A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mostohák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mostohák. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 1., péntek

Blogturné #256 - Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.

A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban? (Gabo)


Vélemény: Ha valaki esetleg régebb óta követi a blogot, a tudhatja, hogy vannak időszakok, amikor egyszerűen rákattanok bizonyos tematikájú könyvekre. Annak idején például négy-öt tanár-diák szerelemmel foglalkozó könyvet olvastam el egyhuzamban. Idén, a Stepbrother Dearestnek hála, most éppen a mostohatestvérek közötti szerelemről szóló történetekre kezdek ráfüggni. Ennek az egyik állomása a Mondtam már...?.
Számomra azért volt nagyon érdekes a könyv, mert, bár nagyon döcögősen indul, egy ponton rendesen felpörög, de, ami a legfontosabb, a főszereplő fiú, Tyler, nem az a tipikus rosszfiú, nem olyan, mint az idegesítő Maddox-fiú, akit nagyon utálok, szóval még véletlenül sem olyasvalaki, aki játssza a kemény macsót, majd a legváratlanabb pillanatokban megy át igazi nyáltengerbe. 
Tyler a szó szoros értelmében negatív férfi karakter. Az még talán hagyján, hogy iszik, nőzik, füvezik, de nem veti meg a keményebb drogokat sem, szóval nem mondhatnám, hogy Maskame pozitív színben akarná feltüntetni előttünk. Ez a srác maga a züllés mintapéldánya, aki még csak véletlenül sem akarja megkönnyíteni az anyja és a nevelőapja életét. Ebben pedig, még, ha nem is akarja, kapóra jön neki Eden, aki az ő teljes ellentéte. A lány próbál beilleszkedni az új családjába - ennek egyébként szerintem picit több részt is szentelhetett volna Maskame, ahelyett, hogy folyton csak plázázni jár a környékbeli csajokkal -, és nem is boldogul rosszul, alapvetően, egészen addig, amíg nem Tyler-ről van szó. Rengeteg pattogós párbeszédük van - és igen, régen nem emeltem már ki ilyesmit egy regényben -, amikben elég erős a dinamika, ami képes magával vinni. Igazából, én sok esetben alig vártam, hogy végre valahára beszéljenek, mert azokat a részeket egyszerűen imádtam. 
Tyler viselkedésére persze, kapunk magyarázatot, azonban, nekem külön tetszett, hogy az írónő nem válaszol meg minden felmerülő kérdést a karakterrel kapcsolatban, akadnak dolgok, amiket nyitva hagy, és remélem, hogy a folytatásokban szépen kibontja majd ezeket. Eden és Tyler azonban nem változtatnak egymáson, ezt le kell szögeznem. Attól még, mert kialakul köztük valami, a srác nem tesz száznyolcvan fokos fordulatot, igenis megmarad valamennyire negatívnak. Lehet, ostobaság, de nekem ez érdekes volt benne. 
Ja, és ha már negatív karakterek, hát nem tudok elmenni szó nélkül Tyler barátnője mellett, aki nemes egyszerűséggel egy pszichopata ribanc. Olyan húzásai vannak a csajnak, hogy én helyenként csak pislogtam. Ritkán látok ennyire direkt módon rosszindulatú karaktert, aki nem hogy péklapátot, egyenesen akasztófát érdemelne inkább.  
Ha valaki nyálas romantikára vágyik, nem tudom ajánlani ezt a könyvet, de aki szereti a nem annyira klisés történeteket, annak Eden és Tyler történetét csak ajánlani tudom.


Kedvenc karakter(ek): Tyler
Gyűlölt karakter(ek): Tyler barátnője, akinek rittig nem jut eszembe a neve
Pont: 10/9

Alapok:


Nyelv. magyar
Fordította: Gonda Éva
Kiadta: Gabo Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 440
Sorozat: DIMLY-Trilogy (#1)

Beatrix Szatmári fényképe.

Résztvevő blogok listája:

Augusztus 28 - Könyvvilág blog
Augusztus 30 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 1 - CBooks
Szeptember 3 - Deszy Könyvajánlója

Szeptember 5 - Dreamworld blog

Nyereményjáték:

A Mondtam már, hogy szeretlek főszereplője, Tyler egy igazi balhés fiú, azonban lassacskán jobban megismerve megdobogtatja Eden - és az olvasó - szívét. A young adult könyvek között rengeteg olyan férfi főszereplővel találkozunk, akik első ránézésre igazi rosszfiúk, azonban néhány oldal után megismerhetjük érzékenyebb oldalukat is. A nyereményjátékunk során ilyen és ehhez hasonló fiúk nevét kell megkeresnetek a blogbejegyzések soraiban elbújtatva. A feladat nem más, mint a kiemelt betűket összerakva beírni a rafflecopter dobozba a fiúk teljes nevét.


Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2016. január 3., vasárnap

Kelly Oram: Cinder és Ella

Miért: Zsebi ajánlására.

Tartalom: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét? (Móra)

Vélemény: Úgy tűnik, sportot űzök abból, hogy néha olyan könyveket vegyek a kezembe, amik így vagy úgy, de emlékeztetnek a saját életemben előforduló helyzetekre, persze nem teljes egészükben, csak bizonyos vonásaikban - de ebbe szerintem ne menjünk most bele, mert akkor lehet, hogy sosem érnék a bejegyzés végére -. Ez persze nem jelent gondot, mert azt leszámítva, hogy néha igazán érdekes fejeket vághattam olvasás közben, a Cinder és Ella maximálisan meggyőzött arról, hogy ne írjam le magamban teljesen Kelly Oramot - mint ahogyan azt tettem korábban a Szívzűrterápia strébereknek kapcsán -. 
Ez a történet egyszerre vicces, aranyos, és néhol bizony elképesztően szívszorító. Emlékszem, volt egy pont, amikor komolyan tartottam tőle, hogy teljesen elgyengülök, és akkor bizony eltörik nálam a mécses... De szerencsémre, ezt azért sikerült megúsznom.
Kifejezetten tetszett, ahogyan Ella új élete be lett mutatva, bár tény, hogy az újdonsült családja minden egyes tagját agyon tudtam volna verni, igencsak sokáig. Számomra ugyanis elképesztő, és gusztustalan volt látni, hogy hogyan kezelik a lányt, mintha valami utolsó pária lenne, szabályosan undorodik tőle még a saját apja is. Ennek tetejébe pedig, a lány kifejezett kérése ellenére, szántszándékkal olyan helyzetekbe kényszeríti bele, hogy néha komolyan elgondolkoztam, biztos, hogy egy apának így kell viselkednie? Főleg egy olyannak, aki egy másik nőért faképnél hagyta a gyerekét, majd éveken át úgy tett, mintha nem is létezne, miközben az új feleség gyerekeit boldogan felnevelte? Hogy is van ez? Rengeteg önző karakter van a történet elején, ezért aztán csak még közelebb nőtt a szívem Ella, de a maga módján Cinder is. Persze kettejük története sok szempontból nem említhető egy lapon, hiszen a lánynak klasszisokkal komolyabb problémákkal kell szembesülnie az átlagos életében, mint a fiúnak a maga átlagon felüli életvitelében, ami sokszor nagyrészt az irányítottságról, na meg a csillogásról szól. Mindkettejük helyzete megérthető valahol, de azért tegye fel a kezét, aki jobban sajnálta Cindert! Mindjárt gondoltam.
A két főszereplőnk közötti kapcsolat engem nagyon szórakoztatott, főleg az a vonása, hogy csak e-mailek segítségével tartják a kapcsolatot, ami persze megkönnyíti Cinder dolgát, hiszen nem kell attól tartania, hogy muszáj lenne felfednie a személyazonosságát a lány előtt, de azért ez elég kellemetlen helyzeteket is szül, és ez a fajta megközelítés nekem kifejezetten tetszett, mivel Oram bemutatja, hogy azért az ilyen távkapcsolatoknak - legyen szó barátságról, vagy effektív párkapcsolatról, az most lényegében mindegy - igenis megvannak a maga komoly hátrányai is.
Egyszerűen nem tudok rosszat mondani erre a könyvre. Persze vannak benne kifejezetten gonosz karakterek, de miattuk nem lenne értelme lehúzni a regényt, hiszen okkal gonoszak. Kifejezetten igaz ez Cinder "barátnőjére" Kaylee-re, akitől esküszöm, sokszor kedvem támadt meztéláb rugdosni a falat, olyan lehetetlenül viselkedett. Különösen igaz volt ez a regény csúcspontján, ami az egyik legszebb pillanat kellett volna, hogy legyen, erre neki még azt is sikerült szépen tönkretennie. Hát gratulálok neki! Szívesen lenyelettem volna vele egy ciánkapszulát.
Mindenféleképpen ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, mert a Cinder és Ella elképesztően jól, és meglepően hitelesen hozza a kötelezőt. Minden benne van, ami egy ilyen modern tündérmeséhez kell, egyszerűen nem tudtam vele betelni. Egyszer muszáj lesz beszereznem.

Kedvenc karakter(ek): Cinder, Ella
Gyűlölt karakter(ek): Kaylee, Ella családja
Pont: 20/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Vándor Judit
Kiadta: Móra Kiadó
Év: 2015
Oldalszám: 400
Sorozat: -