2012. november 19., hétfő

Isaac Marion: Eleven testek


Miért: Nemsokára (2013 februárjában) kihozzák a könyv alapján készült mozifilmet, aminek nemes egyszerűséggel imádom az előzetesét. 

Tartalom:  
Isaac Marion megírta a legváratlanabb romantikus történetet. Sose gondoltam, hogy ilyen szenvedélyesen érdekel majd egy zombi." – Stephenie Meyer, A Twilight-saga szerzője
R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.
Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között. (Libri)

Vélemény: A film ugyan még nem jelent meg, de azt már most lehet sejteni - bár, ez teljesen személyes vélemény -, hogy az adaptáció nem lesz rossz. Minden bizonnyal lesznek eltérések, ez elkerülhetetlen, de én úgy gondolom, ugyanazt fogom visszakapni, amit a könyvben már megtapasztaltam, bár jóval több humorral fűszerezve. 
Marion regényének hangulata... eléggé megfoghatatlan. Nem kimondottan lehangoló, de nem is okoz nagy örömet. Egyszerűen csak úgy van. A történetet "R" szemszögéből ismerjük meg, aki, zombi lévén nem túl kommunikatív lény, és valljuk be, nem is kimondottan okos. Emlékszik bizonyos dolgokra, benyomásokra, fogalmakra, tehát van egy elképzelése az Élők világáról, akárcsak a többi zombinak, akik ennek megfelelően létrehozták a maguk kis minitársadalmát. Nincsenek külön vagyoni osztályok, vagy ilyesmi, de például van egyfajta "vallási" közösségük, vagy minek mondjam. Ennek megfelelően, például a zombik "házasodnak"... A rituálé ugyan nem túl bonyolult, de ott van. Aztán, "örökbe fogadják" azokat a gyerekeket, akik  szintén élőholttá váltak, és gondoskodnak róluk, hogy ne sorvadjanak el csak úgy. Igaz, ez sem a tipikus szülői gondoskodás, inkább csak egyfajta ösztön, vagy valami ilyesmi. Megvan az igényük arra, hogy olyan dolgokat csináljanak, mint a normális emberek, még akkor is, ha javarészt fel sem fogják, miért akarják. Csak szükségét érzik. Az éhséggel is ugyanez a helyzet: időről-időre megéheznek, és falkákba verődve vadásznak.
Maga a történet nagyon lassú, hiszen nem az események állnak a középpontban, hanem R gondolatai, észrevételei, valamint az, ahogyan megváltozik. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon tényleg változik-e, s nem csak arról van-e szó, hogy Perry kvázi megszállta, jobban, mint a korábban felzabált emberek? Ezt még most sem sikerült eldöntenem, igazából mindkettő variációt el tudom képzelni. R jelleméről nem sok minden derül ki a regény folyamán, hacsak az nem, hogy komolyan veszi a dolgokat, és esze ágában sincs feladni semmit, még akkor se, ha az IQ-szintje zombiként nem üti meg a normát. Ennek ellenére, vigyáz Julie-ra, nem hagyja, hogy baja essék, és ezt nagyra értékeltem benne.
A Rómeó és Júliás hasonlatban is lehet valami - el-eljátszottam a gondolattal, főleg annál a bizonyos erkélyes jelenetnél, ami szerintem elég jól sikerült, legalábbis én kimondottan élveztem -, bár nekem az a véleményem, hogy ebben a történetben ez nem feltétlen tudatos, mint mondjuk a When you were mine-ban (amiről negyedannyira sem voltam pozitív véleménnyel, mint erről a könyvről). De erről leginkább az írót kellene megkérdezni. Mivel ez nem éppen egy romantikus történet, R és Julie kapcsolatában sem ez a vonulat dominál. Inkább az, hogy elkezdenek kötődni egymáshoz, de ez nem feltétlen egyenlő a szerelemmel. Annak is lehet venni, de nem muszáj. Én ilyen "hol így, hol úgy" módon viszonyulok ehhez a kérdéshez.
Egyetlen egy negatívumot említenék csupán, ami lehet, hogy másnak éppenséggel tetszik, de engem halálra untatott: ez pedig Perry maga. Rengeteg visszaemlékezése van a könyvben, és én kimondottan utáltam. Megértem, hogy meg kell ismernünk, hogyan viszonyult Julie-hoz meg minden máshoz, de legszívesebben átugrottam volna azokat a részeket, amik az ő szemszögéből íródtak.
A történet vége is kissé összecsapottnak tetszik, de mégis... engem valahogy nem zavart. Lehet, hogy azért, mert a regény többi része nagyon tetszett, és ezért az, hogy mi van a végén, már nem izgatott annyira, mert elteltem a köztes történésekkel, ki tudja.
Bár ez a könyv sem rossz - nekem például kimondottan kedvenc -, könnyen lehet, hogy a film még jobb lesz. Már várom. Ízelítőnek íme az előzetes, ha még nem láttátok volna:

                                               
Kedvenc karakter(ek): "R", Nora, Julie
Gyűlölt karakter(ek): Perry Kelvin
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: ?
Kiadta: Libri kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 312
Sorozat:Warm Bodies (#1)

4 megjegyzés:

  1. Jó kritika :) Én eldöntöttem, hogy csak a film nézése után olvasom el a könyvet, általában fordítva szoktam, de most valahogy ezt így szeretném... :) Köszi!

    VálaszTörlés
  2. Te tudod :) Csak aztán nehogy túl nagy csalódást okozzon a könyv, ha olyan jól sikerül a film, mint várjuk.

    VálaszTörlés
  3. Én már láttam a filmet. :) Ki kell ábrándítanom mindenkit: nem sok köze van a könyvhöz. (Ezt úgy mondom, hogy olvastam angolul.) Aki a filmet látja elsőként, az szerintem hatalmasat fog csalódni a könyvben. Bár nekem nem lett a kedvencem Marion eme mesterműve. (A film viszont állati jó lett! Főleg mert alig van benne Perry - szinte cakkumpakk kihagyták.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor én szeretni fogom a filmet :D Mert Perryt nagyon untam... Szegény srác nem volt szimpatikus. Mondjuk alapból arra számítottam, hogy jobb lesz a film, mint a könyv, bár nekem az is tetszett a maga furcsa módján, ugyebár. De az előzménykötetétől kb a falra tudtam volna mászni. Nem volt olyan rossz, de annyira felesleges, hogy félelmetes. Bár Marion bankszámlájának biztosan jót tesz.

      Törlés