Blogturné - Brittainy C. Cherry: Gravitáció

Miért: Sorozatzáró kötet.

Tartalom: Engem ​az érzelmeim vezéreltek, ő fásult volt és közönyös. Én álmodoztam, ő rémálmokban élt. Én gyakran sírtam, neki nem voltak könnyei.

Bár jégből volt a szíve, voltak röpke percek, amikor összekapcsolódott a pillantásunk és megláttuk egymás lelkében a titkokat, és amikor az ajka megízlelte a lelkemet mardosó félelmeket, én pedig magamba szívtam az ő fájdalmát. Néha még azt is elképzeltük, milyen lenne egymást szeretni, de a közénk furakodó, csúf valóság rendre a földre kényszerített minket.

Nem tudta, hogyan kell szeretni, és ugyanezt rólam is el lehetett mondani. Mégis… ha esélyt kapnék arra, hogy újra szerethessek, ismét őt választanám.

Még akkor is, ha tudnám, hogy fájni fog. Még akkor is, ha újra és újra földhöz vágna bennünket a gravitáció.

Lucy és Graham szívbe markoló története megmutatja, milyen az, amikor a szavak már nem elegendők. Ami segíthet, az egy ölelés, amiben a lelkek érintkeznek, és egy tekintet, ami többet mond bármely szónál. Olyankor beszélnek igazán – azon a nyelven, amit a legjobban értenek. (Insomnia)

Vélemény: Bár én személy szerint, nem kimondottan rajongok az írónő könyveiért, azt el kell ismernem, hogy a legutóbbi két kötetben (ezt is hozzátéve) már nekem is erősnek érződik. Mostanra kezdem el értékelni Cherry stílusát, jóllehet, szerintem vannak benne erős túlzások, értem ezt úgy, hogy sokszor úgy érzem, túlír bizonyos jeleneteket, kiváltképpen a romantikus, erotikus részeket. Nincs baj a lírai hangvétellel, úgy gondolom, hogy erre van is igény az olvasók részéről, de hiányzik belőle a mérték - de ez abszolút szubjektív vélemény -. 

Mivel mostanság én magam is azt a korszakomat élem, amikor ilyen, vagy olyan formában, de szembe kell néznem az életemnek bizonyos állomásaival, hibáival, vagy a rajtam kívülálló okokból történt rossz dolgokkal, s az ezekből fakadó szorongásaimmal, ezért most kimondottan jól rezonáltam a Gravitáció... mondanivalójára, inkább. Graham és Lucille története önmagában nem markol nagyot, de most tapasztaltam benne egy olyan mélységet is, ami meg tudott fogni, például a félelmek megjelenítésével, és azzal, hogy bemutatta, bizony, nem is olyan egyszerű ezekkel szemben felvenni a kesztyűt. 

Az írónő itt sem felejtette el nagyban tolni a drámafaktort, olyan szívszorító előtörténeteket kapunk, hogy az ember csak pislog. Nekem ez egy picit negatív volt a könyvben, mert azt éreztem, hogy csak azért teszi ennyire magasra a léceket, hogy minél összetörtebb, és mondjuk ki, sajnálatra méltóbb főhősöket tálaljon nekünk, amire nem biztos, hogy minden alkalommal szükség lenne. 

Sajnos, azt, hogy Jane (Graham neje) otthagyja őt és a gyereket, abból a szempontból tudtam megérteni, hogy sajnos, volt szerencsétlenségem látni ilyet a családomban, ráadásul több alkalommal is. A nő abszolút péklapát díjas, de tényleg. Mintha Lucy és ő nem is lennének testvérek, komolyan. De a baba természetesen cuki (mint minden pici), és abszolút ellopja a showt, egy bizonyos értelemben.  

Engem mindig is megfogtak azok a történetek, amik az érezhető ellentéteken alapulnak, a két főhősben, első blikkre egy borsszemnyi közös vonás sincsen (Jane-t ne tekintsük annak, ha lehet, mert felhúzom magam), de épp, ahogyan elkezdik megismerni egymást, ráébrednek, hogy képesek támaszaivá válni egymásnak, s ezáltal átsegíteni a másikat a nehézségeken. Itt és most sikerült azt éreztetnie velem az írónőnek, hogy igen, ők ketten tényleg összeillenek, és még ha be is próbál lengetni egy szerelmi háromszöget, az valójában annyira kevés, hogy én egy másodperc alatt a szőnyeg alá söpörtem az egészet, hogy erre aztán semmi szükség. Nekem alapvetően nincs bajom az ilyesmivel, de ha egy történetben teljesen felesleges, annak nem szoktam örülni, szerencsére, itt hamar túltettem magam rajta. 

Összességében merem ajánlani, engem talán ez fogott meg a leginkább a sorozatból. 

Kedvenc karakter(ek): Lucy, Graham
Gyűlölt karakter(ek): most mondanám, hogy Jane, de... valahol értem
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: H. Prikler Renáta
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2019
Oldalszám: 378
Sorozat: Romance Elements (#4)

Résztvevő blogok listája:

02.23. – Angelika blogja

02.24. – Hagyjatok! Olvasok!

02.25. – Never Let Me Go

02.27. – Deszy könyvajánlója

02.28. – CBooks

03.01. – Zakkant olvas

03.02. – Dreamworld


Nyereményjáték:

A blogturné állomásain található betűhalmazok elemeit helyes sorrendbe rendezve az Az vagy nekem sorozat részeinek egy-egy főszereplője nevét olvashatjátok össze. A rafflecopter megfelelő sorába pedig azt kell beírnotok, hogy az adott karakter hányadik kötetben szerepelt.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ABEEHILTZ ABELY

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Matt Richards - Mark Langthorne: Bohém rapszódia

Miért: Imádtam a filmet, ráadásul gyerekkoromban óta szeretem a Queent. 

Tartalom: Aki ​kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.

Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.

A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek középén elkapta a végzetes betegséget.

Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.

Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Tisztában vagyok vele, hogy a Bohém Rapszódia film nem volt hibáktól mentes - sőt -, s talán nem véletlen, hogy a legjobb film Oscart nem nyerte meg, de ettől még be kell vallanom, hogy nekem nagyon-nagyon tetszett. Szabályosan rajongtam érte, mert engem teljesen magával tudott ragadni a hangulata, na meg a zenék, amiknek a 90 százalékát nyilván ismerem és szeretem, de most csak még jobban megszerettem ezeket.
Ezek után talán nem is csoda, hogy örömmel kezdtem el olvasni ezt a könyvet, ami, bár sokan talán ezt várták volna, egyáltalán nem arról szól, hogy újramesélné a filmet (khm, AC filmregény...), hanem egy teljesen korrekt, inkább dokumentarista stílusban megírt életrajzot kapunk Freddie Mercuryról.
Az egyébként meglepett, hogy az írók nagyon messziről indítják az elbeszélést, konkrétan 1910-től, az első ember HIV-vel való megfertőződésétől. A könyv egyértelműen nem csak Farrokh Bulsara életére, és mondjuk így fejlődésére koncentrál, hanem igyekszik bemutatni azt a közeget is, amelyben az események zajlanak (például, hogyan viszonyultak a korszakban a homoszexualitás, vagy biszexualitás témájához), hiszen ezek is nagyon fontosak ahhoz, hogy megérthessük, miért volt igazán újszerű és formabontó a Queen (és nem csak a frontembere). Sok interjúrészletet is olvashatunk, bár én kicsit sajnáltam, hogy érthető okokból, Freddie szavaiból sokkal kevesebbet kapunk.
Egyébként vannak roppant drámai, és szerintem szívet tépő jelenetek is a könyvben, az egyik ilyen, amikor lényegében Mercury haldoklásáról olvashatunk, ahogy a vírus lassan, de biztosan megtörte őt. Ezzel kapcsolatban nekem nagyon megmaradt a fejemben egy érdekesség: nem tudom, mennyien ismeritek a barcelonai olimpia nyitódalát, amit Freddie Mercury és Monserat Caballé  operaénekesnő adnak elő. Viszont,, ha megnézitek az erről készült felvételeket, feltűnhet, hogy nagyon furcsán néz ki az arca -nyilván a még későbbi fotókon jobban látszódik ez a változás -, én kimondottan ijesztőnek találtam elsőre. Nos, a magyarázat az, hogy az AIDS miatt nyilván rengeteget fogyott, azonban, annak érdekében, hogy ez ne legyen annyira látványos, gyakorlatilag implantátummal töltötték fel az arcát. 

A könyv abszolút igényes, én személy szerint nagyon örülök, hogy a kiadó bevállalt egy ilyen, egyébként komoly munkával készült kötetet. Nyilván, van benne szórakoztató faktor, hiszen mégis csak egy legendáról beszélünk, de ettől még érződik az életrajz komolysága. Bízom benne, hogy később több ehhez hasonló művel is találkozhatunk majd a kínálatukban.
Végezetül még annyit mondanék, hogy bár érthető módon, leírva is remekül működik, nekem folyamatosan a járt a fejemben, hogy dokumentumfilmként még jobb lenne, mert Freddie és a Queen története olyasmi, am megérdemelné az ilyen jellegű feldolgozást is. 

Kedvenc karakter(ek): - 

Gyűlölt karakter(ek): -

Pont: 10/20

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Szabó Krisztina

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 544

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

02.21. - Szembetűnő
02.23. - Betonka szerint a világ…
02.25. - Deszy könyvajánlója
02.27. - CBooks
03.01. - Könyv és más

Nyereményjáték:

A könyv kapcsán adja magát a feladat, hogy hallgassunk meg néhány (oké, sok-sok) Queen dalt, így minden állomáson találtok egy-egy dalszöveg részletet a zenekartól. A feladat, hogy a Rafflecopter megfelelő sorába beírjátok a dal címét. Zenére fel!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

There's no time for us

There's no place for us

What is this thing that builds our dreams

Yet slips away from us?

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Sarah J. Maas: Szárnyak és pusztulás udvara

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: A festményem hazugság volt. 

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát. 

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia. 

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.  (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mivel számomra a sorozat második része kimagaslóan jónak számított, nem meglepő, hogy bár hatalmas elvárásokkal kezdtem olvasni a folytatást, sejtettem, hogy nem lesz annyira szuper, mint az ACOMAF. De, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz folytatást kaptunk volna, csak azt, hogy nem tudta felúlmúlni. Ez viszont korántsem baj, hiszen ettől még egy nagyon izgalmas, jó színvonalon megírt alkotást kaptunk, ami lezárásként is abszolút megállja a helyét. 

Míg a második részben számomra a romantika dominanciája érződött, most úgy éreztem, mintha Maas stílust váltott volna, és egy már-már James Bond high-fantasyt rakott le elénk az asztalra. Annyi ármánykodás, kutatás van ebben a történetben, hogy most már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ez a kötet végül olyan vastag lett, mint az alkarom. 

Feyre-t továbbra is szeretem, és nem is lepett meg, hogy magára vállalta a kém szerepét (nem azért, mert ő a történetünk hősnője, hanem azért, mert tényleg ő az, aki képes kihúzni a Tavasz udvarbeliekből bármit is Tamlinről, vagy akár magából Tamlinből, az ő furábbnál-furább elképzeléseiről). Tamlinnel kapcsolatosan szerintem én már akkor se fogok jobb belátásra térni, ha fejen állva akarna ezért könyörögni (pedig mennyire rajongtam érte még a kezdetekkor). Azért viszont kimondottan sajnáltam, hogy elő kellett adnia a szerelmes nőt, miközben, mint tudjuk, azért Rhysand a mindene - aminek én speciel kimondottan örülök -. Ianthe-t is fel tudom hozni negatívumként, bár őt a második rész során szintén megutáltam, szóval ez talán nem újdonság, bár közel sem annyira, mint a Tavasz udvar főurát. Luciennek, ellenben most is nagyon tudtam örülni (és párszor még eszembe is jutott, hogy annak idején picit shippeltem Feyrevel).
És ha már említettem ezt a kémes vonalat, hát az, ahogyan Feyre otthagyta Tamlinék udvarát... na az határozottan kimagasló volt, ott éreztem az előző rész színvonalát, akár csak a jeges scenáriónál. Ha másért nem is, ezért biztosan ajánlanám a könyvet bárkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik Maas munkássága iránt.
Rhysből ugyebár sosem elég, nem meglepő módon, alig vártam, hogy újra együtt lehessen a hősnőnkkel, bár azért lehetett sejteni, hogy a történet ezen része sem lesz egy abszolút fáklyásmenet. Szerencsétlen lánynak mindenhol, de tényleg mindenhol akadnak ellenlábasai, és ezalól az éjszaka udvara sem lehet kivétel, nyilván. De a kettejük párosa engem minden negatívumért képes volt kárpótolni, még akkor is, ha a háború miatt közel sem kapott ez akkora hangsúlyt, mint korábban. 

Ha a három könyvet kellene egymás mellé tennem, és választani, hogy melyik mégis mennyire lett kedvencem, biztosan ezt tenném a második helyre, mert itt már sokkal kiforrottabbnak éreztem Maas stílusát, és éppen ezért jobban be tudott szippantani, mint annak idején az első rész, amit bár szerettem, voltak gyermekbetegségei (khm... béna szexjelenetek.... khm). Mégsem tudom azt mondani, hogy nem ajánlom ezt az egészet. :) 

Kedvenc karakter(ek): Feyre, Rhys

Gyűlölt karakter(ek): Tamlin

Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Hetesy Szilvia

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 800

Sorozat: ACOTAR (#3)

Résztvevő blogok listája:

02.09. Könyvvilág

02.11. Deszy könyvajánlója

02.13. Kelly és Lupi olvas

02.15. Függővég

02.17. CBooks

02.19. Ambivalentina

02.21. Sorok Között

Nyereményjáték:

7 ÁLLOMÁS, 7 UDVAR, 7 FŐÚR. 

A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A mai főúr: Beron

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Emma Chase: Egy ágyban a herceggel

Miért: Megtetszett a fülszövege

Tartalom: Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar. Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte. Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert.De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét. (Álomgyár) 

Vélemény: Még sosem olvastam Emma Chase-től, de sok jót hallottam már róla, ezért lettem kíváncsi erre a könyvére, bár... Meg kell mondanom, hogy nekem ez abszolút a guilty pleasure rekeszébe esett. Szóval, nem tarolt le a sztori, de azt bármikor elismerem, hogy nagyon-nagyon szórakoztató volt számomra. Ebbe belejátszhatott az is, hogy éppen a vizsgaidőszakom zajlott, ezért kimondottan üdítő volt két magolás között a szerencsétlenkedéseikről olvasni. Noha a könyv számomra ígéretesen indult, a legelején van egy rövidke rész, ami azt mutatja be, hogy Nicholas gyerekként miként viseli a sajtó folyamatos figyelmét.  Apropó, a könyv váltott nézőpontú, ami itt teljes egészében indokolt, hiszen Livie és Nick két szögesen ellentétes világból származik, és nézzünk szembe a ténnyel, ez valóban egy olyan dolog, amiből probléma is lehet, mert mi van, ha ezek a különbségek áthidalhatatlannak bizonyulnak? Nem feltétlen azért, mert az egymás iránt táplált érzéseik ne lennének valósak egymás iránt, hanem mert mondjuk jön az anyakirályné, aki úgy dönt, hogy ezt így nem lehet, és kész. Persze, a történelemben is láttunk már olyat, hogy egy király lemondott a trónról a szerelméért, lássuk VIII. Edward angol király esetét, aki inkább egy amerikai, elvált színésznőt választott a trón helyett (ráadásul egy igen vészterhes időben).
El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen már-már teljesen hideg, szeretet nélküli világban felnőni. Nem meglepő módon, egy beképzelt pasi lett belőle, aki el van telve önnön jóképűségétől, pénztárcaméretétől, és a ténytől, hogy bomlanak utána a nők. 
De, miután beindul a cselekmény, vagyis Nicholas és Olivia találkoznak, jön a klisétenger... Ha most végiggondolnám, a Windsor-családon túl még vagy ezer meg egy könyves és filmes forrást is találnék, amiből Chase egyértelműen nyúlta a története... mondjuk úgy 80 százalékát. Zavaró-e? Egy kicsit. Az élmény rovására ment? Nem mondanám. De, aki elolvassa, szerintem pontosan tudja, hogy mit vesz a kezébe. A karakterek, bár érdekesek, sokszor papírvékonynak érződnek (főleg, amikor már szinte a testiség dominál, én meg arra gondolok, hogy bakker, ne már, nincs más a világon?).
Talán épp az a probléma ezzel a könyvvel, hogy bizonyos szempontból későn íródott. Ma már mindenki tudja, hogy ha egy civil, vagy egyenesen egy külföldi beházasodik a királyi családba, az mivel jár, milyen előnyei-hátrányai vannak, és adott esetben mennyire megviselheti az embert lelkileg, hiába van elméletileg azzal az emberrel, akit szeret.
Nem rossz, határozottan nem rossz történet, de nem szabad tőle sokat várni.

Kedvenc karakter(ek): Livie, Nicholas

Gyűlölt karakter(ek): az anyakirálynő

Pont: 10/7

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Seres Noémi

Kiadta: Álomgyár Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 400

Sorozat: Royally (#1)

Résztvevő blogok listája:

01/14 Kelly & Lupi olvas 

01/16 Dreamworld 

01/18 CBooks

Nyereményjáték:

Kislányként mindenki egy hercegről álmodik, néhány szerencsés hölgy pedig megtapasztalhatja, milyen is az, ha felnőve teljesül az álma. Játékunk során civil-hercegi párosokat keresünk. Ahhoz, hogy megnyerjétek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a párosok tagjainak keresztnevét (angol és magyar változatot is elfogadunk).

a Rafflecopter giveaway

Blogturné: Art Spiegelman: A teljes Maus

Miért: Megtetszett a fülszövege.

Tartalom: „Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.

E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit. (Libri)

Vélemény: Noha, a Maus tényleg egy képregény, még véletlenül sem sorolnám a könnyű olvasmányok közé. Ugyanis, ha az ember belegondol, hogy miről is olvas, hiába van elfedve a macska-egér párhuzammal, így is úgyis megviselheti az olvasót (engem például többször is sikerült a padlóra küldenie). 

A regény bár két szálon fut, én mondanám azt is, hogy ez háromnak is beillik, hiszen nem csak a jelent, hanem az apa előéletét, és a táborban átélt borzalmakat, hanem a fiú, Art életét is megismerhetjük ehhez hasonlóképpen. 

Nagyon megterhelő olvasmány, szóval csak azoknak tudom ajánlani, akik úgy érzik, van benne annyi lelki erő, hogy ezt a rengeteg kegyetlenséget végigolvassa. 

Sokszor azon kaptam magam, hogy már-már kellemetlen volt olvasni a történetet, mert úgy éreztem, hogy olykor a szerző a saját frusztráltságát beleépíti a műbe (ami nem baj), viszont úgy teszi ezt, hogy én még a kelleténél is rosszabbul érezzem magam, miközben tudom magamról, hogy az ilyen témát nagyon nehezen viselem (csak egy példa: a Schindler listájából összesen 45 percet láttam, majd utána másfél órán keresztül bőgtem). 

A családi kötelékek a legfontosabbak ebben a történetben, hiszen azt mutatja be, hogy egy ennyire kegyetlen, sőt, felfoghatatlan eseménysorozatban mekkora szerepet tölt majd be az ember életében, és micsoda motivációs tényező is lehet adott esetben. 

Nem meglepő módon, rengeteg dokumentumfilm foglalkozik a holokauszt témájával. Én ezek közül most kettőt ajánlanék azoknak, akiket érdekel ez a téma (és hozzám hasonlóan próbálják megérteni, hogy miért történhetett meg egy ilyen kaliberű katasztrófa a XX. században). Az első sorozat központjában igazából Hitler és az őt körülvevő pártemberek állnak, Hitler's Circle of Devil a címe. Ugyan magáról az Endlösungról csak egy-két rész szól, a sorozat részletesen bemutatja, hogy kik voltak ennek kiötlői, és miként igyekeztek ezt megvalósítani. 

A másik sorozat már kimondottan a haláltáborok létrejöttével és működősével foglalkozik, Auschwitz: The Nazis and the Final Solution címmel jelent meg. Bár engem sokszor megviselt, miközben végignéztem, mégis merem ajánlani, mert egy kimondottan igényes dokumentumfilmről van szó. A rekonstrukciókon túl, sok túlélő beszámolóit is meghallgathatjuk, amik még közelebb hozzák az emberhez ezt a tragédiát. Számomra egy cseh hölgy elbeszélése volt, aki az úgynevezett Kanadában dolgozott (az itt dolgozó nők feladata volt az eltulajdonított ruhák kiürítése és szelektálása, ez egy viszonylag jó és békés munkakörnek számított). Az egyik felügyelőtiszt beleszeretett, és bár a hölgy nem viszonozta az érzéseit (nem meglepő módon), amikor megtudta, hogy annak húgát és gyermekeit is az auschwitzi táborba szállították, megmentette annak testvérét (elérte, hogy őt is Kanadában alkalmazzák). A gyerekeken sajnos nem tudott segíteni, mert őket az érkezésük pillanatában elválasztották a felnőttektől. 

Kedvenc karakter(ek): az egerek többsége

Gyűlölt karakter(ek): minden rühes macska

Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar

Fordította: Feig Ádám

Kiadta: Libri Kiadó

Év: 2018

Oldalszám: 296

Sorozat: -

Résztvevő blogok listája:

1/14 - Always Love a Wild Book

1/15 - Nem félünk a könyvektől

1/16 - Olvasónapló

1/17 - CBooks

Nyereményjáték:

A könyv központi témája a holokauszt, így ennek az esemény szempontjából ismert helyszínekről lesz szó. Minden állomáson találtok egy helyszínt, amivel kapcsolatban két információt kell beleírnotok a Rafflecopter dobozba: mi működött az adott városban, és, hogy ma melyik országhoz tartoznak, ugyanis, a szóban forgó korszakban ezek mind a Harmadik Birodalom részét képezték. Például: Majdanek: haláltábor, Németország. Ha velünk játszotok, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott két nyereménykönyv egyikét. 

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

A mai város: Budapest

a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Kass Morgan: Lázadók

Miért: Sorozatfolytatás.

Tartalom: Évszázadokkal azután, hogy atomháború pusztított a Földön, az emberiség az újjáépítésen fáradozik. Egy hónap telt el azóta, hogy további űrkompok érkeztek a bolygóra, és újabb kolonisták csatlakoztak a százakhoz. Immár azok a fiatalok vezetik a népüket, akiket korábban bűnözőknek tartottak. A kolonisták és a földlakók éppen az első közös ünnepüket tartják, amikor mindenki megdöbbenésére idegenek egy csoportja megtámadja őket. Sokakat megölnek, foglyokat ejtenek, és fontos raktárkészleteket visznek el. Amikor a forrófejű Bellamy és megfontolt barátnője, Clarke észreveszik, hogy elrabolták Wellst, Octaviát és Glasst, megfogadják, hogy bármi áron, de kiszabadítják őket. Ám miközben az új ellenség nyomába erednek, egyre többször veszekednek, mivel képtelenek megegyezni abban, hogyan mentsék meg a barátaikat.(Maxim)

Vélemény: Már most, belegondolva is furcsa, hogy ezzel kezdem a kritikámat, de szerintem et a kötet kimondottan vékonyra sikeredett. A többi sem volt kimondottan vaskos, de azért arra, hogy egy negyedik rész hossza nem éri majd el a 300 oldalt, egyáltalán nem számítottam. És lehet, hogy ez lehetett volna a baljós előjel...

Ugyanakkor nem tudom azt mondani, hogy bőrlehúzás történt, mert Morgan azért csak előrukkolt valamivel, ami egész izgalmasra is sikeredhetett volna, engem legalábbis az emberrablásos rész nagyon megfogott, azt hiszem, éppen a váratlansága miatt (mert alapvetően kinek jutna eszébe, hogy egy nagyszabású ünnepséget ilyenformán tegyen tönkre?). Bár, azt azért hozzáteszem, hogy az írásnak nem erőssége a rejtély felépítése, ugyanis már kilométerekről lehetett sejteni, hogy valami történni fog.  

Azt már a fülszövegből is tudhatjátok, hogy több, korábban megszeretett szereplőnket is elrabolják sajnos, s a cselekmény lényegében arról szól, hogy a kedvenc párosunk (Clarke és Bellamy) nyomoznak az eset után, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a társaik nyomára bukkanjanak. DE! 

Összességében, ebben a sztoriban akadnak logikai problémák is bőven... Mintha az írónő nem dolgozta volna ki az ötletét, akkora, a bécsi kaput megszégyenítő fekete lyukakat is hagyott itt nekünk, hogy én csak néztem. Eddig nem ezt szoktam meg Kass Morgantől (jó, nem tartom a legeredetibb írónak sem, tény). A stílusa még mindig el tudja vinni azért ezt a történetet a hátán, de azt nem merném kijelenteni, hogy muszáj lenne elolvasni. Még azt se tudom nektek mondani, hogy túl sok újdonság történne, szerintem minden egyes lépést tisztán lehetett látni, nem voltak meglepetések, vagy igazán felemelő pillanatok.

Eddig csak filmek kapcsán hallottam azt a kifejezést, hogy plot divice, de esküszöm, itt most szó szerint erről volt szó. Egyes dolgok csak azért voltak odabiggyesztve, hogy segítsenek Clarkéknak. Mindezt annyira látványosan, hogy szinte leesett a lapokról.

A lezárásra hellyel-közzel sikerült összeszednie magát, de addigra már annyira összenőtt a szemöldököm a sok ráncolástól, hogy hiába mondom jónak, a sztori közepe nekem szabályosan lerontotta az élményt.

Kedvenc karakter(ek): Clarke
Gyűlölt karakter(ek): szóra sem érdemes
Pont: 10/5

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Őri Péter
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 288
Sorozat: The 100 (#4)

Résztvevő blogok listája:

12.31 Kelly és Lupi olvas
01.02 Nem félünk a könyvektől
01.04 Sorok között
01.06 CBooks
01.08 Deszy könyvajánlója  

Nyereményjáték:

Játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket és ismerik a könyves karaktereket! A feladat annyi, hogy egyetlen mondat alapján ismerjétek fel a keresett személyt, és írjátok be a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

A mai személy: Ő volt, aki mindenáron ki akarta végeztetni Bellamy-t.
a Rafflecopter giveaway

Blogturné - Alexandra Bracken: Sötét örökség

Miért: Alexandra Bracken.

Tartalom: Majdnem ​öt év telt el azóta, hogy a különleges képességű Pszí-gyerekeket családjuktól elszakítva elzárták a világ elől. A már tizenhét éves Zu ezt nem képes tovább tétlenül nézni, és harcba száll a Pszí-gyerekek jogaiért a téves információk és előítéletek egyre növekvő hullámában. Ám amikor azzal vádolják, hogy szörnyű bűncselekményt követett el, újra kénytelen elmenekülni, hogy életben maradjon. Zu elhatározza, hogy végre tisztázza a nevét, ám közben kénytelen szövetségre lépni két titokzatos Pszí-gyerekkel, Romannel és Priyankával, akik lehet, hogy segítenek neki ártatlanságát bebizonyítani, vagy elárulják, mielőtt esélye lehetne rá. De ahogy biztonságos menedékhelyet és válaszokat keresve együtt utaznak, Zu közelebb kerül hozzájuk, és megtanul bízni bennük; közben az ország újjáépítésének látszata alatt még sötétebb titkokra lelnek. Zu sorsa és minden Pszí-gyerek jövője forog kockán. Zu hallatja a hangját, és szembeszáll azokkal, akik el akarják nyomni, háttérbe akarják szorítani a Pszí-gyerekeket, és megmenti azokat, akik egykor védelmezői voltak. (Maxim)

Vélemény: Noha nem mondhatnám, hogy a sorozat első három része kifejezetten a szívemhez nőtt volna (bár a legutóbbit, emlékeim szerint kimondottan szerettem), úgy voltam vele, hogy ha már olvastam az eddigieket, hát erre is érdemes sort kerítenem, és azt kell mondanom, hogy nem bántam meg.
Szerintem kimondottan jót tett a szériának, hogy most egy "új" főszereplőt kaptunk Zu személyében. Ő ugyan eddig is szerepelt, de nem volt annyira előtérbe helyezve, mint most. Emellett, az is tény, hogy az ő karakterén látszódik leginkább a fejlődés, amit az indokol, hogy már öt évvel járunk a Sötét elmék történései után. Mondhatnám, hogy kaptunk egy fiatal nőt, de azért Zu valahol még mindig egy gyerek (vagy csak az én fejem vetítette ki rá újra és újra ezt a képet), bár kétségtelenül érettebb (ha nem is mindig megfontoltabb).
Érdekes, hogy a konfliktus valójában nem változott meg a trilógiához képest. Bár névleg a Pszí-gyerekek szabadok (hiszen már nem élnek táborokba zárva), valójában ez a szabadságuk csak névleges, hiszen az idősebbek még mindig rettegnek tőlük (nem feltétlen alaptalanul, teszem hozzá), ez pedig megnehezíti az életüket.
A kormány, ebből a félelemből kiindulva, továbbra is korlátozza a fiatalokat, sőt, adott esetben meg is vezeti őket. Több nagyon jó csavar is van a könyvben, én azonban csak a robbantást emelném ki, mert számomra az volt a legfájdalmasabb. Nem csak azért, mert sajnáltam, hogy ennek a terrorcselekménynek (erre nincs jobb szó) több halálos áldozata is volt, hanem azért, mert folyamatosan érződik, hogy mű az egész. Értsétek: koncepciós per az egész, ami arra van, hogy a felnőttek bebizonyíthassák: a gyerekek továbbra is veszélyt jelentenek a társadalomra. Noha a regénynek vannak kimondottan negatív főszereplői (hellő, Clancy), én azt mondanám, hogy éppen ez a tetű szervezet az, ami megtestesíti a gonoszságot ebben a részben.
A cselekmény egyébként sokkal öszeszedettebbnek érződik, mint eddig (mintha Bracken mostanra rázódott volna bele az általa megteremtett világba), és tele van izgalmakkal. Karakterek terén kapunk újakat, mint például Roman, de a régi szereplők is tiszteletüket teszik az események sűrűjében.    

Számomra komoly meglepetést okozott ez a könyv (azt nem mondom, hogy olyan, mintha nem is az írónő írta volna, mert erről szó sincs), de úgy érzem, ezt főleg Zu-nak köszönhetem.

Kedvenc karakter(ek): Zu, Roman
Gyűlölt karakter(ek): a kormány
Pont: 10/9

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 496
Sorozat: The Darkest Minds (#4)

Résztvevő blogok listája:

12. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út
01. 02. CBooks
01. 05. Deszy könyvajánlója

Nyereményjáték:

Alexandra Brackennek már több könyve is megjelent magyarul. A játék során borítórészletek alapján kell kitalálnotok, hogy éppen melyik könyvére gondoltunk. Nem lesz más feladatotok, csak írjátok be a Rafflecopterbe az adott borítórészlethez tartozó regény magyar címét.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway