Miért: Rég várt sorozatfolytatás.
Tartalom: Három hónap telt el azóta, hogy Télország lakói felszabadultak, Tavaszföld királya, Angra pedig eltűnt. Minden nagyrészt Cordell segítségének volt köszönhető.
Meira királynő csak azt akarja, hogy a népe biztonságban legyen. Amikor eladósodásuk Cordell országa felé arra kényszeríti a télországiakat, hogy adósságukat ásványkincseik bányászatával egyenlítsék ki, nagy erejű és feltehetőleg veszélyes tárgy kerül elő a földből: Primoria elveszett mágiasztere. Amikor a világnak legutóbb ilyen varázslathoz volt hozzáférése, az nagy pusztulást hozott. Így amikor Cordell királya parancsot ad, hogy Meira és Theron induljon küldetésre, hogy felfedezzék a mágiaszter titkait, Meira azt tervezi, hogy szövetségesek toborzására használja az utazást. Célja, hogy a mágiaszter elzárva maradjon, és Télország biztonságban lehessen… akkor is, ha ez szakítást jelent Theronnal. De vajon sikerülhet ez úgy, hogy közben ne veszélyeztesse szeretett népét?
Mather csak szabad akar lenni. A télországiak által elszenvedett borzalmak még frissek és fájók Jannuari lakóinak életében. Olyannyira, hogy ettől Télország sebezhetővé válik Cordell agressziójával szemben. Amikor Meira elindul szövetségeseket keresni, Mather úgy dönt, a saját kezébe veszi Télország biztonságát. Vajon vissza tudja építeni lerombolt királyságát, és képes lesz megvédeni népét az új veszélyektől?
Ahogy egyre szorosabbra szövődik az árulás és a hatalom hálója, Theron a mágiáért harcol, Mather a szabadságért… Maira pedig rádöbben, hogy talán nemcsak Télországért, hanem az egész világért kell harcolnia. (Twister Média)
Vélemény: Nagyon vártam ezt részt - hiszen már az első kötetért is rajongtam -, ennek ellenére, be kell vallanom, hogy a megszokottnál lassabban haladtam az olvasással, és ezt a borítónak köszönhetem. Sokszor elővettem a buszon, vagy épp a metrón, majd percekkel később azon kaptam magam, hogy még ki se nyitottam, csak a borítót nézem, és szívom magamba az apróbbnál-apróbb részleteket. Ritkán fordul velem elő, hogy bármelyik borító ennyire magával ragadta volna a figyelmemet, de ennek sikerült. Pedig, ha visszaemlékszünk, már a Hó mint hamu borítója is meseszép volt. De, ennyit a felesleges ömlengésemről. :)
Ha azt veszem, egy bizonyos szempontból tipikus folytatással, sőt, inkább vérbeli második résszel van dolgunk. Az első kötet végén van egy egészen pozitív hangvételű lezárás, ami, bár helyenként keserédes, de ettől még jó, és ezt a hangulatot viszi tovább a következő rész... mígnem a nyugalmi állapot, mondhatni, egy csettintésre odalesz.
Már a könyv elején kapunk egy kis újítást, hiszen most nem csak Meira szemüvegén keresztül láthatjuk az eseményeket, hanem bizony, Mather is megkapja a maga oldalait, ami nem csak, hogy indokolt - elvégre, nincsen folyamatosan a lány mellett -, de még élvezhető is volt - bár, én azért helyenként úgy éreztem, hogy Raasch nem bánik túl magabiztosan az ellenkező nem szemszögével, igazából, ez nem volt annyira zavaró, mint sok más esetben -.
És ha már Mather, egy mondat erejéig emlékezzünk meg Sir-ről, aki miatt nekem sokszor Tamlin-flashbackjeim voltak, csak míg Tam a menyasszonyára tett nagy ívben, addig Sir a Télországot érintő problémákra. Mindkét mentalitás péklapát-nyertes, ezt mondanom sem kell. Meglepett, hogy Mather milyen jól viseli, hogy már nem ő az uralkodó, egyébként. Én azt hittem, hogy zokon fogja venni a dolgot, esetleg szövetezni akar majd Meira ellen, vagy ilyesmi, de szó sincs erről. Magára vette azt a szerepet, amihez, ellentétben az uralkodással, azért ért is valamit. Jó harcos, jó stratéga - ez utóbbi nem jelenti azt, hogy valaki uralkodásra alkalmas lenne, csupán azt, hogy a hadi eseményeket képes átlátni és kontrollálni -, és mindezek remekül formálták a karakterét.
Mindeközben Meira, és kimondottan népes csapata Nyárországban "kalandozik", amit azért emelnék csak ki most igazán, mert a különböző kultúrák bemutatásait egyszerűen faltam. Látszik, hogy Raasch átgondolta a történetnek ezt a részét, és ez nálam egy hatalmas piros pont, mert nem volt sabonos, és egykaptafás. Míg Mather sokat fejlődik ebben a részben, én úgy érzem, hogy a hősnőnk picit megtört. Túl nagy felelősség szakadt szerencsétlennek a nyakába a királynői koronával, amire, lássuk be, nem volt felkészülve. Ő nem tanulta ezt a dolgot, mint a barátja, éppen ezért lehet az, hogy hoz rossz döntéseket, ami azonban újra és újra formálnak rajta, annál is inkább, mert képes belátni, ha elront valamit.
Ez a könyv is nagyon izgalmas lett - bár későn indul be, azért 560 oldalnál szerintem ezzel nincs nagy gond -, még a korábbiaknál is meglepőbb csavarokkal operál, és változatlanul nem egy romantika központú könyv, aminek én személy szerint nagyon örültem.
Kedvenc karakter(ek):
Gyűlölt karakter(ek):
Pont:
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Twister Média Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 560
Sorozat: Snow Like Ashes (#2)
Résztvevő blogok listája:
Nyereményjáték:
A könyvben nagy szerepet kapnak a magiszterek, amik varázserővel vagy különleges mágiával felruházott ékszerek/tárgyak. Hasonló tárgyakkal már találkozhattunk a szórakoztató irodalomban, ezeket keressük, melyekhez segítségül egy-egy idézetet osztottunk meg.
Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Egy boszorkánymester megidézte Raziel angyalt, aki egy kehelyben a saját vérét emberek vérével vegyítette, aztán visszaadta az embereknek, hogy igyák meg. Akik az angyal véréből ittak, Árnyvadászokká lettek, majd a gyerekeik és a gyerekeik gyerekei is. A kelyhet ezután a _____________ nevezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése