Blogturné#253 - Sherrilyn Kenyon: Szenvedélyes éjszakák

Miért: Sherrilyn Kenyon.

Tartalom: A ​Vérvadászok világában az erősebb felfalja a gyengébbet. Minden nap halálos veszélyt 

hozhat. Senkiben sem szabad megbízni, a szerelem pedig végképp ki van zárva, ha életben akarsz maradni…

Wren Tigarian árva volt. Egyetlen klán sem akarta befogadni. Wren két faj, a hópárduc és a fehér tigris tiltott keveredéséből született, és ha akart valamit, soha nem engedte, hogy az útjába álljanak. Most Margueritét akarja.
Marguerite D'Aubert Goudeau egy befolyásos amerikai szenátor leánya, de gyűlöli a felső tízezer képmutató életét, amit élni kényszerül. Akárcsak édesanyja, ő is erősen ragaszkodik cajun gyökereihez, amit apja képtelen megérteni. Margueritének nincs más választása, meg kell próbálnia beilleszkedni, bár örök kívülállónak érzi magát.

Wrennek Margueritéért nemcsak az emberekkel kell megküzdenie, akik sosem fogják elfogadni állati lényét, hanem a Vérvadászokkal is, akik meg akarják ölni, amiért veszélybe sodorta a világukat. Versenyt kell futniuk az idővel, és ez nem csupán az életükbe kerülhet, de a lelküket is elveszíthetik… (Athenaeum)

Vélemény: Imádom a Dark-Hunter szériát, azt hiszem, ez nyilvánvaló. Az egyetlen baj, hogy nincs rá időm, hogy bepótoljam azt a majd' harminc könyvet, amivel Kenyon előttem jár, így egyelőre megelégszem azzal, ha így, a magyar megjelenés idején olvasom a részeket, ha pedig valamit mindenféleképpen tudni szeretnék, inkább zargatom Toffy-t, mint a téma nagy szakértőjét. Mivel ez a rész nem elsősorban a Sötét Vadászokkal, hanem a Were-Hunterekkel tehát az alakváltókkal foglalkozik, kíváncsi voltam, hogyan kapcsolódik majd bele a nagy egészbe, de azt kell mondjam, hogy úgy, ahogyan a Vane és Bride kapcsolatát boncolgató rész is megtalálta a helyét az univerzumban, ennek sem volt nehéz. Viszont, szerintem ezt akár önállóan is lehet olvasni, hiszen Iulian és Kyrian is csak pár alkalommal bukkannak fel, a cselekmény összességében mindvégig Wren és Maggie körül forog. 

Előbbi szereplő nem volt teljesen ismeretlen számomra, hiszen vele már találkoztam a CON-ban, és, bár akkor még nem nagyon értettem őt, mégis, szimpatizáltam vele. Ez nagyban köszönhető állandó kísérőjének, Marvinnak, a majomnak, aki egyszerűen tündéri és imádnivaló. Ez persze most sincs másként, itt is oda-meg vissza voltam a kis majmocskáért. És persze Wren-ről is sokkal többet megtudhattam, mint eddig. Lehet, bennem van valami defekt, de mindig is bírtam a zárkózott karaktereket, akiket apránként kell megismerni, és a tigris-párduc - igen, nem elírás - pontosan ez a kategória. Maggie-nek nem kevés idejébe kerül, hogy tényleg meg tudja érteni a férfit, és nekem ez kimondottan tetszett, bár azt is meg merem mondani, hogy nekem Wren előélete helyenként húzós volt. Mármint úgy éreztem, kicsit túl van már feszítve, hogy szegénnyel mindig csak a rossz dolgok történnek. Rosszkor van rossz helyen - ezért gyanúsítják meg például a szülei megölésével -, ha segíteni is akar valakin, az általában balul sül el... Ez persze annak tudható be, hogy neki állat szíve van - szóval neki természetesebb az előbb ütök és azután kérdezek mentalitás -, ellentétben Vane-nel, akinek emberi szíve van. Mégis, engem valahogy lebilincselt Wren, még jobban, mint korábban. 

Maggiet is szerettem, jó főhősnő volt, de leginkább az tetszett benne, hogy ő kapcsolja valamelyest a DH-sorozathoz ezt a részt azzal, hogy Nick csoporttársa volt az egyetemen, és mint ilyen, gyakran eszébe jut az - elméletileg - elhunyt barátja. Ezen kívül, egyszerűen aranyos. Ahhoz képest, hogy kezdetben milyen merev, jó látni, hogy lassanként feloldódik Wren oldalán, és igenis tökös csaj lesz belőle, aki nem fél seggeket rúgni, még akkor sem, ha halandóként azért picit kilóg a sorból. 

ersze, később jönnek majd erősebb szálak, mint maga a Menedék, vagy Savitar, akinek a leszarom a világot stílusa még mindig marha vicces. Nem tudom, kiféle-miféle entitás ő tulajdonképpen, de az, hogy milyen szívesen húzza keresztbe a világ menetét, egyszerűen zseniális. 
Noha ez a rész nem bővelkedik humorban, mint a korábbiak - sőt, az erotika sincs benne erőltetve, ami számomra mindig pozitívum -, én nagyon szerettem, mert minden a helyén volt benne, és megágyazott a folytatásnak, amit szintén nagyon várok. 

Kedvenc karakter(ek): Wren, Maggie

Gyűlölt karakter(ek): Nicolette

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv. magyar

Fordította: Goitein Veronika

Kiadta: Athenaeum Kiadó

Év: 2017

Oldalszám: 340

Sorozat: Dark-Hunter (#9)

Résztvevő blogok listája:

07.05. – Insane Life

07.06. – Angelika blogja

07.07. – Függővég

07.08. – Deszy könyvajánlója

07.09. – CBooks

Nyereményjáték:

Az írónő, Sherrilyn Kenyon könyveire jellemző, hogy számos hitvilágot használ fel, különböző különös lények, istenek tűnnek fel. Ezúttal nektek is különleges lényeket kell keresnetek leírás alapján, amik kettő vagy több lény szerelméből született, vagy testüket több lény alkotta meg. A kis írásokban megtaláljátok a főbb jellemzőiket, de a mitológiai megnevezésük soha nincs odaírva.

A helyes megfejtők között a kiadó által felajánlott három példányt sorsoljuk ki.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Félig ember, félig bestiák, akiket Dionüszosszal kötöttek össze az ókori időkben. Mivel dionüszoszi lényekről van szó, a bor és a nők megszállottjai, és minden fizikai élvezetet üldöznek.

a Rafflecopter giveaway