2017. június 16., péntek

Blogturné #247 - Jessica Sorensen: Ella és Micha jövője

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Ella folytatja tanulmányait; igyekszik a jövőjére összpontosítani, és elfelejteni múltja sötétségét. A családjában dúló dráma miatt azonban egyre nehezebben birkózik meg a mindennapokkal. Igazából nem akar mást, csak Michát, viszont esze ágában sincs hagyni, hogy problémái a fiú álmainak útjába álljanak.

Micha az országot járja együttesével, úgy tűnik, megkapott mindent, amire valaha vágyott. Szíve mélyén azonban tudja, hogy valami hiányzik. Sokkal nehezebben bírja Ella nélkül, mint hitte. És hiába szeretné, ha vele tartana a lány, eszébe sem jutna azt kérni tőle, hogy emiatt hagyja ott az egyetemet.

Amikor ők ketten együtt vannak, minden lehetségesnek tűnik… de mostanában alig jut idejük egymásra. Miután egy új tragédia alapjaiban rengeti meg már így is törékeny világukat, egyikük súlyos döntést hoz, ami talán örökre szétválasztja őket… (Könyvmolyképző)


Vélemény: Mivel elég régen - konkrétan valamikor tavaly nyáron - olvastam ezt a könyvet, kicsit lehet, hogy nehezemre fog esni összeszedni minden gondolatomat erről a könyvről, de igyekszem.

Ella és Micha története már az előző részében sem volt éppen egyszerű, habkönnyű történet. A folytatásban azonban nem lett belőle más, mint a se veled, se nélküled viták végtelen áradata... Az egész könyv egy végtelennek tetsző, dráma hullámvasút. A fő konfliktusforrást elvégre az jelenti, hogy Micha-nak a zenekar turnéján kell lennie, miközben Ella ezt sokkal nehezebben viseli, mint szeretné. A lány vívódása megindító lenne, de egy idő után inkább idegesítőbe megy át, mert olyan érzése támad tőle az olvasónak, hogy egy ilyen lánynak, akit az előző részben egy elég problémás esetként ismertünk meg, tényleg ez a legnagyobb baja? Megértem, hogy Micah-hoz kötődik a legjobban a világon, tényleg megértem, de a nyűglődése borzasztóan vontatottra és unalmasra sikerült.
Micha, mint mindig, most is valódi hősszerelmesként viselkedik, akkor se adja fel, amikor egy "normális" - remélem érzitek az iróniát - pasas már fülét-farkát behúzva elmenekült volna, hiszen a nője pszichés problémákkal küzd, ráadásul nem is igazán erőlteti meg magát annak érdekében, hogy meggyógyuljon, vagy ilyesmi.
Ettől függetlenül, ahogyan azt már Sorensentől megszokhattuk, rengeteg már-már nyálas romantikus rész, ami csak azért volt ennél a résznél kicsit meglepő a számomra, mert a könyv elég rövid az első részhez képest (lehet, hogy Sorensen átvezetésnek szánta?). És, ha már romantika, arról sem szabad megfeledkezni, hogy töménytelen mennyiségű szex és erotika is van a regényben, amit szintén nem vártam egy ilyen komoly témát feszegető - vagy most már csak feszegetni akaró - NA-könyvtől,
Végre komolyabb belepillantást kapunk Micha családi hátterébe, akinek az apja egy elképesztően nagy suttyó paraszt, aki csak magára tud gondolni - nem ismerős ez valahonnan? Mondjuk minden második dráma tematikájú regényből? -, és ha ezt valaki a szemére veti, még neki áll feljebb, nem is kicsit. Igazi szemétláda, akit bármikor meg tudnék ütni dühömben.
De, ha már édesapák, hát azt kell mondanom, Ella apja is elég gyáva fazon sajnos, így benne sem lehet igazából megbízni, a könyv másik igen komoly mélypontját jelenti elég sok esetben. Néha ugyan próbálkozik, de próbálkozni, és ténylegesen cselekedni, ez a kettő nem ugyanaz. És ezt a férfi valahogy nem hajlandó felfogni.
Sorensen stílusa továbbra is jó, ahogyan azt már megszokhattuk, és a váltott nézőpont itt is jól működik. Ugyanakkor, a történet vége vége nagyon-nagyon csöpög, nem tudom, miféle folytatása lesz még a történetüknek, mert ezzel azért sikerül "szépen" lezárnia. De, majd meglátjuk, mit lehet ebből még kihozni, én tartok tőle, hogy nem valami sokat. Ha valaki egy vidám történetre vágyik, inkább kerülje el ezt a könyvet, mert biztosan nem a boldogság fog róla elsőként eszébe jutni. 

Kedvenc karakter(ek): Lila
Gyűlölt karakter(ek): Micha apja
Pont: 10/9

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Év: 2016
Oldalszám: 312
Sorozat: The Secret (#2)

Rácz Tibor fényképe.

Résztvevő blogok listája:

06.08. - Sorok között
06.10. - Angelika blogja
06.14. - Dreamworld
06.16. - CBooks
06.18. - Kristina blogja


Nyereményjáték:


A regény során Micha karrierje egyre jobban ível felfelé, a srácból lassan menő énekes válik. Így a mostani játékunkban egy-egy híres énekes képét találjátok, a ti feladatotok pedig, hogy rájöjjetek a kép alapján ki látható a fotón, és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A helyes megfejtők kisorsolunk 3 példányt a regényből.


Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

2017. június 11., vasárnap

Blogturné #246 - Jeffrey Brown: Jedi Akadémia 1.

Miért: Kíváncsi voltam rá.

Tartalom: “Egész életemben arra készültem, hogy pilótasuliba fogok járni - erre nem vettek fel! Szinte ugyanakkor megkeresett egy kicsi, zöld fickó, akit Yodának hívnak, és meghívott a Jedi Akadémiára. Ezért járok most egy olyan suliba, ahol űrlényekkel és droidokkal vagyok együtt, és olyan fénykard-mániásokkal, akik tárgyakat emelgetnek az elméjükkel! Hogy fogok megfelelni az elvárásoknak? Mintha a középiskola önmagában nem lenne elég problémás…” (Kolibri)

Vélemény: Talán érdemes tudni rólam, hogy sosem érdekelt a Star Wars, mint olyan. Engem nem kötöttek le a filmek - nem is láttam az összeset -, viszont tavaly megnéztem a Zsivány Egyest (anyai kérésre), és az tetszett. Rájöttem, hogy valószínűleg, nekem nem az univerzummal van bajom - hiszen arról alig tudtam valamit -, hanem a számozott filmek történetével, ami egy kicsit sem kötött le - képzelem, ez a mentalitás mennyire kiboríthat mondjuk egy vérbeli rajongót, aki tényleg imádja ezt a szériát -. Viszont, amikor ugyanabban a világban játszódó, viszont teljesen más karakterekről és eseményekről szóló történetet láttam, az már tetszett. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy esélyt adok a Jedi Akadémiának - na meg azért, mert szerintem később a keresztfiam vevő lesz erre a könyvre -, és akár csak a fent említett film esetében, most sem bántam meg.
Nem csak a hosszából, a rengeteg illusztrációból és az inkább figyelemfelkeltő betűtípusból is kitűnik, hogy ezt a regényt a gyerekközönségnek szánják elsősorban, de szerintem felnőtt fejjel is egészen szórakoztató. Ha nem is nevettem rajta hangosan, többször sikerült megmosolyogtatnia, amire nem számítottam, igazából. 
A történet egy Ronan nevű fiúról szól, aki, bár világéletében pilótának készült - az apja és a testvére nyomdokait követve -, végül azonban a Jedi Akadémiára nyer felvételt, így egy számára teljesen új világba csöppen. Egy olyan világba, ami nincs ajnározva, vagy istenítve, egyszerűen csak létezik. A diákok folyamatosan tanulják a jedik történelmét, a fegyverek működését, vagy éppen az erő használatát. De, emellett fontos szerepe van a matematikának, a fizikának és a testnevelésnek is, szóval az egésznek olyan érzete van, mintha ezek a gyerekek igazából egy teljesen átlagos iskola tanulói lennének, hiszen ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek. Ronannak például nehéz megtanulnia az Erőhasználatot, míg másnak a fénykard forgatása jelent komoly problémát. Olyan ez, mint a Harry Potter a Star Wars univerzumában, én legalábbis több helyen is véltem párhuzamokat felfedezni a kettő között, azonban ez itt egy kicsit sem volt zavaró, talán épp a történet bájossága miatt. Érdekes volt látni, miként éli meg a gyerek ezt a komoly környezetváltozást, és találja meg a helyét egy számára kissé idegen világban. 
Az is jó, hogy Ronan családja nem szorul háttérbe, hiába ír többet a tanárairól, például Yoda-ról, akinek a stílusát picit nehezebb volt megszoknom, azért időről-időre felbukkan egy-egy levél az édesanyjától, vagy az apjától, esetleg a bátyjától, sőt, egy ponton találkozunk is velük. 
A negatívként beállított karaktereket - Krona és talpnyalóiból álló bandája - azért nem mondom, hogy utáltam volna, mert igazából, amit tesznek, az mindig amolyan gyerekes szívatás, nem szabad komolyan venni. Amit tesznek, nem igazán ártalmas, inkább csak zavaró. Mindenki volt gyerek, találkozott már ezzel a jelenséggel. 
Aranyos, nem bonyolult cselekményű könyvről van szó, ami a rövidsége miatt egy délután alatt könnyedén elolvasható, arra az egy, másfél órára bőven kellemes kikapcsolódást nyújt.

Kedvenc karakter(ek): Ronan, Gaiana
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította:  Horváth M. Zsanett
Kiadta: Kolibri Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 160
Sorozat: Jedi Academy (#1)


Tünde Lepp fényképe.

Résztvevő blogok listája:


Jedi Akadémia 1.
06/09 Dreamworld
06/11 CBooks
06/12 KönyvParfé

Jedi Akadémia 2.
06/13 Olvasónapló
06/14 Deszy könyvajánlója
06/15 Dreamworld
06/16 Insane Life
06/17 Függővég

06/18 CBooks

Nyereményjáték:



Bemutatjuk nektek a karaktereket, akik a Jedi Akadémián szerepelnek, néhányuk talán ismerős lehet. A feladat, hogy a nevüket írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába. De ne izguljatok, ha újak a szereplők, a bloggerek nevüket elrejtették a bejegyzéseikben, úgyhogy ki is tudjátok rakni őket!


Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

2017. június 9., péntek

Blogturné #245 - Anna Banks: Nemezis

Miért: Anna Banks.

Tartalom: Serubeli Sepora hercegnő az utolsó Kovács az öt királyságban. A spektórium, amit alkot, mindenkinek energiát ad, de apja most módot lelt rá, hogy fegyverré tegye, és mivel feltett szándéka, hogy háborúba kezd, a lánynak menekülnie kell előle. Az ellenséges vonalakon át Theoria királyságába menekül, de terve, hogy rejtőzködik, kudarcba fullad, amikor elfogják és az ifjú király szolgálatába kerül.

Tarik csak most vette át Theoria irányítását. és szembe kell néznie az országában dúló pestissel, ami polgárait tizedeli. Egy akadékoskodó szolgára van legkevésbé szüksége, aki a figyelmét szeretné felhívni magára. De Sepora hercegnőt nem lehet levegőnek nézni. Amikor ők ketten végre szemtől-szembe találkoznak, valószínűtlen kapocs alakul ki köztük, ami úgy bonyolítja meg az életüket, ahogy azt egyikük sem képzelte volna.

Sepora képessége megmentheti Tarik királyságát a csendes pestistől. De megbízhat nemezise iránt érzett erősödő érzéseiben, vagy minden áron rejtse el, mire képes? (Maxim)


Vélemény: Eleinte kicsit féltem elkezdeni ezt a könyvet, hiszen Anna Banks előző sorozata nem lett éppen a kedvencem. Ugyanakkor, éppen emiatt akartam adni még egy esélyt az írónőnek, abban reménykedve, hogy hátha most valami sokkal jobbal - és élvezhetőbb stílussal - tud előrukkolni a Nemezisben, és hála az égnek, így is lett. Ez a regény simán kenterbe veri az egész Szirén-sorozatot, meglátszik rajta, hogy Banks mind stílusban, mind történetvezetésben képes volt a fejlődésre, annak ellenére, hogy bizonyos elemeket megtartott - például a váltott nézőpontot -. Le a kalappal előtte, komolyan! 
Mivel nem sokszor olvasok fantasyt, egy kicsit bajban vagyok azzal kapcsolatban, hogy ezt a könyvet vajon minek is nevezhetném, Vajon ez még csak simán fantasy, vagy hajaz már a high-fantasyre? Sajnos, én nem vagyok nagyon képben a kettő közötti különbségekkel, de mivel sok tekintetben engem emlékeztetett Sarah Raasch: Hó, mint hamu című könyvére, talán beleillik a high-fantasy keretbe. A rajongók ezt majd biztosan jobban meg tudják nekem mondani. :) 
Mindenesetre, ebben a történetben adott nekünk Sepora hercegnő, aki, mint kovács, igen különleges képességgel rendelkezik. Egy picit durvának éreztem, hogy a saját testéből -kezéből - kovácsol fegyvert. Nyilván innen ered a kovács megnevezés. Ötletnek zseniális, nyilván, hiszen hasonlóval eddig még nem nagyon találkoztam, de azért van benne valami hátborzongató (mint Anne Bishop könyvében a látók, akiknek magukat kell vagdosni a látomások érdekében), főleg, mivel mégis csak egy YA-regényről beszélünk. Nem kell attól tartani, hogy ez durva explicitással lenne leírva, vagy ilyesmi, erről szó sincs - mégis egy mágikus világról, és tizenévesekről van szó, ugyebár -, csak maga az elképzelés tűnik picit erősnek. Ettől még, mondom, én imádtam. 
Az is tetszett, hogy Sepora-nak a saját érdekében kell menekülnie, és nem azért, mert valaki rábeszéli, hanem ő maga képes felismerni azt, hogy adott esetben veszélyben forog az élete, hiszen  az apja nem  gyermekét látja benne, hanem egy eszközt, amit csatában használni kell. Javítsatok ki, ha tévedek, de ez minden, csak nem egy életbiztosítás. 
Sepora útja a szomszédos királyságba vezet, ahol végül az ottani királlyal, Tarikkal kerül szembe, aki nem sokkal idősebb nála, mégis, hatalmas felelősség szakadt a nyakába. Egyrészt új uralkodó a trónon, másrészt a népét pestis tizedeli, és akkor még ott van a lány is, akivel nem kellene közeli kapcsolatba keverednie. El nem tudom mondani nektek, hogy ez a srác hány kört ver az előző sorozat Galén-jára, de egy tucatot minimum. Sokkal komplexebb, érdekesebb a karaktere - szerintem sokaknál instant bookboyfriend lesz, és nem érdemtelenül -, és érezhető a közte és Sepora közötti feszültség. Mondhatjuk, hogy van benne egy enyhe Rómeó és Júlia 75000. feldolgozása vonal, de kit érdekel? Illik bele, engem éppen ezért nem zavart. Oké, vannak romantikus pillanatok, persze, viszont nem éreztem annyira beleerőltetettnek és túltoltnak, mint a Poszeidónban. 
Abszolút kellemes meglepetés az írónő tollából. Pörgős, izgalmas cselekményt kapunk, ami egy pillanatra sem ül le, de ezt nem is bánja az ember, mert a regény lendülete képes magával ragadni. 


Kedvenc karakter(ek): Tarik, Sepora
Gyűlölt karakter(ek): Sepora apja
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Stieger Ágnes
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 352
Sorozat: Nemesis (#1)


Résztvevő blogok listája:

06.03. Könyvvilág
06.05. MFKata gondolatai
06.07. Kelly&Lupi olvas
06.09. CBooks
06.11. Deszy könyvajánlója
06.13. Dreamworld

Nyereményjáték:

A Nemesisben fontos szerepet játszanak a fémek, melyek aztán megolvadnak.
Minden blogon találtok majd egy-egy fémet, melynek az olvadáspontját kéne megmondanotok. Segítségül megadjuk a vegyjelüket is.
A helyesen válaszadók között három példány kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek egy számra vagyunk kíváncsiak! Játékra fel! :)

a Rafflecopter giveaway

2017. június 8., csütörtök

Blogturné #244 - Amy Tintera: Az új kezdet

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Wren ​azt hitte, minden emberi tulajdonságát maga mögött hagyta, amikor öt évvel

ezelőtt meghalt, majd százhetvennyolc perccel később újjáéledt. Újonnan szerzett erejével, gyorsaságával és öngyógyító képességével – valamint az érzelmek hiányával – Wren Százhetvennyolcas tökéletes fegyvernek bizonyult. Aztán jött Callum Huszonkettes, és mindent megváltoztatott.

Most, hogy mindketten megszöktek, készen állnak arra, hogy békésen új életet kezdjenek az újjáélesztettek rezervátumában. De Micah Százhatvanhármasnak, annak az újjáélesztettnek, aki a rezervátumot vezeti más, sötétebb tervei vannak: el akarja pusztítani az embereket. Az összeset. Micah már évek óta egy újjáélesztett-sereg létrehozásán fáradozik, és most készen áll arra, hogy megtámadja a városokat. Callum maradni szeretne, és meg akarja védeni az embereket. Wren semmit sem szeretne jobban, mint végre felhagyni a küzdelemmel.

A Micah és a HIRC közé került, egymással vitatkozó Wrennek és Callumnek csak egyetlen lehetősége marad.

Itt az ideje, hogy az újjáélesztettek fellázadjanak. (Maxim)


Vélemény: Furcsa mód, ez az első olyan sorozat, aminél nem igazán értem, hogy miért nem lett belőle trilógia. Noha nekem annak idején a Reboot egy olyan könyv volt, amihez elég vegyes érzelmek fűztek, azt azért nem gondoltam, hogy ne lenne ebben az újjáélesztettek történetben annyi, ami ne tenne ki egy teljes trilógiát. Ám úgy tűnik, Tintera nem így gondolkodott, hiszen Wrenék története a második részben véget is ér. Éppen ezért, valahogy hiányzik belőle az az "átvezető" hangulat, tudjátok, amikor az ilyen sorozatok esetében a középső kötet valójában a finálé eseményeinek előkészítéséről szól, ezért általában lassabb, és kevésbé eseménydús. Ebben a részben is vannak lassabb időszakok (például amíg kis csapatunk igyekszik eljutni a rezervátumba), de összességében mégis csak folyamatosan megy előre a cselekmény, egy szerintem meglehetősen kapkodós tempóban. Ez nem is olyan nagy csoda, hiszen a második rész nincs 350 oldal, így aztán én nem tudtam ezen csodálkozni. 
Ami nekem kissé fura volt, az az, hogy kezdetben mindenki odáig van Wrenért. Értem én, hogy mivel ő töltötte a legtöbb időt a halál állapotában korábban, ez egyfajta rekordként van számon tartva, de én úgy gondolom, hogy ettől még a lány egyáltalán nem nagy szám, vagy csak nekem nem sikerült átéreznem a dolog komolyságát. Annál is inkább, mert ezzel megy el nagyjából a könyv fele - ismétlem, utolsó rész -, hogy nem történik semmi, mindenki csak elvan, mint hal a szatyorban. 
Viszont... Viszont, ott van a rezervátum feje, Micah, aki egy közönséges seggfej. Tulajdonképpen neki köszönhetően pörög fel a történet, mivel neki vannak igencsak fura ötletei, minthogy az újjáélesztettek vegyék át a hatalmat. Minek? Mármint mi értelme olyanok kezébe adni a legfőbb hatalmat, akiket a legtöbb esetben szimplán gyilkolásra - jó, katonai szolgálatra - képeztek ki? Lehet, hülye vagyok, de én azt tanultam annak idején, hogy egy pusztán katonai hatalomra épülő rezsim nem szokott túl jó véget érni. 
Innentől kezdve a könyv egy kicsit katyvaszos. Mindenki szövetkezik mindenki ellen, mindenki mást szeretne, és persze mindenki szívesen keresztbe tenne a másiknak. Aki ebből a kavalkádból ki tud tűnni, az Callum Sokaknál olvastam annak idején, hogy őt mennyire nyápicnak meg bénának tartották, de én ezt annyira nem éreztem rajta már akkor sem... Itt viszont, tényleg képes a sarkára állni, és megmutatni, hogy azért egyrészt, megvan a maga józan esze, másrészt pedig képes helyt állni akkor is, ha Wren nincs ott a sarkában, hogy vigyázzon rá. Szerintem, aki eddig nem kedvelte különösebben, az is meg fogja szeretni valamennyire. 
Az tetszett benne, hogy több szálon fut a cselekmény, és ezért mindig más karaktereket tudunk figyelemmel kísérni. Kiemelném ezen a téren Wrent és Addie-t, akikhez egészen emlékezetes jelenetek kapcsolódnak. 
Összességében nem egy rossz könyvről beszélünk - ha azt nem számítjuk, mennyire unalmas a sztori eleje -, de szerintem nagyon el lett kapkodva az egész. Jobb lett volna, ha két kötetbe szétszedni, és bizonyos szálakat, vagy akár szereplőket jobban kibontani, mert így, ebben a formájában én kicsit összecsapottnak éreztem. 


Kedvenc karakter(ek): Callum
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/7


Alapok:


Nyelv. magyar
Fordította: Ipacs Tibor
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 336
Sorozat: Reboot (#2)


Résztvevő blogok listája:

Május 31 - Sorok között
Június 1 - Dreamworld
Június 2 - Kelly & Lupi olvas
Június 6 - MFKata gondolatai
Június 8 - CBooks

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során a duológiával kapcsolatos tudásotokat teszteljük. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ. Ha minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott három példány egyikét.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.


Hova menekült Callum, Wren, Addie és a többiek?

2017. június 7., szerda

Blogturné #243 - Colleen Hoover, Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.

Miért: Sorozatfolytatás

Tartalom: Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!


Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk. (Könyvmolyképző)


Vélemény: Kezdjük a legfontosabb problémámmal, amin még mindig nem tudom túltenni magam, pedig higgyétek el, én megpróbáltam. De még mindig ott dobol a fejemben a kérdés: miért kellett ezt a történetet három vékonyka kötetre szétdarabolni? Miért nem lett volna jobb, ha a hármat összetéve lesz egy max 400 oldal körüli regény, amit egyben elolvasva az ember úgy érzi, olvasott egy jó, összeszedett, de mégis misztikus történetet, míg én most a darabolás következtében inkább egy katyvasz olvasásaként fogtam fel ezt a két részt. Úgy érzem, hogy ennek éppen az az oka, hogy vannak szünetek az egyes részek olvasása között, és kicsit nehezemre esik visszailleszkedni abba a hangulatba, mint ami mondjuk az első részben volt. Néhol kicsit idegesített, hogy az egész történetből valahogy süt a kilátástalanság és a bizonytalanság, hiszen a hőseink még nem teljesen értik, mi történik velük pontosan - a miért meg... hát azt főleg -.
Viszont, ami nekem egy hatalmas pozitívum volt,az az, hogy ez most, ellentétben az első résszel, inkább Silas-központúnak éreztem. Végre több részlet derül a ki a múltból, ami elől mintha mindketten mániákus módon menekülni szeretnének... Amit, végül is, valahol megértek, de én mindig is úgy gondoltam, hogy annak, ha futunk egy probléma elől, nem sok értelme van, ők pedig, mind Silas, mind pedig Charlie, félnek szembenézni vele. Meglepően nagy szerepet kap ez az egész Silas és Ashley-vonal - ha emlékeztek még, utóbbi az iskolai pszichológus, aki valamiért ellenállhatatlan késztetést érzett arra, hogy összejöjjön egy gimnazista fiúval, mit ad isten, a főszereplőnkkel -, aminek hála én újra megállapítottam magamban, hogy ez a csaj finoman szólva nem komplett. Péklapát kategória, de nagyon.
Charlie szála viszont - és ez kimondottan meglepett -, elég parás lett. Az még hagyján, hogy hol van (most épp dilemmázok, hogy ez vajon mennyire spoiler, vagy sem), de amilyen hangulatot fest ott Hoover - azt hiszem, Charlie nézőpontját ő írja -, hát az üt. Pedig én az első részben nem voltam elájulva a lánytól, de itt, komolyan mondom, többször is összeszorult miatta a szívem. Mivel ő ugye a Never, Never 1. végén elvesztette az emlékeit, fogalmazzunk úgy, hogy vannak gondok. Gondok és persze titkok. Esküszöm, itt még több rejtély kerül felszínre, mint korábban, így számomra egyre inkább egy katyvasz az egész. De, éppen ezért, kezdek kíváncsi lenni a folytatásra, mert most már tényleg érdekel, mire megy ki ez az egész pár naponta nyomunk egy teljes emlékezet törlést dolog.
Ez a rész még kevésbé romantikus, mint az elődje, de nekem ez egyébként pozitívum, mert én még mindig nem érzem a kémiát Charlie és Silas között. Mivel együtt nőttek fel, nekem ez a szerelem inkább tűnik beleerőltetettnek, mint valósnak.
Szerintem, akinek eddig nem volt szerencséje a történethez, várja meg a harmadik részt, és egyben olvassa el, én is így tervezek majd nekiállni a harmadiknak, hátha úgy érthetőbb lesz, és úgy alkot majd teljes egészet, ahogyan bízom benne.


Kedvenc karakter(ek): Silas
Gyűlölt karakter(ek): Ashley
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Matyola Melinda
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 120
Sorozat: Never, never (#2)


Résztvevő blogok listája:

06.07. CBooks
06.08. Desz Könyvajánlója

Nyereményjáték:

Mostani játékunk során belebújhattok Silas és Charlie bőrébe.
Colleen Hoover és Tarryn Fisher magyarul is megjelent regényeit alapul véve fiktív nyomozásra hívunk benneteket - történt ugyanis, hogy az egyik szereplő elveszett. Ki, hol és kivel van, ki keresi kinek a segítségével? - ezek azok a kérdések, amelyre fényt kell derítenetek.

Minden állomáson találtok egy kérdést, valamint néhány információ morzsát, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, kire, mire vagy milyen helyszínre gondoltunk. Annyit segítünk, minden karakter, épület, hely a két írónő történeteiből származik. Jó nyomozást!

Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.


Milyen épületben vannak az elveszettek?
“ - Itt nem lehet sátrazni - magyarázza -, de vannak ilyen kis építmények, amiket kiadnak. Úgy néznek ki, mint a sátrak, csak nagyobbak és fapadlójuk van."


2017. június 6., kedd

Blogturné #242 - Maggie Stiefvater: A Hollókirály

Miért: Sorozatzáró.

Tartalom: Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja. És szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi az élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a fiút.

A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik. (Könyvmolyképző)




Vélemény: Hát, ez a nap is eljött. Egy újabb szériának inthetek búcsút, ráadásul most egy olyannak, ami meglehetősen vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Hiszen, amennyire rajongtam annak idején a Hollófiúkért, a folytatásai valahogy egyáltalán nem tudtak lenyűgözni, vagy magukkal ragadni. Nem azért, mert annyira rosszak lettek volna - Gansey helyenként minősíthetetlen viselkedését leszámítva -, hanem mert időközben rá kellett jönnöm, hogy Stiefvater stílusa nem igazán jön be nekem, hiszen olykor teljesen feleslegesnek tetsző leírásokba torkollnak a fejezetek, plusz néha a karakterek irányításával se tudtam mit kezdeni, ha emlékeztek még például Maura és Szürke esetére, amin a ma napig nem sikerült túltennem magam. Bár, ez a terjengőssége határozottan jól jött, ha az érzelmek megvilágításáról volt szó, hiszen ezeket jól vissza tudja adni ezáltal, de a tájleírásai... nem is tudom, engem inkább elaltattak. És ez persze nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a cselekmény annyira, de annyira lassan indult be, hogy az talán nem is igaz.Utána már határozottan élveztem az olvasást, de el kellett jutni a fordulópontig. Na, de vissza a korábbi gondolatmenetemhez. 
A magam módján izgatottan vártam, hogy mire futtatja majd ki a lezáró kötetet, hiszen az előző részekben én sok olyan szálat véltem felfedezni, amikkel akkor és ott nem kezdett semmit, de most, a lezárásban, csak elő kellett venni. Engem leginkább a Ronanes részek érdekeltek - nem véletlenül, szerintem ő és Láncfűrész jelentik a könyv abszolút fénypontját. Ő az, aki az én szememben egyszerre fejlődött rengeteget, és maradt mégis, a maga furcsaságaival együtt is rendkívül szerethető.  Furcsaság alatt érthetjük az egész könyvre jellemző misztikus világot is bár nekem elsősorban az álmok jutnak eszembe, amik talán itt játsszák a leginkább kulcsszerepet. 
Az az érdekes, hogy valójában mind a négy főszereplőnknek - bár az én az utóbbi időben úgy érzem, Blue jobban hasonlított egy mellékszereplőre, mint valódi főhősnőre -  megvan a maga kis szála, ami aztán lassan kibontakozik, és egy ponton összefonódik egyikkel-másikkal, és alkot végül egy egészet. Nem emlékszem, hogy a korábbi részekben is ennyire azt éreztem volna, hogy a szereplőink teljesen külön utakat járnak, viszont ez meglepő módon tetszett, mert ez olyasvalami, amit nem nagyon láttam más könyvekben. 
Több érzelem volt végre ebben a részben, mint a korábbiakban. Jobban át lehetett érezni, miként viseltetik egymás iránt Gansey és Blue, vagy éppen Ronan és Adam. Végre éreztem, hogy  a döntéseknek és az érzéseknek súlya, még akkor is, ha ezeket nem mutatták ki minden esetben, de ott voltak és átélhetőek voltak. Lehet, én olvastam felületesebben, kevésbé belefeledkezve a korábbi részeket, de nekem itt vált hihetővé az egész.
Noha Blue családjától továbbra is frászt tudok kapni, mert szerintem az egész társaság komplett elmebetegekből áll helyenként, és komoly csodálattal adózom Blue-nak, amiért ő ennek ellenére, relatíve normális ember lett mégis, azt hiszem, ez lett a kedvenc részem. 
Nem szeretnék magáról a történetről beszélni, mert ezt olvasni kell. Rajongóknak ajánlom elsősorban, ha valaki nem rajongott az előzőekért, akkor szerintem adjon magának egy kis időt, és várják meg, amíg a könyv megszólítja.


Kedvenc karakter(ek): Adam
Gyűlölt karakter(ek): Blue családja
Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Molnár Edit
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 440
Sorozat: The Raven Cycle (#4)


Résztvevő blogok listája:

06.06. CBooks
06.09. Deszy könyvajánlója 

Nyereményjáték:

A Hollókirály az utolsó rész Maggie Stiefvater Hollófiúk sorozatában. A megjelenésre hangolva a mostani játékban visszatekintünk a korábbi részekre. A feladat igen egyszerű lesz: a résztvevő blogokon egy-egy kérdést találhattok az előző kötetekkel kapcsolatban, amelyet a Rafflecopterben kell megválaszolnotok. A helyes megfejtők között kisorsolunk egy példányt Maggie Stiefvater: The Raven King - A Hollókirály című könyvéből.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.


Milyen becenevet adott Gansey Bluenak?

2017. június 3., szombat

Blogturné #241 - Alexandra Bracken: Az idő vándorai

Miért: Alexandra Bracken.


Tartalom: A ​17 éves Henrietta kiválóan hegedül, ez az élete, és kész ezért bármit feláldozni. Ám egy tragédia rádöbbenti, hogy az emberek a zenénél is fontosabbak. Ezért megpróbálja helyrehozni megromlott kapcsolatukat szerelmével, és megtalálni az egyensúlyt az életében.

Etta lehetőséget kap rá, hogy a New York-i Metropolitan Múzeumban hegedülhessen. A koncert előtt azonban olyasmi történik, amire sohasem számított. Az egyik percben még a folyosón van, a következő pillanatban arra eszmél, hogy egy tengeri csata részese. Az Ardent hajón találja magát az Atlanti-óceán kellős közepén. Az év, amit írnak pedig 1776, mikor egy pillanat alatt minden megváltozik…

Kiderül, hogy Etta képes utazni az időben. Hamarosan az is világossá válik a lány számára, hogy okkal került a hajóra. Egyedül ő tudja megtalálni azt a különleges tárgyat, ami képes megmutatni a világok közötti átjárókat.
Ezzel kezdetét veszi egy őrült kaland, melyben Nicholas, a jóképű kalóz lesz a lány segítője és védelmezője. Útjuk során Etta lassan felfedezi különleges képességét, megismeri az időutazók világát, feltárja a múlt titkait, és eközben egyre közelebb kerül Nicholashoz. De gonosz erők azzal fenyegetnek, hogy elválasztják Ettát nemcsak a fiútól, hanem a hazatérés lehetőségétől is, méghozzá örökre. (Maxim)



Vélemény: Annak idején, amikor Amerikában megjelent ez a regény, sok jót hallottam róla, és őszintén kíváncsi voltam, hogy vajon ez a sorozatkezdő kötete jobban sikerült-e, mint annak idején a Sötét elmék, ami, mint talán emlékeztek is rá, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet - de a trilógia befejező kötete abszolút megmentette a szememben az egész szériát -. 
Sajnos, akadnak hasonlóságok. Nem történeti szinten értem, hiszen ez egy időutazással foglalkozó regény, míg a SE egy tipikus disztópia volt, Viszont a nagyon lassú, már-már unalomba csapó történetfelvezetés itt is jelen van. Noha rendkívül erősen indít a regény a bevezetőjében, a jelenkori szál, mint olyan, elképesztően unalmas. Az egy dolog, hogy a főszereplő leányzó neve nem teszik - nekem a Henrietta túl régies hangzású, az Etta becézés pedig... viccesen hangzik, és valahogy nem tudtam komolyan venni -. Nagyon csapongó a történet eleje, és persze elképesztően lassú is, ráadásul zavaros. Az írónő mindenféle szereplőket dobál be, meg a múzeumi koncertet, amiknek a jelentőségére sokáig magyarázatot sem kapunk, mert a történet egyszer csak ugrik egyet, és sokat kell várnunk, mire a korábbiakkal kapcsolatos köd fel tud szívódni a fejünkben.Számomra ott indult be a cselekmény, amikor Etta magához tér a hajón, és szembetalálja magát Nicholas-szal és a kapitánnyal. Apropó, Nicholas. 
Szívem szerint most nagyon-nagyon hosszú áradozásba kezdenék amiatt, hogy van még egy Nick, akiért lehet rajongani - igen, a neve láttán is kitört belőlem a CON-fan, de amikor rájöttem, hogy a főhősünk külső leírása relatíve hasonlít a kedvenceméhez, hát, én teljesen elvesztem, ezt talán bevallhatom -. Mivel a főhősünk egy teljesen más kor szülöttje, mint Etta, sokkal érettebben, megfontoltabban viselkedik, amit én egyszerűen imádtam. Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyire erős férfi karakterről, aki nem a fizikumát tekintve erős - bár, mivel hajón dolgozik az 1770-es években, nyilván azon a téren sem lehet rá panasz -, hanem lelkileg is. Nem esik hanyatt azonnal a vele szembekerülő lánytól, inkább viselkedik kicsit távolságtartóan, mintha csak próbálná felmérni a helyzetet. És még egy hatalmas pozitívum: Nicholas félvér. Ez önmagában talán nem tűnik nagy dolognak, de ha belegondolunk, hogy a YA és NA regények kilencvenkilenc százalékában fehér szereplőkről van szó, így számomra már ez is hatalmas változatosságot, és és nem kevés pluszt jelentett. 
Etta-t kezdetben nem tartottam jó karakternek, mert szerintem néhol kicsit furcsán viselkedett. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az ember találkozik egy új helyzettel, és csak áll, mint Bálám szamara, ahelyett, hogy megpróbálná azt minél előbb megérteni, és feldolgozni. Kicsit lassú szereplő, de a cselekmény előrehaladtával kimondottan sokat javult, és akkor már kezdtem kapizsgálni, vajon mit láthat majd benne Nicholas. 
Viszont, akitől egyszerűen falnak mentem, az Sophia. Annyira, de annyira idegesített a stílusa, hogy én azt el sem tudom nektek mondani. Úgy viselkedik, mint aki mindenkinél jobban tudja a dolgokat, ami lehet, hogy így van, de ezt képes olyan beképzeltséggel tálalni, hogy szívem szerint a torkánál fogva rángattam volna ki a könyvből, hogy aztán földhöz csapjam. Idejét se tudom már, mikor húzott fel ilyen szinten utoljára női mellékszereplő - annyira, hogy miatta akár képes lettem volna félbehagyni az olvasást -. 
Maga a történet szerintem meglepően komolyra és érdekesre sikerült, nagyban felülmúlja az én szememben a SE-t. Engem a klasszikus kalandregényekre emlékeztetett ez a könyv, igaz, nyilván Etta képessége miatt sokkal komplexebb és bonyolultabb sztorit kapunk, ami a korai döcögése után abszolút fogyaszthatóvá és szerethetővé válik, csak odáig el kell jutni. Ha ez sikerül, utána már lehetetlen nem szeretni. :) 


Kedvenc karakter(ek): Nicholas
Gyűlölt karakter(ek): Sophia
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv. magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 418
Sorozat: Passenger (#1)



Résztvevő blogok listája:

05.28. Always Love a Wild Book
05.30. Kelly & Lupi Olvas
06.01. MFKata Gondolatai
06.03. CBooks
06.05. Deszy Könyvajánlója


Nyereményjáték:


Etta Spencer az útja során több jelentős történelmi esemény részese lehetett, azonban mindig kellett valami jel, hogy tudja, mikor is jár pontosan. A mostani nyereményjátékban ti is hasonló helyzetben találhatjátok magatokat. A megadott rövid leírás alapján találjátok ki, melyik korba utaztunk, és a helyes dátumot írjátok be a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyes megfejtők között kisorsolunk három példányt Alexandra Bracken: Az idő vándorai regényéből.

Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Azon a napon IV. Henrik király mezítláb, fedetlen fővel jelent meg Canossa váránál, hogy esdekeljen a pápának, hogy vonja vissza a kiközösítését.