Tartalom: A városban, amely sosem alszik, fellángol a románc, de vajon kiállja a szerelem az idő próbáját?
A reménytelenül romantikus Isla azóta van belezúgva a zárkózott művész Joshba, mióta csak megkezdték első évüket a Párizsi Amerikai Gimnáziumban. Egy véletlen nyári találkozás után Manhattanben románcuk nem is tűnik olyan lehetetlennek, mint Isla hitte. Ám ahogy Franciaországban megkezdik végzős évüket, Islának és Joshnak komoly kihívásokkal kell szembenézniük: meg kell birkózniuk a családi drámával, bizonytalan egyetemi jövőjükkel, és azzal az igencsak valószínű lehetőséggel is, hogy talán el kell válniuk egymástól.
A rajongók kedvencei, Anna, Étienne, Lola és Cricket mind felbukkannak ebben az igaz szerelemről szóló, édes és érzelmes történetben – amihez New York, Párizs és Barcelona szolgáltatja a bámulatos hátteret –, Stephanie Perkins népszerű sorozatának lezárásában. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a könyvet, azt mondanám rá, hogy nagyon gyors. No, nem minden téren, de mondjuk a romantika kibontása olyan hirtelen megy végbe ebben a könyvben, hogy csak pislogtam. Bár lehetséges, hogy csak azért találtam annak, mert nekem kimaradt a Lola és szomszéd srác, így csak homályosan emlékszem Isla-ra az első részből, Joshra pedig, bevallom, egyáltalán nem.
Így aztán ez az érzés nagyon sokáig elkísért, ugyanis a romantikus szál nagyon hamar kibontakozik a két főszereplőnk között. Ez olyasmi, ami talán csak engem zavart, másnak viszont kimondottan tetszeni fog, azonban az, hogy nem ismerem az előzményeket egy az egyben, talán nagyban megszabja azt, hogy nem érzem át a kapcsolatukat.
Isla nekem nagyon szétszórtnak tűnt, meg igazán szerencsétlennek. Kissé kétballábas, aki után a baj is úgy járkál, mint más után a kiskutyája. Az esetlensége egyébként szimpatikussá tette a számomra, bár szó, mi szó, engem kicsit zavart a stílusa. Azt azonban nem tudném nektek megmondani, hogy mi volt az, ami nem nyerte el a tetszésemet a kis vörössel kapcsolatban. Talán az, hogy nagyon gyerekesnek találtam helyenként. Esküszöm, a kishúgába több talpraesettség szorult, mint belé, ennek ellenére, próblja játszani az okos nagytestvért, csak ez, lássuk be, nem mindig megy neki. Sőt, fogalmazzunk helyesen: az esetek túlnyomó többségében nem sikerül neki ez a mutatvány.
Josh még a főszereplő leányzónknál is elvontabb benyomást kelthet bennünk, ez azonban nem meglepő, hiszen ő a megtestesült művészlélek, hiszen folyamatosan alkot. Ettől még határozottan talpraesettebb karakter, mint Isla, viszont kettejük kapcsolata, hát nem is tudom. Bevallom, én eleinte meg voltam róla győződve, hogy Kurt lesz a befutó - s ez a meggyőződésem tartott egészen addig a pontig, amíg Perkins be nem dobta azt a nem éppen elhanyagolható szempontot, hogy a fiú autista. És, még mielőtt valaki félreértené: én speciel nagyon bírtam volna, ha Isla és Kurt között lesz valami, mert ez egy egészen új szintre emelte volna a könyvet, elvégre YA-regényben én még nem találkoztam olyannal, hogy a főszereplőnőnk egy Asperger-szindrómás fiúba szertett volna bele, pedig szerintem ez egy nagyon érdekes, egyedi helyzetet teremtett volna, amiből akár egészen különleges és érdekes dolgokat ki lehetett volna hozni. Ám, mint ahogyan az már a fülszövegből is egyértelművé válik, még véletlenül sem ő, hanem Josh lesz a befutó Isla szívében.
Így aztán ez az érzés nagyon sokáig elkísért, ugyanis a romantikus szál nagyon hamar kibontakozik a két főszereplőnk között. Ez olyasmi, ami talán csak engem zavart, másnak viszont kimondottan tetszeni fog, azonban az, hogy nem ismerem az előzményeket egy az egyben, talán nagyban megszabja azt, hogy nem érzem át a kapcsolatukat.
Isla nekem nagyon szétszórtnak tűnt, meg igazán szerencsétlennek. Kissé kétballábas, aki után a baj is úgy járkál, mint más után a kiskutyája. Az esetlensége egyébként szimpatikussá tette a számomra, bár szó, mi szó, engem kicsit zavart a stílusa. Azt azonban nem tudném nektek megmondani, hogy mi volt az, ami nem nyerte el a tetszésemet a kis vörössel kapcsolatban. Talán az, hogy nagyon gyerekesnek találtam helyenként. Esküszöm, a kishúgába több talpraesettség szorult, mint belé, ennek ellenére, próblja játszani az okos nagytestvért, csak ez, lássuk be, nem mindig megy neki. Sőt, fogalmazzunk helyesen: az esetek túlnyomó többségében nem sikerül neki ez a mutatvány.
Josh még a főszereplő leányzónknál is elvontabb benyomást kelthet bennünk, ez azonban nem meglepő, hiszen ő a megtestesült művészlélek, hiszen folyamatosan alkot. Ettől még határozottan talpraesettebb karakter, mint Isla, viszont kettejük kapcsolata, hát nem is tudom. Bevallom, én eleinte meg voltam róla győződve, hogy Kurt lesz a befutó - s ez a meggyőződésem tartott egészen addig a pontig, amíg Perkins be nem dobta azt a nem éppen elhanyagolható szempontot, hogy a fiú autista. És, még mielőtt valaki félreértené: én speciel nagyon bírtam volna, ha Isla és Kurt között lesz valami, mert ez egy egészen új szintre emelte volna a könyvet, elvégre YA-regényben én még nem találkoztam olyannal, hogy a főszereplőnőnk egy Asperger-szindrómás fiúba szertett volna bele, pedig szerintem ez egy nagyon érdekes, egyedi helyzetet teremtett volna, amiből akár egészen különleges és érdekes dolgokat ki lehetett volna hozni. Ám, mint ahogyan az már a fülszövegből is egyértelművé válik, még véletlenül sem ő, hanem Josh lesz a befutó Isla szívében.
Egyébként az AS az ezt az állapotot először diagnosztizáló orvosról, Hans Asperger-ről kapta a nevét, aki 1944-ben írta le. Az elnevezést azonban nem ő adta a betegségnek, hanem Lorna Wing pszichiáter, 1981-ben. Egyébként nehéz diagnosztizálni, bár a mai napig sokan foglalkoznak a kutatásával és a megértésével. Akit érdekel a téma, több filmet is nézhet például ebben a témában, most megy a mozikban A könyvelő című film, ami egy szerintem meglepően újszerű nézőpontból közelíti meg az autizmus kérdést.
Na, de visszatérve a könyvhöz: szerintem nem túl változatos - bár Barcelona, mint ideiglenes helyszín, egy rendkívül érdekes és izgalmas húzás volt Perkins részéről -, viszont hoz egy folyamatos színvonalat. A humora szerintem helyenként kissé erőltetett, de a maga módján azért tud aranyos is lenni. Persze nagyon romantikus történetről van szó, így aki valami lélekmelengető, kedveskedő, cuki történetre vágyik, annak csak ajánlani tudom, de be kel vallanom, nem annyira erős darab, mint amilyen az Anna volt. Ettől függetlenül, egyszer mindenféleképpen el lehet olvasni. :)
Kedvenc karakter(ek): Kurt
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Komáromy Rudolf
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 344
Sorozat: Anna and the French Kiss (#3)
Résztvevő blogok listája:
11/07 Könyvvilág
11/08 Deszy könyvajánlója
11/09 Bibliotheca Fummie
11/10 Kelly & Lupi olvas
11/11 Sorok között blog
11/12 Dreamworld
11/13 CBooks
11/14 Angelika blogja
11/15 Kristina blogjaNyereményjáték:
Ezúttal a művészet ihletett meg minket. Josh csodálatos memoárt rajzol iskolás napjairól, de nem ő az első, és várhatóan nem is az utolsó művész, aki elvarázsolja az olvasókat. Ezúttal minden állomáson egy olyan könyv borítóját osztjuk meg, amelyikben szerepel valaki, aki rajzol vagy fest. Nincs más dolgod, mint megírni ennek a bizonyos szereplőnek a nevét. (Ha esetleg valahol több ilyen is akad, mindegyik variációt elfogadjuk.)
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
