljes történettel együtt. Hoover stílusa továbbra is remek, alapvetően élvezetes, de hozzá a hosszabb, részletesebben megírt könyvek illenek inkább, mint az ilyen kis novellák. 

Kedvenc karakter(ek): Daniel
Gyűlölt karakter(ek): Val
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította:Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 160
Sorozat: Hopeless (#2.5)

Résztevő blogok listája:

11.12. Kristina blogja

11.13. Dreamworld

11.14. CBooks

11.15. Deszy könyvajánlója

11.16. Angelika blogja

11.17. MFKata gondolatai

11.18. Kelly és Lupi olvas

11.19. Media Addict

Nyereményjáték:

Hamupipőke története az évek során annyi feldolgozást megélt, hogy ember legyen a talpán, aki számon tudja tartani őket. Mindenesetre, ha már ez a becenév jutott a rejtélyes lánynak a könyvünkből, ássuk bele magunkat egy kicsit mi is! A blogturné minden állomásán találtok egy képet valamilyen Hamupipőke-feldolgozásból - lehet modern verzió, zenés vagy animációs, film vagy tévésorozat, a lényeg, hogy mind a Hamupipőke mesének köszönheti a létezését! A Rafflecopter doboz soraiban a film címét várjuk tőletek. Természetesen elfogadjuk a magyar és az angol címeket is. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseket e-mailben értesítjük, onnantól kezdve 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #101 - Soman Chainani: Jók és Rosszak iskolája

Miért: Már régóta el akartam olvasni.

Bevezető: A Twister Media Kft. elhozta hazánkba Soman Chainani népszerű trilógiájának első részét, a Jók és Rosszak Iskoláját. A regény már hat kontinensen megjelent, 23 nyelvre fordították le és hamarosan film is készül belőle. Gyertek és járjátok be velünk a Jók és a Rosszak Iskoláját, a tornyokat és a furcsa szobákat, barangoljatok velünk a kék minden árnyalatában játszó fák között a Végtelen-erdőben és fedezzétek fel velünk a mesék világát egy kissé más értelmezésben. Ismerkedjetek meg Agathával, aki egy temető mellett lakott és biztos volt benne, hogy a Rosszak közé kerül, illetve Sophie-val, aki kiskora óta hercegnőnek készül és eredendően Jónak tartja magát. Agatha mégis Végestelen lesz, Sophie pedig Végességes. Vajon hiba történt vagy a két lány nem is az, akinek feltételezi magát?Az út első napjára 2015. november 7-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hét blogger segítségével ismerhetitek meg a Jók és a Rosszak Iskoláját. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a rendhagyó nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - nyolc példány a Jók és a Rosszak Iskolája című könyvből, továbbá a blogok némelyikén még egyéni nyeremények is lesznek: könyvjelző, órarend és kitűzők!

Tartalom: Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.

Vélemény: Csak egy szó: IMÁDTAM! Így, csupa nagybetűvel. Igaz, az elején nem voltam benne biztos, hogy ezt a könyvet nekem találták ki, ugyanis kezdetben egyensúlyozik a Middlegrade és a YA között, ami nekem nagyon furcsa volt... De amint beindult a történet, már nem volt ezzel gond, köszönhetően a két főszereplőnknek, akik jobban nem is különbözhetnének egymástól. Azt hiszem nem én vagyok az egyetlen, aki bátran ki meri jelenteni, hogy Sophie-tól több alkalommal is idegrohamot kapott, ugyanis a lány elképesztően idegesítő. Önző, ráadásul elképesztően buta, de abból a fajtából, aki meg van róla győződve, hogy mindenkinél jobban tudja a dolgokat. Nagyon harsány karakter, akit eleinte nehéz hova tenni, annak ellenére, hogy már a fülszövegből is kiderül, hogy ő kerül a Rosszak Iskolájába, nem véletlenül, mondjuk így. 

Agatha nagyon jól ellensúlyozza a barátnője viselkedését, de nem azzal, hogy ő annyira elképesztően Jó, hanem sokkal inkább a ténnyel, hogy szinte egész idő alatt kételkedik saját magában. Pont az önbizalomhiánya teszi nagyon szerethető leányzóvá, ráadásul sokan bele tudjuk élni magunkat a helyzetébe, hiszen mindenkivel előfordult már, hogy úgy érezte, nem illik bele egy adott közösségbe, mert az emberek kinézik onnan, csak a külseje miatt, ahelyett, hogy befelé néznének, és észrevennék a másik belső értékeit. Ez egyébként a történet legnagyobb zsenialitása, mivel van egy üzenete, ami egyszerű, de ugyanakkor nagyszerű. Felhívja az ember figyelmét arra a problémára, hogy a fiatalok valóban hajlamosak a külső máz alapján megítélni a társaikat, és ezért sokszor méltatlanul viselkednek azzal, aki szerintük nem illik bele a sztenderd képbe.   

Harry Potter-rajongóknak kötelező ez a könyv, mert annyira erős benne a nosztalgia-faktor, hogy el nem tudom nektek mondani. Vannak párhuzamok, de mégsem mondanám, hogy a történet a másik koppintása lenne, hiszen egy teljesen más közegben játszódik a történet. A Jók és Rosszak Iskolája kicsit olyan, mint egy leegyszerűsített - de még véletlenül sem lebutított - Roxfort, ahova biztosan sokan szívesen járnának, szinte mindegy, melyik részébe.  Én személy szerint nagyon élveztem azokat a fejezeteket, amik a hétköznapi életet mutatták be, hogy miként készítik fel a diákokat arra, hogy hercegek, hercegnők, boszorkák, vagy gonosz mágusok legyenek. Ráadásuk egyik-másik mellékszereplő is szépen ki lett dolgozva, ilyen például a Végességesek táborába tartozó Pötty, akinek a képességét szerintem sokan szeretnénk a magunkénak tudni - édesszájúak előnyben! -. Ott van még Beatrix is, az elkényeztetett hercegnőcske, aki leginkább csak drámázni tud, de az igazi meglepetésember az Iskolamester, aki az intézetet vezeti. Imádtam azt a csavart, ami a személye köré lett építve, és nagyon remélem, hogy ezzel a trilógia többi részében is komoly dolgokat fog véghezvinni az író.
Egy külön jó pont - szerintem legalábbis -, hogy a szerelmi háromszög remekül lett kitalálva. Valódi, de mégsem... Mert van benne valami kényelmetlen feszengő érzés, amitől azt érzed, hogy ez így nem működik. Maga Tedros - Arthur király fia - is őrlődik a saját érzései között, szinte nem tudja eldönteni, hogy Sophie valóban szereti-e, vagy csak játszik vele, és Agatha-val kapcsolatban is vannak aggályai. Nekem nagyon tetszett ez a bizonytalanság, ami szabályosan belengi az egész szálat. 

Kedvenc karakter(ek): Agatha, Tedros
Gyűlölt karakter(ek): Sophie
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bózai Ágota
Kiadta: Twister Média
Év: 2015
Oldalszám: 584
Sorozat: The School for Good and Evil (#1)

 

Résztevő blogok listája:

11/07 Deszy Könyvajánlója

11/08 Letehetetlen

11/09 Kelly és Lupi Olvas

11/10 Always Love a Wild Book

11/11 Függővég

11/12 Dreamworld

11/13 CBooks

11/14 Könyvszeretet

Nyereményjáték:

A Twister Media Kft. bőkezűségének köszönhetően ezúttal rendhagyó nyereményjátékra invitálunk titeket. Minden állomáson egyéni játék és egyéni nyeremény vár Titeket. Összesen nyolc példány Jók és Rosszak Iskolája kerül kisorsolásra, továbbá könyvjelzők, órarendek és kitűzők. Érdemes játszani minden állomáson, így nagyobb eséllyel nyerhetitek meg a könyvek egyikét. Sikeres játékot!

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

A mai feladat: Egy mesehős neve lett elrejtve a posztban, ezt kell beírnotok a Raffle-dobozba. :)

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #100 - M. Leighton: Rajtam áll

Miért: Olvastam az első részt.

Tartalom: Olivia végre megtalálta az Igazit. Cash minden, amire-akire valaha is vágyott. Kiszámíthatatlan rosszfiú, de Olivia kedvéért felhagy zűrös életével, és hagyja magát megszelídíteni. Mert Olivia az a nő, aki elfogadja őt úgy, ahogy van.

Ám a múlt árnyéka kísérteni kezd. Valami van Cash birtokában, amit sötét bűnözők akarnak megszerezni. Mindenáron. És ha Csash nem adja, hát elveszik tőle azt, ami a legdrágább kincse.

Olivia mindig tudta, hogy ha beleszeret Cash-be, pórul járhat. De hogy ennyi veszélynek tenné ki magát, azt nem is sejtette. Most rá kell bíznia az életét a férfira… és Olivia az életét könnyebben bízza rá, mint a szívét. (Köyvmolyképző)

Vélemény: Nem tudom, írtam-e erről a Down to you kritikámban, de most muszáj leszek megemlíteni, ezért, ha valaki azt nem olvasta, de egyszer szeretne rá sort keríteni, akkor előre szólok, a bejegyzésem SPOILERES az első részre nézve. 

Tehát, az előző kötetben van a lehető legbénább csavar amit csak el tudtam képzelni. Szerintem annál nagyobb ostobaságot keresve sem lehetett volna kitalálni, mint amit Leightonnak sikerült. Komolyan mondom, én éreztem magam teljesen hülyének, amikor a regény végére érve rá kellett jönnöm, hogy Cash és Nash egy és ugyanaz a személy. Emlékszem, nagyon felhúztam magam ezen, és beletelt pár percbe - de lehet, hogy órába is -, mire sikerült lenyugodnom, és túltennem magam a dolgon, mondván, azért ennél nagyobb hülyeséget is láttunk már... De lássuk, mi a helyzet a mostani résszel. 

A legnagyobb problémám az, hogy szerintem el van kapkodva a cselekmény. Érezhetően nagyon sok dolgot akart belezsúfolni egyetlen könyvbe az írónő, és ez a minőség rovására ment, bizonyos értelemben. Az egyes szálak nem feltétlen vannak kidolgozva, és adott esetben szabályosan akkora lyukak vannak rajtuk, hogy csoda, hogy nem esett szét az egész már az alkotói fázisban. Szerintem, ha a hosszának duplájában írta volna meg, nem lenne ilyen gondom, mert lett volna ideje kifejteni mindazt, amit egyszerűen félretett. 

Szintén a hosszával függ össze egy másik bajom: az indokolatlanul sok szex, aminek szemmel láthatóan olykor csak helykitöltő szerepe van, mintha Leighton nem tudott volna mit kitalálni, ezért gyorsan beleírt egy kósza numerát, mondván, ez így jó lesz. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek ez így bőven meg fog felelni, de ha valaki egy történetközpontú könyvet szeretne olvasni, akkor ne ezt vegye a kezébe, mer csalódni fog, hiába lett volna ebben az ötletben egyébként hatalmas potenciál, amiből nagyon jó dolgokat ki lehetett volna hozni. Ehelyett a cselekmény nagy része felesleges, és indokolatlan drámával van tele, ami azért vicces, mert Olivia csak áll az események sűrűjében, és nem csinál semmit. Neki ez teljesen rendben van, miközben Cash próbálja rendbetenni a dolgokat. Fura, ambivalens érzésem van a kapcsolatukkal kapcsolatban, mert szerintem őket csak a szex tartja össze... és ez nagyon kevés. Én nem is értem, hogy vajon a külső burkon túl mit szerethetnek egymásban, de gyanítom, nem sokat. 

Ugyanakkor az alapötlet nem lenne rossz, kifejezetten érdekes lett volna egy akciódúsabb NA-könyvet látni, de én sajnálom a legjobban, hogy nem ez lett belőle. Bár, én még vialamennyire bízom benne, hogy ez meg fog változni, és a befejező kötetben - ami szerencsére már nem kettejükkel foglalkozik -, végre megkapom azt, amit szeretnék. Bár egy fordulat nekem kifejezetten tetszett, a többivel... Nos, nem voltam annyira megelégedve. 

A stílus egyébként még mindig nem rossz, elég olvasmányos, csak nem azt adja, amit én szerettem volna. Lehetett volna sokkal izgalmasabb és reálisabb is. De az biztos, hogy egyszeri kikapcsolódásnak megfelel a könyv, ezzel nincs probléma... Csak egy dolgot jegyezzetek meg: ne hatalmas elvárásokkal álljatok neki ennek a könyvnek, mert annak könnyen hatalmas csalódás lehet a vége. Aki viszont nagyon szerette az első részt, annak szerintem ez is tetszeni fog. Nem lett ez rossz, csak többet ígért, mint amit végül adott. 

Kedvenc karakter(ek): Nash
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Goitein Viktória
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: ?
Sorozat: Bad Boys (#2)

Résztevő blogok listája:

11/08 Kristina blogja

11/09 CBooks

11/10 Deszy könyvajánlója

11/11 Dreamworld

11/12 Media Addict

Nyereményjáték:

A Rosszfiúk sorozatban fontos szerep jut az ikreknek, ezért a nyereményjáték témája is az ikrek lesznek, méghozzá olyan könyvek borító részletét kell felismernetek, amelyekben ikrek is szerepelnek. A Könyvmolyképző Kiadó ezúttal is három példányt ajánlott fel a könyvből. Nektek csupán az a dolgotok, hogy a megfelelő mezőkbe beírjátok a helyes megfejtést, az író nevét és a könyv címét.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #99 - Madeleine Roux: Asylum

Miért: Blogturné.

Tartalom: A New Hampshire Egyetem nyári kurzusa a tizenhat éves Dan Crawford számára több, mint egy nyári tanfolyam, valóságos mentőövet jelent a fiúnak. A gimnáziumban kiközösített Dan alig várja, hogy végre új barátokat szerezhessen az érettségi előtti utolsó nyári szünetben. New Hampshire-be érkezése után azonban megtudja, hogy a nyári kollégium épületét egykor elmegyógyintézetként használták, ráadásul nem is akármilyen betegeket kezeltek ott; kivétel nélkül minden kezelt pszichopata bűnöző volt. Dan újdonsült barátaival, Abbyvel és Jordannel felfedező útra indul a nyugtalanító kollégium alagsorában lezárt titkos épületszárnyban, ahol hamar rájönnek, hogy nem véletlenül kerültek mindhárman épp oda. Lassacskán felfedik az intézet félelmetes múltjának titkát, miközben néhány titok nem véletlenül nyílik meg előttük a feltáratlan múltból.

Vélemény: Kezdjük azzal, hogy az alapötlet szerintem zseniális. Az elmegyógyintézet, mint olyan, egy felnőtt horrorban is simán megállja a helyét, mint helyszín - gondoljunk például az American Horror Storyra -, viszont egy YA-regényben pláne nagyot tud ütni, ha az író jól csinálja. Nos, az biztos, hogy az elején Roux remekül csinálta. Ez már abból is látszik, hogy hihetetlenül erős hangulata van a könyvnek. Én személy szerint nem vagyok egy horror-rajongó, ezért nem sűrűn veszek ilyen jellegű könyvet a kezembe, vagy nézek meg egy filmet, itt viszont annyira érdekelt, hogy mit hoz ki belőle az írónő, hogy csak belevágtam. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy olvasás közben legtöbbször fel-le cikázott a hideg a hátamon. Mondjuk azt se tartom kizártnak, hogy az én tűrőképességem van igen alacsonyan ezen a téren, de ezt amúgy se fogom tudni így megmondani.
A történet elképesztően lassan, és nehezen indul be, bár ez engem nem zavart különösebben, mert az atmoszférával így is úgyis sikerült levennie a lábamról, így az ilyen dolgok mellett hajlamos voltam egy szó nélkül elmenni, azt viszont nem nagyon tudnám nektek elmondani, mivel is ment el a történet eleje, ugyanis karakterbemutatásról például nem igazán beszélhetünk.
A főbb szereplőinkről ebben a részben nem sokat tudunk meg, valószínűleg azért, mert Roux a könyv legtöbb oldalát inkább arra áldozta, hogy bemutassa nekünk az elmegyógyintézetet, ahol a történet játszódik... Ez viszont olyan végtelenül homályosra és zavarosra sikerült helyenként, hogy nem is igaz. Ez egyébként nagyon érdekes, és amikor rátér arra, hogy milyen módszerekkel, vagy inkább nevezzük nevén a gyereket, embertelen kísérletekkel igyekeztek meggyógyítani a falak közé került betegeket, az igencsak hátborzongató, főleg, amikor fényképek leírásáról van szó. Apropó, éppen emiatt, ehhez a könyvhöz is illettek volna olyan illusztrációk, mint a Fekete madarak árnyékában a szellemfotók, amik elképesztően közel hozták az olvasóhoz a történetet, mert a bizonyítékot látva csak még hitelesebbé vált az egész, hiába volt valójában egy kitalált történet - egy cseppet sem kitalált jelenségről -. De ez persze az én szememben nem vont le semmit a könyv értékéből.  Főleg, hogy már enélkül is elég para mindaz, amit az intézettel kapcsolatban megtudhatunk a könyvből. Én sokszor szívem szerint inkább félretettem volna, mert úgy éreztem, még két mondat, és itt helyben meg fog állni a szívem. Persze, egy vérbeli horror-rajongóknak szerintem meg sem fog kottyanni ez a szál, de én azért eléggé beijedtem olvasás közben.
De vissza a karakterekhez: Dan, a főszereplőnk, és a két új barátja, Abby és Jordan most még nem sokat tesznek hozzá a történethez. Olyan, mintha ők csak ott lennének, hogy legyen valaki, aki átéli az eseményeket. Nem tudunk hozzájuk közel kerülni, és nem is ismerjük meg őket igazán... De ez később remélhetőleg még nagyon meg fog változni.

Egy dologgal nagyon nem értettem egyet az írónővel, ez pedig a romantikus szál, ami tény, hogy nem erős, de az én véleményem szerint ez pont egy olyan történet, amibe még a minimális mennyiség is teljesen felesleges volt, mert valahogy kilóg belőle. Én legalábbis folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy ez mit keres itt? Persze, megértem, hogy egy YA-ban a legtöbben elvárják az ilyesmit, de szerintem itt és most semmi szükség nem volt rá, pedig én aztán nem sajnálom Dantől és Abbytől azt a pár pillanatot, csak na. Nem ért volna rá ezzel a második részben foglalkozni, ahol talán egy picit jobban fel lehetett volna építeni ezt a dolgot? 

Nem tudom, hogy ez vajon koncepció volt-e, vagy sem, de az tény, hogy a kezdés után, ami nekem annyira tetszett, egy ponton, valahol a regény közepénél egyszerűen leült az egész, és onnantól kezdve, bár a borzongatás megmaradt, már nem volt olyan durva, mint az elején. Elég egyhangúvá vált a cselekmény, amit, bár én személy szerint nem untam, a tény, hogy ezt kihúzta a kötet végéig, nagyon meglepett.
Ha valaki szereti a borzongató történeteket, feltétlenül adjon neki egy esélyt, mert érdemes. 

Kedvenc karakter(ek): Dan
Gyűlölt karakter(ek):-
Pont:10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Beck Anita
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 350
Sorozat: Asylum (#1)

Résztevő blogok listája:

10/29 Tekla könyvei  

10/31 Dreamworld  

11/03 Kelly és Lupi olvas

11/05 Könyvszeretet  

11/07 CBooks

11/09 Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

A játék ezúttal nagyon egyszerű. Minden állomáson egy-egy pszichiátriai betegség nevét rejtettük el, amit a kiemelt betűk összerendezésével fejthettek meg. Minden állomás megfejtését a Rafflecopter doboz vonatkozó sorába kérjük beírni.

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #98 - Jennifer Nieven: Veled minden hely ragyogó

Miért: Már régóta terveztem elolvasni.

Tartalom: Megejtően szép kamasz szerelem három hónapja ez a sodró lendületű és megrázó történet, de még ennél is több: élet, halál, betegség, előítéletek és megbélyegzés, önfeláldozó igyekezet, gyász és a tragédiából való katartikus feltámadás körül forog Theo és Violet love storyja. A két végzős középiskolás fiatal öngyilkosságra készülve ismerkedik meg az iskola óratornyának keskeny párkányán állva. Ki menti meg a másik életét? Ki a felelős a másikért? Ki és mit tehet (tehetne) a leselkedő végzet ellen? Bepillanthatunk egy szeretnivaló fiú gondolat- és érzésvilágába, gyermekkori traumáiba, amelyek elkerülhetetlenül sodorják őt a kezdettől fogva sejthető végzet felé. A paradox módon felemelő vég mégis meglepetést tartogat az olvasónak, és egyhamar nem feledjük, ahogy Theót sem, aki rövid, üstökösszerű létével új életre serkenti szerelmét, Violetet. (Maxim)

Vélemény: Tudjátok mire emlékeztet engem ez a könyv? Rainbow Rowell: Eleanor és Parkjára, csak egy sokkal gyorsabb verzióban, hogy úgy mondjam. Míg az Elanor és Parkban viszonylag lassan bontakozik ki a szemünk láttára a két fiatal kapcsolata, itt ez sokkal gyorsabban és intenzívebb formában megy végbe, de ez meglepő módon, egyáltalán nem zavaró. A stílus is nagyon hasonló, igaz, itt nem E/3-ban, hanem E/1-es váltott nézőpontban követhetjük végig az eseményeket, hol Finch - aki egyébként a Theodore Finch névre hallgat, de szerintem a Finch, mint olyan, sokkal jobban illik rá -, hol Violet szemén keresztül.
Finch annyira dilis néha - a szó jó értelmében -, hogy egyszerűen imádnivaló. Egy olyan megmagyarázhatatlan vidámság áradt az egész lényéből, amit én nem tudok megmagyarázni - főleg nem a történet végigolvasása, meg úgy egyébként az élmény után -. Csak jól esett olvasni, annak ellenére, hogy sokakkal ellentétben, én sokáig nem értettem, miért is számolja a napokat olyan lelkesedéssel, mintha kötelező volna. Sokan mondták, hogy egyébként erre könnyen rá lehet jönni, én mégis hagytam, hogy a történet meglepjen, és azt kell mondanom, sikerült neki. Mindemellett van valami igazán morbid a karakterében, ugyanis, mint azt a nyereményjáték szövegében is olvashatjátok, Finch szinte rajong ezért a témáért. Én azt mondanám, relatíve sokat kerül szóba, ettől függetlenül, én nem emelném ki különösebben, mert szerintem ez a történet inkább az élet szeretetéről szól, hogy meg kell tanulnunk értékelni amink van, ahelyett, hogy gondolnánk egyet - vagy adott esetben többet -, és eldobnánk magunktól.
Violet... nem is tudom. Nem mondanám, hogy utáltam, mert az nem lenne igaz, de eleinte ő sokkal kevésbé volt számomra szimpatikus, mint Finch. Épp a fiú kellett hozzá, hogy a kettejük közötti, jellembeli ellentét kinyissa a lányt, aki kezdetben nem más, mint egy érettségin görcsölő kamaszlány, aki éppen emiatt bizonyos értelemben hagyja, hogy elmenjen mellette az élet, amíg meg nem jön a hurrikán Finch személyében, ami aztán borít mindent.
Mint azt már írtam, a romantika elég gyorsan alakul ki a szereplők között, de nagyon jól működik. Szinte süt a kémia ami közöttük van, és jó rá visszaemlékezni. Én szívesen idézek fel minden pici momentumot, mert annyira megfogott, ahogyan romantikus regény már régen. 

Az egész történet olyan, mint egy roadtrip movie. Én végig úgy éreztem magam olvasás közben, mintha egy autóban ülve követném az eseményeket - és ennek semmi köze sem volt azokhoz az esetekhez, amikor épp BKV-zás közben vettem elő -, és komolyan elgondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne ezt a történetet egy mozifilm keretein belül látni... Bár, azt nem tudom, hogy elkeltek-e a könyv filmes jogai, de ha esetleg igen, annak nagyon örülnék. Ezt ugyanis látni kell. Akármennyire is érzékletesek a leírások, a főszereplőink olyan helyeken járnak, amiket jó lenne a saját szemünkkel is látni, hogy igazán magunkénak érezhessük azt az élményt, amiben Finchnek és Violetnek része lehet. Picit lehet, hogy irigy vagyok, de szerintem ennyi belefér :)
Az a legnagyobb bajom ezzel a történettel, hogy annyira szerettem a két főszereplőt, hogy a többiekkel nem foglalkoztam... mert nem érdekeltek annyira. Számomra ez a könyv csak róluk szól, és ezért nem akarok másról tudomást se venni. Tudom, önző vagyok, de ez van. Garantált, hogy többször is le fogom venni a polcról. 

Amit még mindenképp megteszek!

Mi is jártunk az egyik ragyogó helyen, ahol Theo és Violet! Kigondoltuk, mit írnánk mi a falra, mi az, amit még mindenképp megteszünk az életünkben!

Az enyémre ez került:

"Úszni egyet az óceánban."

A te elhatározás-tábládon mi lenne?  

Kedvenc karakter(ek): Finch, Violet
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kocsis Anikó
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 420
Sorozat: -

Résztevő blogok listája:

11.03 Deszy könyvajánlója

11.04 CBooks

11.05 Angelika blogja

11.06 Kelly Lupi olvas

11.07 Media Addict

11.08 Always Love a Wild Book

11.09 Könyvszeretet

11.10 Dreamworld

Nyereményjáték:

Az öngyilkosság központi szerepet játszik a történetben - Theo számára szinte hobbi, hogy öngyilkosságoknak néz utána.

Most mi is ezt kérjük tőletek. Minden egyes állomáson egy híres irodalmár öngyilkosságáról vagy öngyilkossági kísérletéről találsz egy kis leírást. A feladatot innentől kezdve nem nehéz kitalálni: írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába az irodalmárok nevét!

A helyes megfejtők között 3 példány sorsolunk ki a regényből.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben és a Facebook oldalunkon is értesítjük, ha innentől kezdve 72 órán belül nem jelentkezik, új nyertest sorsolunk.

A mai kitalálandó személy. Ez az asszony egy válás után, az emberektől eltávolodva élt. Alkoholproblémákkal küzdött, így az öngyilkossága nem volt meglepő. Nem hagyott semmilyen búcsúlevelet, senkit sem értesített előtte. Egy ebéd után beült a kocsijába a garázsban és beindította a motort, közben rádiót hallgatott.

a Rafflecopter giveaway

Blogturné #97 - Lacey Weatherford: Nikki nyomában

Miért: Egy ideje már szemeztem vele.

Tartalom: Chase Walker régebben rendes srác volt – megnyerő, sportos, fényes jövő várt rá. De az életét sújtó tragédia után mélységesen elkeseredik. Az alkohol és a kábítószer fogságában fel sem tűnik neki, hogy eltékozolja az ifjúságát, mígnem egy nap letartóztatják. Chase anyja nem bírja tovább nézni, ahogy a fia tönkreteszi az életét, így vidékre költöznek nyugdíjas katona nagyapjához. Chase egyáltalán nem örül az új helyzetnek, míg össze nem ismerkedik Nikkivel, a helyes pomponlánnyal, aki rá sem néz a magafajta rögbijátékosokra. Chase azonban nem az a típus, aki megfutamodik a kihívások elől, és elhatározza, hogy meghódítja Nikkit. Hamar rájön, micsoda mélységek rejlenek a csinos pofi mögött. Nikki balzsam a meggyötört lelkének. De amikor a lány életét is tragédia sújtja, Chase egyszeriben a végső megpróbáltatás előtt találja magát. Bízhat Nikkiben, és mindabban, amit tőle tanult? És ez elégnek fog bizonyulni? Egy tragédia megváltoztatja az életedet. Kettő felforgatja. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Egyszerűen imádtam ezt a könyvet... Pedig valójában nem nagyon ad nekünk újat. Úgy is mondhatnám, hogy sok szempontból klisés történettel van dolgunk, de ahogyan az egész el van mesélve... Az engem azonnal levett a lábamról. Ennek persze könnyen lehet az az oka is, hogy az utóbbi időben sok, relatíve hasonló könyvet olvastam, és Weatherford könyve egy igazán üdítő kis színfolt volt ezen a nem is tudom milyen színű palettán.
Chase Walker, a főszereplőnk, aki kezdetben egy szerintem igazán kiállhatatlan alak, aki nincs tekintettel senkire és semmire...És, bár ez a viselkedés meg van indokolva, de annyira tucatszerű, hogy az ember egyszerűen átsiklik felette, mondván, ezt ezerszer láttam már, mi lesz még? Chase addig feszíti azt a bizonyos húrt, mígnem az anyja megmakacsolja magát vele szemben, és ez egy komoly változást okoz a kamasz életében. Nagyrészt pedig éppen ez - na, meg persze Nikki - lesz az oka annak, hogy Chase valódi jellemfejlődésen megy keresztül az események hatására, és ehhez hasonlót én nagyon régen nem láttam már YA-regényben. Külön kiemelném ebből a szempontból Chase nagyapját, aki egy igazi, keménykötésű farmerember, és mint ilyen, a puszta felbukkanásával is hat, nem csak a fiúra, de ránk olvasókra is. Bár, lehet, hogy én csak azért éreztem így, mert a saját nagyapáimra emlékeztetett a karaktere, nem is tudom... Mindenesetre, az biztos, hogy remekül ellensúlyozza Chase lázadó természetét, és a tekintélyt parancsoló viselkedése idővel az unokájára is kihat. De hasonló szempontból szeretném kihangsúlyozni Türkit, a sziámi harcoshalat, ami az egyik legcukibb háziállat valaha - közvetlenül Cam Rafaello-ja után -.
Amúgy a cselekmény olyannyira Chase-re koncentrál, hogy a főszereplő lányról nagyon keveset tudunk meg összességében ahhoz képest, hogy a fiú milyen sokat tesz azért, hogy sikeresen meg tudja hódítani Nikkit.  Eleinte attól féltem, hogy ez nagyon zavarni fog, de rá kellett jönnöm, ahogy a történet haladt előre, hogy ez pont így volt jó, mert így is érezhető volt, hogy Nikki a bájosságának köszönhetően rabolhatta el a kemény rögbis szívét. Egyébként én nem vagyok odáig ezért a sportágért - egyrészt, mert halványlila segédfogalmam sincs a szabályairól, másrészt meg azért mert túl durvának tartom -, de hála az égnek, Weatherford könyvében ez csak amolyan mellékszál, nem igazán kerül szóba. Dzóval, ha valakit esetleg elrettentene ez a része, nyugodtan adjon neki egy esélyt.
A hangsúly egyértelműen a fiatalokon van, és a kapcsolatuk szerintem elképesztően aranyos. Rózsaszín, persze, de olyan, nem is tudom, élvezhető módon az. Nem giccses, nem irritáló, hanem nagyon szép és átérezhető, ami egy kellemes érzést ad, ha valaki már kezd besokallni az instalove-os cukormázbaforgatott, giccsparádéba hajó romantikus szálakkal.
Ami pedig igazán kimagaslóvá teszi a szememben ezt a könyvet, az a vége. Első olvasásra szabályosan kiakadtam rajta, hogy mégis hogy lehet egy ilyen történetnek, ami ennyire szívet melengető, ugyanakkor borzongató, de ugyanakkor egy ennyire tasliszerű befejezése... Majd amikor kicsit lenyugodtam, és már így gondoltam végig az utolsó fejezeteket, rá kellett jönnöm, hogy bizony, ez így tökéletes. Bármennyire is szokatlan elsőre, ennek így kellett lennie. Ettől lesz életszerű, valódi történetté ez a regény. Mert olykor nem az a happy end, amit elsőre gondolnánk.
YA és NA-rajongóknak is nagyon tudom ajánlani a könyvet, mert vannak benne olyan témák, amik inkább az idősebb, fiatal felnőtteknek fognak tetszeni, és olyanok is, amik a kamaszokat is prímán le tudják kötni. 

Kedvenc karakter(ek): Chase, Nikki
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Papolczy Péter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 272
Sorozat: Chase Walker (#1)

Résztevő blogok listája:

• 11/1 Kelly Lupi olvas
• 11/3 CBooks
• 11/5 Deszy könyvajánlója
• 11/7 Insane Life
• 11/9 Dreamworld
• 11/11 Media Addict

Nyereményjáték:

Chase Walker egy nagyon tehetséges amerikai futball játékos és a regényben is elég sok szó esik erről a játékról. Így mi is úgy döntöttünk, hogy ez a sport lesz a nyereményjátékunk középpontjában.

Minden blogon egy-egy híres amerikai futball csapat logóját fogjátok látni. A feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik csapatról van szó, és az elnevezésüket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway