Miért: Újabban rákaptam a tanár-diák viszonyt taglaló könyvekre. Még egy tabutéma, tudom.
Tartalom: Carolina "Nine" Livingston egy kissé introvertált, reál beállítottságú lány, aki nemigen találja a helyét a világban. Mivel a szülei idősek, valahogy ő sem tudja igazán megértetni magát a korabeliekkel. Amikor megismerkedik az új irodalomtanárával, Mr. Mann-nel azonnal vonzalmat érez a fiatal tanár iránt. Kezdeti barátságuk azonban idővel átfordul valami sokkal komolyabba, és a lány kénytelen megtanulni néhány igazán kemény leckét az életről.
Vélemény: Kissé megfeküdte a gyomromat, azt kell mondanom. Voltak pillanatok, amikor szabályosan nem tudtam, mit is gondoljak... Először is, a könyv elején teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy Nine őrült. Értem én, hogy szerelmes - ráadásul az első szerelem mindannyiunkban igen mély nyomot hagy, ha akarjuk, ha nem -, és olyankor az ember gyakorlatilag bármire képes, de szerintem van egy bizonyos határ, amit egy egészséges személy egészen biztosan nem lépne át... Hát, neki sikerül, nem is egyszer, ami azt illeti. Ettől még nem vált számomra unszimpatikussá, sokkal inkább sajnáltam, de lehet, hogy szántam őt és a szenvedését.
A történet felosztása is igen érdekes, engem először a But I love him-re emlékeztetett - erről a könyvről is lesz egyszer egy kritika, ha nosztalgiázni támad kedvem -, ugyanis az idősík kezelése kezdetben hasonló. Nem ugyanolyan, de mutat azonosságokat. Mindkét történetnél már megtörtént a baj, ám erről az olvasó semmit sem tud az elején, nem is érti, miről beszél az adott karakter. De aztán jönnek bizonyos villanások, amik apránként összeillesztik az amúgy érthetetlen darabokat. Rájövünk, hogy Nine egy szerelmi - vagy nevezzük inkább testinek - viszonyba bonyolódott az iskola új irodalomtanárával, Mr. Mann-nel (akinek a keresztneve csak néhány alkalommal hangzik el a regény folyamán, amúgy a lány folyamatosan a fent említett módon gondol rá -, és amikor a viszony véget ér, teljesen kifordul önmagából. Ostobaságot ostobaságra halmoz, a szülei - akik amúgy a legtöbb YA-val ellentétben, akár a nagyszülei is lehetnének - leszbikusnak hiszik, a legjobb barátja sem tud vele szót érteni, de őt csak az érdekli, hogy visszahódíthassa azt a férfit. Már, ha ez egyáltalán lehetséges. Egy ponton Nine elkezd visszaemlékezni arra, hogyan is kezdődött ez az egész kálvária, és innentől kezdve a cselekmény lineárisan halad előre, a már félig-meddig megismert végkifejlet felé.
A szerelmi szállal igazából az az egy problémám van, hogy számomra nem hihető. Szerintem túl hamar jönnek össze. Persze, az időben ugrálás miatt hónapok telnek el, amikor nem tudjuk, pontosan mi történt a két karakter között, de nekem ez a nagyjából fél év, amit a regény felölel, kevésnek tűnik ahhoz, hogy egy ilyen jellegű kapcsolat ilyen mértékben kibontakozzon, még akkor is, ha csak nagyjából tíz éves korkülönbség van Nine és Mr. Mann között. Ráadásul a lány viselkedése sem éppen szerelemre emlékeztet engem, hanem sokkal inkább arra a gyerekes rajongásra, amit az ember nagyjából nyolc-tíz éves korában érezhet a kedvenc tanára iránt, és mintha ezt magyarázná be magának úgy, hogy szerelmes Mr. Mann-be. Ahhoz képest, hogy a regény elején mennyivel érettebbnek tűnik a kortársainál, amikor Mr. Mann kerül szóba, vagy éppenséggel előtérbe, olyanná válik, mint egy izgága kislány. És ez nem tűnik fel senkinek? Még Nine legjobb barátjának sem? Mármint az a fele, hogy ez már egyáltalán nem játék... Mindenki ennyire vak lenne?
Mindenesetre, ahogy a történet túllép azon a ponton, amit már az elején is megismerhettem, egyre erősebbé vált a gyanúm, hogy Carolina tényleg őrült. Olyan végletekig megy el, ami már nem a szánalmas, hanem sokkal inkább az undorító kategóriába csap át. Nem mintha Mr. Mann értelmesebb lenne, de ebbe most ne menjünk bele.
Még a legelső kritikám kapcsán (Amelie Fisher: Callum & Harper) írtam néhány gondolatot a zaklatásról. Nos, ez a téma itt is előtérbe kerül, csakhogy jelen pillanatban éppen fordított helyzetben. Nem azt látjuk, ahogyan a zaklatás áldozatának tönkremegy valakinek az élete, helyette egyenesen a zaklató fejébe nyerhetünk betekintést. Néha még most is kiráz a hideg, ha eszembe jut, Nine meddig képes elmenni ezen a téren.
Ha valaki szereti a nem kimondottan happy end-del végződő történeteket, amik képesek nyomot hagyni az emberben, nyugodtan olvassa el. Nem biztos, hogy tetszeni fog neki, mégis, azt hiszem, érdemes rajta elgondolkozni.
Kedvenc karakter(ek): Alicia
Gyűlölt karakter(ek): Nine, Mr. Mann
Pont: 5/10
Alapok:
Nyelv: angol
Kiadta: Razorbill
Év: 2007
Oldalszám: 272
Sorozat: -
