Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: Owen és barátai vesztettek. Pedig amikor a lehetetlennel dacolva rábukkantak egy ősi és nagy hatalmú relikvia, a legendás Édenszigony egy darabjára, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg őket. Az Édendarab után rajtuk kívül két rivális szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend is kutatott, ám mielőtt még bármelyikük rátehette volna a kezét, egy ismeretlen harmadik fél szerezte meg. A tizenévesek csapata menthetetlenül szétesett: Owen és barátja, Javier az orgyilkosok oldalára állt, míg a többiek a templomosokkal tartottak.
Az Édenszigony maradék két darabja még mindig felfedezésre vár, és mindkét titkos társaság kész arra, hogy elmenjen a végsőkig. A következő darabot jó eséllyel a mongol hadúrral, Batu kán unokájával, Möngke kánnal együtt temették el, akinek a sírját sohasem találták meg. A két ellentétes oldalon álló fiataloknak vissza kell térniük az Animusba, hogy alámerüljenek a háború tépázta mongol Kína szimulációjába és az idővel versenyt futva felkutassák és biztonságba helyezzék a következő Édendarabot, még mielőtt az ellenség birtokába kerülne. (Fumax)
Vélemény: Talán csak én vagyok így ezzel, de egyre jobban kezdem megkedvelni az AC-regényeket. Bowden újabb könyveit is szívesen olvasom, de a Last Descendants annál is jobban be tud szippantani. Valószínűleg éppen amiatt, mert kamaszokról van szó, akik voltaképpen akaratukon kívül egyre jobban és jobban belebonyolódnak az Orgyilkosok és Templomosok közti végtelen háborúba, miközben ki így, ki úgy, kénytelen magának oldalt választani.
A történet a következő Éden Szigony-darab körül forog, amiért hőseinknek most Kínában kell tiszteletüket tenniük a virtuális térben. Nekem kimondottan tetszett, hogy most Natalya szemszögén át láthatunk sok mindent, mivel az ő vérvonala áll a legközelebb a Kán-hoz, és mint ilyen, a Templomosok nyilván előszeretettel használják őt a céljaik elérése érdekében. És itt a hangsúly a használják szócskán van. Számukra csak az eredmény az érdekes, éppen ezért nem restek kihajtani a kezükben ragadt fiatalokból, amit lehet. Tény, hogy valahol az Orgyilkos oldal sem jobb náluk, de azért én úgy gondolom, hogy a Testvériség sokkal empatikusabban viszonyul Owenhez és Javierhez, mint a Templomosok bárkihez. Szóval igen, számomra még mindig az előbbi oldal a szimpatikusabb.
A hajtóvadászat része nekem nagyon tetszett, ahogy mindenki próbál a szigony nyomára bukkanni. Voltaképpen versenyt futnak az idővel, miközben, nem meglepő módon, az előző részben gyáván lelécelt Monroe ismételten felbukkan a színen, hogy tovább kavargassa a sz... szóval pontosan azt. És, bár én a múltkor sem voltam vele kibékülve amiatt, hogy cserbenhagyta a bandát, nem tudom nektek azt mondani, hogy az ő nézőpontjában ne lenne valami igazság. Mert, bár mindkét oldalnál vannak pro és kontra érvek, meg kell mondjam, hogy nem lenne túl jó vége annak, ha bármelyik is felül tudna kerekedni a másikon, mert így, vagy úgy, de az apokalipszisbe sodornák a világot. A megoldás valahol a kettő között félúton lehet, tehát, Monroe-nak sincs igaza. Azzal, ha mindkét oldalt kiirtanák, nem oldódna meg semmi.
Furcsa, de én szerettem Sean-t - bár az abszolút kedvenceim még mindig Owen és Javier -. Lehet, hogy olykor már idegesítőbe megy át azáltal, hogy tényleg minden idejét az Animusban akarja tölteni, de szerintem, ha valaki látta annak idején az Avatar című filmet, annak ez nem lesz meglepő. Akárcsak Jake Sully, Sean is a gép segítségével éli át újra, hogy milyen az, amikor képes a saját lábán járni, még akkor is, ha ez csak virtuálisan adatik meg a számára. Éppen ezért, nem tudtam pálcát törni felette. Nem kizárt, hogy hasonló helyzetben én is így gondolkodnék.
Akciódús és izgalmas folytatást kaptunk, a regény vége után pedig izgatottan várom, hogyan folytatódik, és zárul le az AC-sorozat ezen kalandja.
A történet a következő Éden Szigony-darab körül forog, amiért hőseinknek most Kínában kell tiszteletüket tenniük a virtuális térben. Nekem kimondottan tetszett, hogy most Natalya szemszögén át láthatunk sok mindent, mivel az ő vérvonala áll a legközelebb a Kán-hoz, és mint ilyen, a Templomosok nyilván előszeretettel használják őt a céljaik elérése érdekében. És itt a hangsúly a használják szócskán van. Számukra csak az eredmény az érdekes, éppen ezért nem restek kihajtani a kezükben ragadt fiatalokból, amit lehet. Tény, hogy valahol az Orgyilkos oldal sem jobb náluk, de azért én úgy gondolom, hogy a Testvériség sokkal empatikusabban viszonyul Owenhez és Javierhez, mint a Templomosok bárkihez. Szóval igen, számomra még mindig az előbbi oldal a szimpatikusabb.
A hajtóvadászat része nekem nagyon tetszett, ahogy mindenki próbál a szigony nyomára bukkanni. Voltaképpen versenyt futnak az idővel, miközben, nem meglepő módon, az előző részben gyáván lelécelt Monroe ismételten felbukkan a színen, hogy tovább kavargassa a sz... szóval pontosan azt. És, bár én a múltkor sem voltam vele kibékülve amiatt, hogy cserbenhagyta a bandát, nem tudom nektek azt mondani, hogy az ő nézőpontjában ne lenne valami igazság. Mert, bár mindkét oldalnál vannak pro és kontra érvek, meg kell mondjam, hogy nem lenne túl jó vége annak, ha bármelyik is felül tudna kerekedni a másikon, mert így, vagy úgy, de az apokalipszisbe sodornák a világot. A megoldás valahol a kettő között félúton lehet, tehát, Monroe-nak sincs igaza. Azzal, ha mindkét oldalt kiirtanák, nem oldódna meg semmi.
Furcsa, de én szerettem Sean-t - bár az abszolút kedvenceim még mindig Owen és Javier -. Lehet, hogy olykor már idegesítőbe megy át azáltal, hogy tényleg minden idejét az Animusban akarja tölteni, de szerintem, ha valaki látta annak idején az Avatar című filmet, annak ez nem lesz meglepő. Akárcsak Jake Sully, Sean is a gép segítségével éli át újra, hogy milyen az, amikor képes a saját lábán járni, még akkor is, ha ez csak virtuálisan adatik meg a számára. Éppen ezért, nem tudtam pálcát törni felette. Nem kizárt, hogy hasonló helyzetben én is így gondolkodnék.
Akciódús és izgalmas folytatást kaptunk, a regény vége után pedig izgatottan várom, hogyan folytatódik, és zárul le az AC-sorozat ezen kalandja.
Kedvenc karakter(ek): Owen, Javier, Sean
Gyűlölt karakter(ek): Abstergo úgy általánosságban, MONROE
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Rusznyák Csaba
Kiadta: Fumax Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 360
Sorozat: The Last Descendants (#2)
Résztvevő blogok listája:
03/09 Bibliotheca Fummie
03/11 CBooks
03/13 Dreamworld
Nyereményjáték:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése