Tartalom: Evie végre olyan hétköznapi életet él, amilyenre mindig is vágyott, ám egy nap rádöbben, hogy hosszú távon ez… kissé unalmas. Nosztalgiával emlékszik vissza a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál töltött időszakra, és ekkor újra lehetősége nyílik arra, hogy ott dolgozzon. Mivel kétségbeesetten vágyik némi változatosságra, igent mond.
Egyik küldetés borzasztóbb a másiknál, ezért felmerül benne a kérdés, vajon jó döntést hozott-e. Ráadásul megjelenik az exe, a tündér Reth, aki sötét titkot fed fel Evie múltjából. Evie rájön, hogy a tündérek világában háború készülődik, ami az egész természetfeletti világot káoszba döntheti. És hogy mi a háború tétje? Evie maga.
Ennyit az átlagos életről. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Noha nem írtam az első részről - valahogy jól esett, hogy olyan könyvet olvashatok éppen, amiről nem muszáj írnom -, azt elárulhatom, hogy ha nem is volt az abszolút kedvencem, nem tartottam rossznak. Tetszett a világa, és bár Evie karakterét olykor már ott is gyerekesnek tartottam, még képes voltam ezen túllépni. Aztán elolvastam a Több, mint különlegest... és rögtön borult ez az elméletem.
Mivel több év telt el a két rész kiadása között, lehetséges, hogy a fordítás minősége lett más, vagy az írónő tudatosan döntött így, de szerintem Evie karaktere itt szó szerint idegesítő lett. Az elsőben is voltak ilyen "szent síp" és hasonló megnyilvánulásai, de úgy érzem, hogy közel sem ennyi, mint itt. Ezt a részt olvasva erre már konkrét ivósjátékot is fel lehetne húzni, ami nem biztos, hogy olyan nagyon előnyös, egyébként.
Tény, hogy a hősnőnknek most van rá először lehetősége, hogy belekóstoljon a hétköznapi tinédzserek életébe - és egyúttal akár felvágjon azzal, hogy a pasija már főiskolára jár, ha valaki olvasott már YA-könyvet, akkor tudhatja, hogy ebből adott esetben szabályosan presztizskérdést csinálnak -, de arra, hogy mitől lesz ezzel egyenesen arányos mértékben irritálóbb a karaktere, arra nehéz magyarázatot találni.
Még szerencse, hogy a továbbiakban egy időre magunk mögött hagyhatjuk az iskolai scenario-t, mert mintha ettől Evie egy idő után helyrerázódna, és kevésbé lenne idegesítő. A Lend-del való kapcsolata szerintem egyszerűen stagnált, nem éreztem úgy, hogy bármi fejlődés lenne kettejük között, annak ellenére, hogy azért akadtak bőven fent és lent pillanataik. Lehetséges, hogy White ezt tudatosan alkotta meg így, hogy esetleg majd a folytatásban ezt jobban el tudja mélyíteni, vagy ilyesmi, de ebben a részben nem volt súlya. Csak amolyan mellékzöngeként volt jelen az akciók és egyéb konfliktusok mellett.
Megismerhetünk egy új karaktert, Jacket, aki egy nem túl mély, de élvezhető karakterfejlődésen megy keresztül a vérbeli seggfejtől a kedves srácig, ami szórakoztató volt, akkor is, ha nem adott semmi különösebb pluszt.
A történettel összességében nincs nagy baj, inkább az lehet a probléma, hogy ez a regény már nem nekem szól. Sokszor érzem benne a Twilight-effektust, ami egy időben nagyon népszerű volt a YA-szerzők körében, azonban mindig is úgy éreztem, hogy nem az én világom. Érdekel, mi lesz a történet vége, de azért nem fogok a falon futkosni örömömben, amikor végre megjelenik.
Mivel több év telt el a két rész kiadása között, lehetséges, hogy a fordítás minősége lett más, vagy az írónő tudatosan döntött így, de szerintem Evie karaktere itt szó szerint idegesítő lett. Az elsőben is voltak ilyen "szent síp" és hasonló megnyilvánulásai, de úgy érzem, hogy közel sem ennyi, mint itt. Ezt a részt olvasva erre már konkrét ivósjátékot is fel lehetne húzni, ami nem biztos, hogy olyan nagyon előnyös, egyébként.
Tény, hogy a hősnőnknek most van rá először lehetősége, hogy belekóstoljon a hétköznapi tinédzserek életébe - és egyúttal akár felvágjon azzal, hogy a pasija már főiskolára jár, ha valaki olvasott már YA-könyvet, akkor tudhatja, hogy ebből adott esetben szabályosan presztizskérdést csinálnak -, de arra, hogy mitől lesz ezzel egyenesen arányos mértékben irritálóbb a karaktere, arra nehéz magyarázatot találni.
Még szerencse, hogy a továbbiakban egy időre magunk mögött hagyhatjuk az iskolai scenario-t, mert mintha ettől Evie egy idő után helyrerázódna, és kevésbé lenne idegesítő. A Lend-del való kapcsolata szerintem egyszerűen stagnált, nem éreztem úgy, hogy bármi fejlődés lenne kettejük között, annak ellenére, hogy azért akadtak bőven fent és lent pillanataik. Lehetséges, hogy White ezt tudatosan alkotta meg így, hogy esetleg majd a folytatásban ezt jobban el tudja mélyíteni, vagy ilyesmi, de ebben a részben nem volt súlya. Csak amolyan mellékzöngeként volt jelen az akciók és egyéb konfliktusok mellett.
Megismerhetünk egy új karaktert, Jacket, aki egy nem túl mély, de élvezhető karakterfejlődésen megy keresztül a vérbeli seggfejtől a kedves srácig, ami szórakoztató volt, akkor is, ha nem adott semmi különösebb pluszt.
A történettel összességében nincs nagy baj, inkább az lehet a probléma, hogy ez a regény már nem nekem szól. Sokszor érzem benne a Twilight-effektust, ami egy időben nagyon népszerű volt a YA-szerzők körében, azonban mindig is úgy éreztem, hogy nem az én világom. Érdekel, mi lesz a történet vége, de azért nem fogok a falon futkosni örömömben, amikor végre megjelenik.
Kedvenc karakter(ek): Lend
Gyűlölt karakter(ek): Evie
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 320
Sorozat: Paranormalcy (#1)
Résztvevő blogok listája:
07.15. - Sorok Között
07.17. - CBooks
07.19. - Spirit BlissNyereményjáték:
A könyvben számos természetfeletti lény felbukkan, így a játékunk most rendhagyó lesz. Minden állomáson találtok majd egy kérdést, amire a Rafflecopter doboz megfelelő sorában kell válaszolni.Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Sorolj fel legalább 3 könyvet, amiben tündérek szerepelnek.
A válaszod írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése