Miért: Laureline Paige.
Tartalom: Gwen Anders sebhelyekkel, kérges szívvel élte túl a nehéz gyerekkort. Elégedetten végzi a munkáját: a menő New York-i klubot, az Eighty-Eighth Floort menedzseli. Az ő története nem azzal ér véget, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Fenébe a tündérmesékkel! Amúgy sem hisz az ilyesmiben.
Amíg meg nem ismerkedik JC-vel.
A gazdag, megnyerő playboy a legszexisebb férfi, akit Gwen valaha látott, de őt nem érdekli az éjszakai kalandor. Ám amikor egy családi tragédia kis híján az összeomlás szélére sodorja, JC az, aki új túlélési trükköt tanít neki, mely elemi ösztönökre és vágyakra épül. JC kötöttségektől mentes leckéi arra kényszerítik Gwent, hogy lemondjon az irányításról. A gondosan felhúzott falak lassan összeomlanak körülötte.
Gwen csodálatos világot fedez fel a börtönén túl. A szabadság megrészegíti – és halálra rémíti. Amikor rájön, hogy érez valamit JC iránt, félti a szívét. Főleg, amikor kiderül, hogy JC-nek is vannak titkai. Olyan titkok, melyen nem eresztik. (Insomnia)
Vélemény: Kénytelen vagyok ráébredni, hogy Laureline Paige számomra szintén kezd a guilty pleasure kategóriába esni, ám, még mindig találkozom olyan könyveivel, amik nem feltétlen nyerik el a tetszésemet. Sajnos, a Szabadíts meg is az utóbbi kategóriába esett. Ennek leginkább az az oka, hogy nagyon önismétlő.
Ezt a történetet már mindenki olvasta, legalább egyszer. Adott a sérült lelki világgal rendelkező leányzó, aki találkozik a pénzzel kitömött, remekbe szabott, Adonis testű playboy-jal. Eleinte nem szimpatizál a férfival, sőt, még vissza is utasítja (miközben végig azon agyal, hogy de amúgy mennyire jól néz ki, tökéletes, és egyebek), de aztán, egy nem várt történés miatt közelebb kerülnek egymáshoz. Ismerős, nem? Mindenki sötétebbnél sötétebb titkokat őriz (JC titka miatt egyébként egy pillanatig azt hittem, hogy a fejemet fogom a falba verni, mert a szó szoros értelmében semmilyen volt), miközben a lehetőleg minél durvább és sikamlósabb szexjelenetek révén próbálják meg elhitetni egymással, hogy minden a legnagyobb rendben van. Tegyük hozzá, hogy olyan bolhákból csinálnak WTC méretű elefántot, hogy az embernek röhögni támad kedve. Ha csak ennyi problémám lenne az életben, mint ennek a kettőnek, boldog ember lennék, esküszöm.
Gwen és JC a szó átvitt, és szoros értelmében egyaránt állandóan baszakodnak egymással. Én szoktam szeretni a Gyűlölök és szeretek-formulát, de van, amikor egyszerűen nem működik. És ez a történet ennek az iskolapéldája. Képesek azon vitatkozni oldalakon keresztül, hogy (persze rekord rövidségű ismertség után) összeházasodjanak-e vagy sem. Mi van?! Értem én, hogy Paigenél ez koncepció, de... Idegesítő. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de Hudson cameoja volt a legjobb pillanat a könyvben, ami azért sokat elárul a színvonaláról.
A vége... A vége pedig szó szerint az egekbe vágja az ember vérnyomását - ha addig ez nem történt volna meg -. Az Első érintésnél már eljátszotta ezt a függővég dolgot, és ott azt mondom, értettem is... de itt semmi, de semmi értelme.
Ezt a történetet már mindannyian olvastuk legalább egyszer, szóval csak azoknak merem ajánlani, akik szükségét érzik némi ismétlésnek, más esetben abszolút felejthető alkotás.
Ezt a történetet már mindenki olvasta, legalább egyszer. Adott a sérült lelki világgal rendelkező leányzó, aki találkozik a pénzzel kitömött, remekbe szabott, Adonis testű playboy-jal. Eleinte nem szimpatizál a férfival, sőt, még vissza is utasítja (miközben végig azon agyal, hogy de amúgy mennyire jól néz ki, tökéletes, és egyebek), de aztán, egy nem várt történés miatt közelebb kerülnek egymáshoz. Ismerős, nem? Mindenki sötétebbnél sötétebb titkokat őriz (JC titka miatt egyébként egy pillanatig azt hittem, hogy a fejemet fogom a falba verni, mert a szó szoros értelmében semmilyen volt), miközben a lehetőleg minél durvább és sikamlósabb szexjelenetek révén próbálják meg elhitetni egymással, hogy minden a legnagyobb rendben van. Tegyük hozzá, hogy olyan bolhákból csinálnak WTC méretű elefántot, hogy az embernek röhögni támad kedve. Ha csak ennyi problémám lenne az életben, mint ennek a kettőnek, boldog ember lennék, esküszöm.
Gwen és JC a szó átvitt, és szoros értelmében egyaránt állandóan baszakodnak egymással. Én szoktam szeretni a Gyűlölök és szeretek-formulát, de van, amikor egyszerűen nem működik. És ez a történet ennek az iskolapéldája. Képesek azon vitatkozni oldalakon keresztül, hogy (persze rekord rövidségű ismertség után) összeházasodjanak-e vagy sem. Mi van?! Értem én, hogy Paigenél ez koncepció, de... Idegesítő. Nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom mondani, de Hudson cameoja volt a legjobb pillanat a könyvben, ami azért sokat elárul a színvonaláról.
A vége... A vége pedig szó szerint az egekbe vágja az ember vérnyomását - ha addig ez nem történt volna meg -. Az Első érintésnél már eljátszotta ezt a függővég dolgot, és ott azt mondom, értettem is... de itt semmi, de semmi értelme.
Ezt a történetet már mindannyian olvastuk legalább egyszer, szóval csak azoknak merem ajánlani, akik szükségét érzik némi ismétlésnek, más esetben abszolút felejthető alkotás.
Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Gwen, Gwen apja
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Horváth M. Zsanett
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2019
Oldalszám: 416
Sorozat: Found Duet (#1)
Résztvevő blogok listája:
Nyereményjáték:
A történet hősei az Eighty-Eighth Floor klubban ismerkednek meg. Ha klub, akkor italokat is felszolgálnak, s ha italok, akkor lássuk hogyan is állunk a koktélokkal.
A turné minden állomásán egy ismert koktél fotóját és klasszikus receptjének összetevőit találjátok. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a koktél nevét
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
6 cl gin
1 cl vermut
olajbogyó vagy citromhéj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése