2019. március 10., vasárnap

Blogturné - Leonor de Recondo: Váltóláz


Miért: Korábban nem olvastam ebben a témában írt könyvet.

Tartalom: Muszáj annak lennünk, aminek a többiek látnak minket?

Egy áruház parkolójában egy nő ül az autójában, a sminkjét mossa le. Leveszi a parókáját, kibújik selyemruhájából, a bokájára görgeti a harisnyáját. Minden egyes mozdulattal mintha kitépne magából valamit.

Laurent sportöltözékében hazaindulni készül. Solange-zsal, a feleségével a gimnázium óta ismerik egymást, azóta tart közöttük a meghitt összhang. Az élete, az életük akkor fordul ki a sarkaiból, amikor egy háromnapos egyedüllétet kihasználva Laurent először öltözik női ruhába az otthonukban.

Másnap Solange egy hajtűt talál a földön egy szőke hajszállal…

Léonor de Récondo egy férfitestbe zárt nő látványos és gyötrelmes átalakulásán vezet végig bennünket mesteri kézzel. Mivé lesz egy párkapcsolat, egy család, amikor a védelmező hamis látszat átadja a helyét a meztelen igazságnak?

Áttetszően tiszta stílusban megírt, érzékeny és felkavaró regény a nemi identitás nagy misztériumáról, a belső igazság kereséséről, az önmagunkká válás bátorságáról. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Kezdeném a számomra két legnagyobb negatívummal ezzel a könyvvel kapcsolatban, ez pedig nem más, mint a hossza. A Váltóláz nagyon rövid, ami miatt persze gyorsan el lehet olvasni, egy üres délelőtt, vagy délután épp elég hozzá, viszont, nekem olyan érzésem volt olvasás közben, hogy ez nemes egyszerűséggel kevés. A másik pedig az, hogy a könyv francia, és mint már tapasztaltam, sajnos ennek a nációnak az irodalma, bármennyire is érdekes témákat tudnak feldolgozni, hát, nem a kedvencem, mondjuk így. Van valami a stílusukban, amitől én személy szerint egyszerűen a falra tudok mászni. Itt ezt például a furcsán megoldott szemszögváltások idézték elő, néha E/1 a narráció. néha nem, is mintha ez a váltás szinte véletlenszerűen következne be... nem tudom, nekem ez elég zavaró, de akár mondhatnám azt is, hogy idegesítő volt.
Egy finoman szólva is megosztó témát boncolgat ugyanis, hiszen a transzneműség, bár tagadhatatlanul egyre elfogadottabb a világban, azért még mindig megbotránkoztat embereket. Sokan el sem tudják képzelni, hogy létezhet ez az állapot - és ehhez nem kell szélsőségesen konzervatívnak lenni -, éppen ezért, ha valakinek vannak fenntartásai ennek kapcsán, nem tudom neki ajánlani a könyvet. 
Lauren története, bár szép, én azt is mondanám rá, hogy valahol fájdalmas is. Egyrészt fájdalmas a hősünknek, aki évtizedeket élt le egy olyan testben, amit sosem érzett igazán a sajátjának, másrészt, a családjának - és itt most elsősorban a feleségre, Solange-re gondolok -, akiknek szintén nem megy egyik pillanatról a másikra, hogy egy ekkorra változást feldolgozzanak. És, bár tagadhatatlan, hogy a nő ennek hatására szintén hoz rendkívül rossz döntéseket, én nem igazán tudtam pálcát törni felette, mert őszinte leszek, ötletem sincs, miként reagálnék, ha a párom közölné x együtt töltött év után, hogy ő mostantól nőként akar élni. Lehetséges, hogy én sem a legszebben reagálnám le - könnyen lehet, hogy először dührohamot kapnék, és utána azon kezdenék el gondolkozni, hogy ez biztosan miattam van, mert elcsesztem valamit, annak ellenére, hogy józan paraszti ésszel tudom, hogy ez baromira nem így működik -, hiába tartom magamat alapvetően egy elfogadó személynek.
Főleg annak tükrében, hogy Lauren nem mindig viselkedik nőként, sokszor tényleg úgy viselkedik, mint tisztes családapa, és csak akkor "vetkőzik ki" magából, amikor éppen egyedül van. Mintha úgy érezné, ezzel tartozik, nem csak a családjának, de a társadalomnak is. A hossz épp azért is gond, mert többször bepillanthatunk a hősnőnk gyerekkorában átélt traumákba is, amiket a nem egészen 170 oldal miatt szinte pillanatok alatt lerendez az írónő. Lehetséges, hogy ezzel a tömörséggel a történet erejét próbálta meg érzékeltetni, de bevallom, én egy legalább dupla ilyen hosszú könyvnek jobban örültem volna. Ettől függetlenül, ha valakit érdekel ez a téma, és nem zavarja a francia stílus, bátran merem neki ajánlani. 

Kedvenc karakter(ek): Lauren
Gyűlölt karakter(ek):
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Burján Mónika
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2019
Oldalszám: 168
Sorozat: -


A képen a következők lehetnek: virág és szöveg

Résztvevő blogok listája:

- 03.08. - Sorok Között
- 03.10. - CBooks
- 03.11. - Sorok Között (extra)
- 03.12. - Könyv és más
- 03.14. - Ambivalentína
- 03.16. - Hagyjatok! Olvasok! (extra)


Nyereményjáték:


A kötet főhőse, Laurent mindig is érezte, hogy ő egy férfi testébe zárt nő - a történet pedig megmutatja az utat, hogy önmaga lehessen.


Szerencsére a témával nem csak könyvek, hanem filmek is foglalkoznak, hogy minél több ember megértse, milyen nehéz is ilyenkor önmagunkká válni.

Minden állomáson találtok egy képet az adott filmből (vagy sorozatból), a feladatok pedig, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a film/sorozat címét.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése