Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: A festményem hazugság volt.
Még nem álltam készen.
Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.
A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.
A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.
A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete. (Könyvmolyképző)
Vélemény: Mivel számomra a sorozat második része kimagaslóan jónak számított, nem meglepő, hogy bár hatalmas elvárásokkal kezdtem olvasni a folytatást, sejtettem, hogy nem lesz annyira szuper, mint az ACOMAF. De, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy rossz folytatást kaptunk volna, csak azt, hogy nem tudta felúlmúlni. Ez viszont korántsem baj, hiszen ettől még egy nagyon izgalmas, jó színvonalon megírt alkotást kaptunk, ami lezárásként is abszolút megállja a helyét.
Míg a második részben számomra a romantika dominanciája érződött, most úgy éreztem, mintha Maas stílust váltott volna, és egy már-már James Bond high-fantasyt rakott le elénk az asztalra. Annyi ármánykodás, kutatás van ebben a történetben, hogy most már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ez a kötet végül olyan vastag lett, mint az alkarom.
Feyre-t továbbra is szeretem, és nem is lepett meg, hogy magára vállalta a kém szerepét (nem azért, mert ő a történetünk hősnője, hanem azért, mert tényleg ő az, aki képes kihúzni a Tavasz udvarbeliekből bármit is Tamlinről, vagy akár magából Tamlinből, az ő furábbnál-furább elképzeléseiről). Tamlinnel kapcsolatosan szerintem én már akkor se fogok jobb belátásra térni, ha fejen állva akarna ezért könyörögni (pedig mennyire rajongtam érte még a kezdetekkor). Azért viszont kimondottan sajnáltam, hogy elő kellett adnia a szerelmes nőt, miközben, mint tudjuk, azért Rhysand a mindene - aminek én speciel kimondottan örülök -. Ianthe-t is fel tudom hozni negatívumként, bár őt a második rész során szintén megutáltam, szóval ez talán nem újdonság, bár közel sem annyira, mint a Tavasz udvar főurát. Luciennek, ellenben most is nagyon tudtam örülni (és párszor még eszembe is jutott, hogy annak idején picit shippeltem Feyrevel).
És ha már említettem ezt a kémes vonalat, hát az, ahogyan Feyre otthagyta Tamlinék udvarát... na az határozottan kimagasló volt, ott éreztem az előző rész színvonalát, akár csak a jeges scenáriónál. Ha másért nem is, ezért biztosan ajánlanám a könyvet bárkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik Maas munkássága iránt.
Rhysből ugyebár sosem elég, nem meglepő módon, alig vártam, hogy újra együtt lehessen a hősnőnkkel, bár azért lehetett sejteni, hogy a történet ezen része sem lesz egy abszolút fáklyásmenet. Szerencsétlen lánynak mindenhol, de tényleg mindenhol akadnak ellenlábasai, és ezalól az éjszaka udvara sem lehet kivétel, nyilván. De a kettejük párosa engem minden negatívumért képes volt kárpótolni, még akkor is, ha a háború miatt közel sem kapott ez akkora hangsúlyt, mint korábban.
És ha már említettem ezt a kémes vonalat, hát az, ahogyan Feyre otthagyta Tamlinék udvarát... na az határozottan kimagasló volt, ott éreztem az előző rész színvonalát, akár csak a jeges scenáriónál. Ha másért nem is, ezért biztosan ajánlanám a könyvet bárkinek, aki csak egy kicsit is érdeklődik Maas munkássága iránt.
Rhysből ugyebár sosem elég, nem meglepő módon, alig vártam, hogy újra együtt lehessen a hősnőnkkel, bár azért lehetett sejteni, hogy a történet ezen része sem lesz egy abszolút fáklyásmenet. Szerencsétlen lánynak mindenhol, de tényleg mindenhol akadnak ellenlábasai, és ezalól az éjszaka udvara sem lehet kivétel, nyilván. De a kettejük párosa engem minden negatívumért képes volt kárpótolni, még akkor is, ha a háború miatt közel sem kapott ez akkora hangsúlyt, mint korábban.
Ha a három könyvet kellene egymás mellé tennem, és választani, hogy melyik mégis mennyire lett kedvencem, biztosan ezt tenném a második helyre, mert itt már sokkal kiforrottabbnak éreztem Maas stílusát, és éppen ezért jobban be tudott szippantani, mint annak idején az első rész, amit bár szerettem, voltak gyermekbetegségei (khm... béna szexjelenetek.... khm). Mégsem tudom azt mondani, hogy nem ajánlom ezt az egészet. :)
Kedvenc karakter(ek): Feyre, Rhys
Gyűlölt karakter(ek): Tamlin
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Hetesy Szilvia
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 800
Sorozat: ACOTAR (#3)
Résztvevő blogok listája:
02.09. Könyvvilág
02.11. Deszy könyvajánlója
02.13. Kelly és Lupi olvas
02.15. Függővég
02.17. CBooks
02.19. Ambivalentina
02.21. Sorok Között
Nyereményjáték:
7 ÁLLOMÁS, 7 UDVAR, 7 FŐÚR.
A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A mai főúr: Beron
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése