Miért: A második részt turnéztatni fogom.
Tartalom: „Volt Beau-ban valami rossz, ami vonzott. Mi ütött belém? Miért akartam
annyira vétkezni?”
Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt
kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent
elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium
bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a
családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála
szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz
hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként
szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a
tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha
kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a
gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet
kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám
minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a
vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni… (Maxim)
Vélemény: Azt kell mondanom, már régen nem volt ennyire negatív tapasztalatom egy könyvvel kapcsolatban, ugyanakkor mégsem tudom a "Halállista" jelzővel illetni, ugyanis az írónő stílusa egyáltalán nem rossz. Ráadásul, magával az ötlettel sincs semmi probléma, ellenben a megvalósítással... Azzal annál több. Éppen ezért, ez a kritika elég SPOILERES lesz, szóval, ha valaki mindenféleképpen el szeretné olvasni ezt a regényt, ne olvassa tovább a bejegyzést!
Nos, akkor lássuk, miért nem estem hasra ettől a történettől, holott igen nagy kedvvel kezdtem el olvasni. A fülszöveg alapján ugyanis egy kellően drámai és izgalmas történetre számítottam, ám, ahogyan az lenni szokott, valami teljesen mást kaptam. A főhősnőnk Ashton a tipikus jókislányként mutatkozik be - hiszem a kisvárosi lelkész lánya is egyben -, aki már évek óta az egyik gyerekkori barátjával, Sawyerrel jár, noha neki mindig is a fiú unokatestvére, Beau tetszett. Itt már furcsálltam ezt a dolgot: értem én, hogy Sawyer maga a megtestesült illem és kellem, ami nyilván remekül passzol a lány szülei által dédelgetett álomba, de kérdem én: egy szülő éli a gyereke életét? Neki kell megszabnia, kivel kezd a gyermeke és kivel nem? Szerintem nem, de ez egyéni vélemény. Viszont, ha az ember mégis, valamilyen okból kifolyólag, tudatosan egy ilyen életet választ, akkor meg ne gondolkozzon azon állandó jelleggel, hogy neki ez nem tetszik, és valójában egy teljesen más úton szeretne járni. Egy utat, ami nem a jófiús Sawyer felé, hanem a város fekete bárányaként beállított Beauhoz vezet.
Aztán, meghal Ashton nagymamája, akit a lány mindenkinél jobban szeretett. Hogyan kell erre reagálni szerinte? Elmegy Beauhoz, aki kicsit kényezteti - íme az első erotikus jelenet a könyvben -... majd másnap megint találkoznak, és Ashton ezer örömmel int búcsút a szüzességének. Kit érdekel, hogy két nappal korábban elvesztette az egyik legfontosabb embert az életében, vagy az, hogy Sawyer a pasija, és nem Beau? Mintha ez teljesen mellékes lenne, szabályosan úgy viselkedik, mint egy ribanc. És ez egy lelkész lánya... Az ember azt hihetné, hogy ha valaki ilyen háttérrel rendelkezik, akkor legalább ilyen téren nem rohan fejjel falnak, vagy ha igen, akkor legalább érez némi bűntudatot amiatt, amit tett. Nos, Ashtonra ez nem jellemző. Teljesen természetesnek érzi, sőt jogosnak tartja, hogy Sawyer távollétében ilyeneket csinál, majd amikor a fiú visszatér, viszonylag sokáig úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt, egyenesen hülyének nézi a másikat. Biztosan az én erkölcsi mércén van túl magasan, de ezen a ponton azt hittem, megfogom, és beleverem Asht a betonba.
Na, nem mintha Beau egy fokkal is jobb lenne, mint a lány, hiszen ő készségesen asszisztál mindehhez, holott tudja, hogy azt az embert bántják meg ezzel, aki elvileg a legjobb barátja és a rokona egy személyben. De persze, Ash bármit megér neki, még azt is, hogy adott esetben Sawyerrel egymás torkának essenek miatta, mert miért ne. Van itt kérem családi drámának beállított kliséhalmaz is, amivel én személy szerint nem tudtam mit kezdeni... Leginkább azért, mert teljesen feleslegesnek éreztem. Miért kellett egy ilyen teljesen felesleges szálat is beleépíteni ebbe a történetbe? Miért nem lehetett a dolgokat meghagyni eredeti állapotukban és kész? Nem tudom, Glines mit akar majd kihozni ebből a csavarból, de kíváncsian várom.
Tény és való, azt, hogy Beau jobban vonzza a lányt, mint Sawyer, meg tudom érteni. Az utóbbi fiú ugyanis olyannyira egoista tud lenni, hogy az már nekem is fáj. A levelek, amiket a lánynak ír annyira arisztokratikusan vannak megfogalmazva, hogy az valami borzalmas. Végig az járt a fejemben, hogy egy tizenéves srác nem fogalmaz így... Mintha egy másik világból jött volna. Az Ashton és Beau kettősre adott reakciója ugyanakkor teljesen jogos volt, én igazából egy idő után már azért drukkoltam, hogy találjon magának egy jobb lányt... És a regény lezárásából úgy tűnik, erre van esélye.
Amekkora csalódást okozott számomra ez a könyv, annyira bízom benne, hogy a második rész - aminek Lana és Sawyer lesznek a főszereplői - már sokkal jobban fog sikerülni. Már csak azért is, mert Lana sokkal jobban felépített karakternek tűnik, mint amilyen Ashton volt.
Aztán, meghal Ashton nagymamája, akit a lány mindenkinél jobban szeretett. Hogyan kell erre reagálni szerinte? Elmegy Beauhoz, aki kicsit kényezteti - íme az első erotikus jelenet a könyvben -... majd másnap megint találkoznak, és Ashton ezer örömmel int búcsút a szüzességének. Kit érdekel, hogy két nappal korábban elvesztette az egyik legfontosabb embert az életében, vagy az, hogy Sawyer a pasija, és nem Beau? Mintha ez teljesen mellékes lenne, szabályosan úgy viselkedik, mint egy ribanc. És ez egy lelkész lánya... Az ember azt hihetné, hogy ha valaki ilyen háttérrel rendelkezik, akkor legalább ilyen téren nem rohan fejjel falnak, vagy ha igen, akkor legalább érez némi bűntudatot amiatt, amit tett. Nos, Ashtonra ez nem jellemző. Teljesen természetesnek érzi, sőt jogosnak tartja, hogy Sawyer távollétében ilyeneket csinál, majd amikor a fiú visszatér, viszonylag sokáig úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt, egyenesen hülyének nézi a másikat. Biztosan az én erkölcsi mércén van túl magasan, de ezen a ponton azt hittem, megfogom, és beleverem Asht a betonba.
Na, nem mintha Beau egy fokkal is jobb lenne, mint a lány, hiszen ő készségesen asszisztál mindehhez, holott tudja, hogy azt az embert bántják meg ezzel, aki elvileg a legjobb barátja és a rokona egy személyben. De persze, Ash bármit megér neki, még azt is, hogy adott esetben Sawyerrel egymás torkának essenek miatta, mert miért ne. Van itt kérem családi drámának beállított kliséhalmaz is, amivel én személy szerint nem tudtam mit kezdeni... Leginkább azért, mert teljesen feleslegesnek éreztem. Miért kellett egy ilyen teljesen felesleges szálat is beleépíteni ebbe a történetbe? Miért nem lehetett a dolgokat meghagyni eredeti állapotukban és kész? Nem tudom, Glines mit akar majd kihozni ebből a csavarból, de kíváncsian várom.
Tény és való, azt, hogy Beau jobban vonzza a lányt, mint Sawyer, meg tudom érteni. Az utóbbi fiú ugyanis olyannyira egoista tud lenni, hogy az már nekem is fáj. A levelek, amiket a lánynak ír annyira arisztokratikusan vannak megfogalmazva, hogy az valami borzalmas. Végig az járt a fejemben, hogy egy tizenéves srác nem fogalmaz így... Mintha egy másik világból jött volna. Az Ashton és Beau kettősre adott reakciója ugyanakkor teljesen jogos volt, én igazából egy idő után már azért drukkoltam, hogy találjon magának egy jobb lányt... És a regény lezárásából úgy tűnik, erre van esélye.
Amekkora csalódást okozott számomra ez a könyv, annyira bízom benne, hogy a második rész - aminek Lana és Sawyer lesznek a főszereplői - már sokkal jobban fog sikerülni. Már csak azért is, mert Lana sokkal jobban felépített karakternek tűnik, mint amilyen Ashton volt.
Ha valaki nem vágyik semmi különlegesre, csak egy kis délutáni kikapcsolódásra, akkor végül is nyugodtan adhat ennek a regénynek egy esélyt, egyszer el lehet olvasni. Bár, ha valaki annyira nünükés az emberi kapcsolatok terén, mint én, akkor lehet, hogy az enyémhez hasonló problémái lesznek majd ezzel a könyvvel.
Kedvenc karakter(ek): Lana
Gyűlölt karakter(ek): Ashton
Pont: 4/10
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Béresi Csilla
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: ?
Sorozat: The Vincent Boys (#1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése