Miért: Megtetszett a fülszövege
Tartalom: Lane retteg a hazatéréstől. Szeretett nagybátyja, Harry váratlanul meghalt, de Lane-nek meg kell küzdenie egy régi démonával is. Kale Hunttal gyermekkoruk óta a legjobb barátok, ám ez a kapcsolat sosem volt egyszerű. Lane miatta hagyta ott a családját és költözött New Yorkba. Fájt látnia, hogy Kale valaki mással boldog, másba szerelmes. Fájt, méghozzá iszonyúan. Tehát fogta a sátorfáját és mindent hátrahagyva új életet kezdett, teljesen elvágva magát a múltjától. Ám most, hogy visszatér, a régi érzések is előtörnek, mintha egy nap sem telt volna el a távozása óta. Az érzelmek mindent elborítanak, a tragédia pedig összehozza az embereket. Vajon Lane képes lesz-e megküzdeni a múltjával, a családjával, a veszteségekkel? (Könyvmolyképző)
Vélemény: Emlékeztek még a Stepbrother Dearest-re, amit annyira imádtam, nem is olyan régen? Meglepő módon, L. A. Caseynek sikerült egy hasonlóan mély, és még felállásában is picit az előbbire hajazó történetet alkotnia. Ezt viszont nem hibaként, inkább pozitívumként kell érteni.
Az egyetlen dolog, amiben szerintem Elec-ék története jobban muzsikált, az az a tény volt, hogy az események lineárisan haladtak előre. Itt viszont Lane és Kale története ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, igaz, az utóbbi szál sokkal "vékonyabb". Szóval a hangsúly abszolút azon van, hogy mi vezetett a lány megfutamodásához évekkel korábban. És az igazat megvallva, félig-meddig értettem is, és nem is. A menekülés hátterében ugyanis a viszonzatlan, egyoldalú szerelem állt.
Azt hiszem, szinte mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Aki átélt már ilyet, az tudja, hogy nagyon fájdalmas tud lenni, már csak a puszta tudat is, hogy az, akiért odáig vagy, valaki mást tüntet ki a figyelmével, téged pedig észre sem vesz romantikus értelemben. Ez az érzés pedig csak még rosszabbá tud válni, ha ezzel nap mint nap szembesülnöd kell, mert a gerlepár mondjuk épp az orrod előtt nyalja-falja egymást. Hát igen. Nem a világ legkönnyebb helyzete, ezt elismerem, de azért én erős túlzásnak éreztem Lane reakcióját. Csapot-papot hátrahagyni, voltaképpen egyetlen szó nélkül, majd úgy tenni, mintha a még a családod sem létezne? Bár azért az tényleg fura, hogy egy csalódás akkora gondot jelentsen, ami begyűrűzik a lány családjának életébe is - ez már komoly teljesítmény, mondjuk úgy -. Számomra ez nagyon indokolatlan volt. Mármint, szerintem ez annyira azért nem kilátástalan helyzet, hogy tényleg az ilyen vak menekülés lenne rá a megoldás... S mint ahogy látjuk, nem is az. Szerintem a lány nemes egyszerűséggel túlreagálta a dolgokat. Ez pedig eléggé visszaütött, amikor arra kényszerül, hogy hazatérjen Harry temetésére.
És ha már Harry: egy ilyen nagybácsit én is elfogadnék magamnak. Kedves, megértő, nem ítélkezik az unokahúga felett, pedig szerintem igazán megérdemelte volna, hogy a gyávasága miatt valaki alaposan lehordja, de ez csak az én személyes véleményem. Noha nagyon sajnáltam Lane-t a veszteség miatt, a maga kicsit morbid módján, a haláleset a hősnőnk előnyére vált, hiszen rákényszerült arra, hogy szembenézzen a múlt démonaival, és azokkal az emberekkel, akiket a viselkedésével igencsak megbántott.
Ezek közül nem kivétel Kale sem, hiszen ő a gyerekkori barátját vesztette el. Viszont... a kapcsolatuk helyrehozatala szerintem nagyon súlytalan volt. Mintha Casey-nek nem lett volna ideje/ihlete jobban felépíteni ezt a részt. Csak piff-paff megtörtént. Nem volt rossz, csak kevés. Romantikus volt, de valahogy hiányoltam belőle az érzelmességet.
Egyszeri olvasásra szerintem nagyon jó, de tény, hogy azért a Stepbrother Dearest még mindig csúcstartó nálam az egymástól elszakadó, majd újra találkozó szerelmespárok történetében.
Az egyetlen dolog, amiben szerintem Elec-ék története jobban muzsikált, az az a tény volt, hogy az események lineárisan haladtak előre. Itt viszont Lane és Kale története ide-oda ugrál a múlt és a jelen között, igaz, az utóbbi szál sokkal "vékonyabb". Szóval a hangsúly abszolút azon van, hogy mi vezetett a lány megfutamodásához évekkel korábban. És az igazat megvallva, félig-meddig értettem is, és nem is. A menekülés hátterében ugyanis a viszonzatlan, egyoldalú szerelem állt.
Azt hiszem, szinte mindannyian voltunk már hasonló helyzetben. Aki átélt már ilyet, az tudja, hogy nagyon fájdalmas tud lenni, már csak a puszta tudat is, hogy az, akiért odáig vagy, valaki mást tüntet ki a figyelmével, téged pedig észre sem vesz romantikus értelemben. Ez az érzés pedig csak még rosszabbá tud válni, ha ezzel nap mint nap szembesülnöd kell, mert a gerlepár mondjuk épp az orrod előtt nyalja-falja egymást. Hát igen. Nem a világ legkönnyebb helyzete, ezt elismerem, de azért én erős túlzásnak éreztem Lane reakcióját. Csapot-papot hátrahagyni, voltaképpen egyetlen szó nélkül, majd úgy tenni, mintha a még a családod sem létezne? Bár azért az tényleg fura, hogy egy csalódás akkora gondot jelentsen, ami begyűrűzik a lány családjának életébe is - ez már komoly teljesítmény, mondjuk úgy -. Számomra ez nagyon indokolatlan volt. Mármint, szerintem ez annyira azért nem kilátástalan helyzet, hogy tényleg az ilyen vak menekülés lenne rá a megoldás... S mint ahogy látjuk, nem is az. Szerintem a lány nemes egyszerűséggel túlreagálta a dolgokat. Ez pedig eléggé visszaütött, amikor arra kényszerül, hogy hazatérjen Harry temetésére.
És ha már Harry: egy ilyen nagybácsit én is elfogadnék magamnak. Kedves, megértő, nem ítélkezik az unokahúga felett, pedig szerintem igazán megérdemelte volna, hogy a gyávasága miatt valaki alaposan lehordja, de ez csak az én személyes véleményem. Noha nagyon sajnáltam Lane-t a veszteség miatt, a maga kicsit morbid módján, a haláleset a hősnőnk előnyére vált, hiszen rákényszerült arra, hogy szembenézzen a múlt démonaival, és azokkal az emberekkel, akiket a viselkedésével igencsak megbántott.
Ezek közül nem kivétel Kale sem, hiszen ő a gyerekkori barátját vesztette el. Viszont... a kapcsolatuk helyrehozatala szerintem nagyon súlytalan volt. Mintha Casey-nek nem lett volna ideje/ihlete jobban felépíteni ezt a részt. Csak piff-paff megtörtént. Nem volt rossz, csak kevés. Romantikus volt, de valahogy hiányoltam belőle az érzelmességet.
Egyszeri olvasásra szerintem nagyon jó, de tény, hogy azért a Stepbrother Dearest még mindig csúcstartó nálam az egymástól elszakadó, majd újra találkozó szerelmespárok történetében.
Kedvenc karakter(ek): Kale, Lane
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Guti Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 360
Sorozat: -
Résztvevő blogok listája:
11.11. - Deszy könyvajánlója
11.13. - Sorok között
11.15. - Könyvvilág
11.17. - Dreamworld
11.19. - CBooks
Nyereményjáték:
Mostani játékunk a második esélyekről szól. Lane és Kale, a Gyere haza! főszereplői elsőre elmulasztották az esélyt a közös boldogságra, de most kaptak egy újabb esélyt, amit vagy megragadnak vagy nem. Mindenesetre a játékunkban ugyanilyen párosokat találsz minden állomáson. Olyanok new adult főhősökét, akiknek elsőre valamiért nem jött össze, de a sors újabb esélyt adott nekik.
Mi mondjuk a páros nevét, tőled pedig a könyv címét várjuk. Természetesen angolul és magyarul is elfogadjuk a címeket. Ha megvannak a címek, nincs más dolgod, mint beírni őket a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.
Ha ügyes vagy, megnyerheted a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.
A mai páros: Charley és Jake
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése