Tartalom: A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek… (Athenaeum)
Vélemény: Bevallom, engem lepett meg a legjobban, de ez a rész nem tetszett annyira, mint az első, Kissé feleslegesnek is érzem, egyszerűen azért, mert a Sorok között úgy volt egész, ahogy volt. Kaptunk egy lezárt, kerek, egész történetet, ami nem feltétlen igényelte, hogy folytassák. Ettől függetlenül, persze a Lapról laprának is megvannak a maga értékei.
Persze értem, miért írták meg, hiszen valóban érdekes kérdéseket feszeget a maga módján. Például azt, hogy Olivér hogyan tud boldogulni egy olyan világban, amit eddig csak a könyv lapjain túl látott, de sosem volt a szerves része, most viszont, a csere után, rá van kényszerítve a helytállásra. Eleinte - úgy nagyjából öt percig - egészen komikus az, ahogyan a tanárokkal, vagy éppen az "anyjával" kommunikál, majd nem sokkal ezután, ez számomra már valahogy kényelmetlenné vált, annak ellenére, hogy megértem, mitől akkora szerencsétlen fiú, amekkora, olykor mégis zavaró tudott lenni. Mintha kezdetben nem is törekedett volna a változásra.
A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy Delilah meglepően hisztisebb ebben a részben, mint korábban. Azt hihetné az ember, hogy a tény, miszerint megkapta álmai szerelmét - attól, hogy ez mennyire furcsa módon sikerült, most tekintsünk el -, kiegyensúlyozottá és boldoggá teszi a karakterét, aki korábban olyannyira vágyakozott a romantikus, nagybetűs szerelem után. Mindenen - de tényleg mindenen be tud sértődni, szóval nem csodálom, hogy Olivér olykor igencsak értetlenül áll barátnője viselkedése előtt - még akkor is, ha olykor tényleg sáros a dologban, ezt kár lenne letagadni.
Nem meglepő módon, a könyv leginkább kettejükre, és a kapcsolatuk alakulására koncentrál. Ugyanakkor, ott van egy másik szál is, Edgar-é, ami engem sokkal jobban lekötött, annak ellenére, hogy igen lassan indult be. Ugye Jessamyn fia helyet cserélt Olivérrel, és most az átköltött mesekönyvben tengeti mindennapjait, csakhogy, mintha szemmel láthatóan kezdené megbánni a döntését. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez a csavar kifejezetten tetszett. Jó volt látni, hogy a mesehőssé avanzsált karakternek mégis megmaradtak az emberi érzései, és, bár kezdetben élvezi a helyzetet, kezd rájönni, hogy elvesztett valamit, aminek fontosságát észre sem vette mindaddig, amíg rá nem eszmél a hiányára. Engem elvarázsolt, hogy az alapvetően gyerekes köntösbe bugyolált regényben azért igencsak mély, és érdekes gondolatokat is találtam.
A két világ konfrontálódása nyilván elkerülhetetlen - hiszen jelentős változás ment végbe -, azonban, bármennyire is izgalmasnak tűnt ez eleinte, annál kevésbé kötött le később. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi az igazi problémám ezzel a könyvvel: olyan, mintha teljes mértékben stílust váltott volna.
A Sorok közöttben érezhető volt, hogy Picoult azért fogja a lánya kezét, és bármennyire is gyermeki volt Delilah karaktere, azért az írónőnek hála, a történet mégsem vált teljesen gyerekessé, vagy infantilissé. Most viszont, mintha az édesanya kihátrált volna a gyermek mögül, és rábízta volna az egészet. Mindenki picit gyerekesebb, mint ahogyan azt korábban megszoktam és én ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni... Mert, javítsatok ki, ha tévedek, de ez általában fordítva szokott lenni. A karakterek inkább előre, s nem visszafelé fejlődnek...
Talán túl sokat vártam azután, hogy mennyire odáig voltam az első részért, vagy csak épp nem voltam a megfelelő hangulatban, ezt egyelőre nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy a cselekmény olykor nem kötött le, a romantikus részek - amikor Delilah épp nem ment át hisztigépbe - egészen aranyosak voltak, Olivér pedig még mindig nagyon szerethető... De az élmény utol sem éri a Sorok között sikerét, legalábbis nálam.
Nem meglepő módon, a könyv leginkább kettejükre, és a kapcsolatuk alakulására koncentrál. Ugyanakkor, ott van egy másik szál is, Edgar-é, ami engem sokkal jobban lekötött, annak ellenére, hogy igen lassan indult be. Ugye Jessamyn fia helyet cserélt Olivérrel, és most az átköltött mesekönyvben tengeti mindennapjait, csakhogy, mintha szemmel láthatóan kezdené megbánni a döntését. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez a csavar kifejezetten tetszett. Jó volt látni, hogy a mesehőssé avanzsált karakternek mégis megmaradtak az emberi érzései, és, bár kezdetben élvezi a helyzetet, kezd rájönni, hogy elvesztett valamit, aminek fontosságát észre sem vette mindaddig, amíg rá nem eszmél a hiányára. Engem elvarázsolt, hogy az alapvetően gyerekes köntösbe bugyolált regényben azért igencsak mély, és érdekes gondolatokat is találtam.
A két világ konfrontálódása nyilván elkerülhetetlen - hiszen jelentős változás ment végbe -, azonban, bármennyire is izgalmasnak tűnt ez eleinte, annál kevésbé kötött le később. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy mi az igazi problémám ezzel a könyvvel: olyan, mintha teljes mértékben stílust váltott volna.
A Sorok közöttben érezhető volt, hogy Picoult azért fogja a lánya kezét, és bármennyire is gyermeki volt Delilah karaktere, azért az írónőnek hála, a történet mégsem vált teljesen gyerekessé, vagy infantilissé. Most viszont, mintha az édesanya kihátrált volna a gyermek mögül, és rábízta volna az egészet. Mindenki picit gyerekesebb, mint ahogyan azt korábban megszoktam és én ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni... Mert, javítsatok ki, ha tévedek, de ez általában fordítva szokott lenni. A karakterek inkább előre, s nem visszafelé fejlődnek...
Talán túl sokat vártam azután, hogy mennyire odáig voltam az első részért, vagy csak épp nem voltam a megfelelő hangulatban, ezt egyelőre nem tudom eldönteni. Az biztos, hogy a cselekmény olykor nem kötött le, a romantikus részek - amikor Delilah épp nem ment át hisztigépbe - egészen aranyosak voltak, Olivér pedig még mindig nagyon szerethető... De az élmény utol sem éri a Sorok között sikerét, legalábbis nálam.
Kedvenc karakter(ek): Olivér
Gyűlölt karakter(ek): Allie
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Babits Péter
Kiadta: Athenaeum Kiadó
Év: 2016
Oldalszám: 392
Sorozat: Between The Lines (#2)
Résztvevő blogok listája:
09.08 Kelly és Lupi olvas
09.10 Szembetűnő
09.13 Deszy könyvajánlója
09.15 CBooks
09.17 DreamworldNyereményjáték:
Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
