2014. november 14., péntek

Blogturné #28 - C. J. Roberts: Fogoly a sötétben

Miért: Kíváncsivá tett a téma.
Bevezető: “– Mit kell tennem pontosan?
– Engedelmeskedni.”
Fájdalom és élvezet kéz a kézben jár e regény lapjain. A főszereplő Livvie egy veszélyesen sötét, megdöbbentően bizarr és kéjesen vad világba csöppen, ahol mindenben ki van szolgáltatva mestere kénye-kedvére. Légy erős, és szegődj társául erre a döbbenetes kalandra!


Tartalom: Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Mint az már a turné többi bejegyzéséből is kitűnt, ez egy felnőtt témájú könyv - és hangsúlyozom, nem az enyhébb fajtából -, éppen ezért a posztot is mindenki csak saját felelősségére olvassa. Köszönöm.

Emlékeztek még, amikor a Soha nem elég-turné kapcsán írtam arról, mennyire szélsőségesen vélekedtünk mindannyian arról a könyvről? Nos, örömmel jelenthetem, hogy ezúttal a Fogoly a sötétben sem jelentett kivételt. Hasonlóan heves - ha nem hevesebb - vitát szült közöttünk ez a regény. Sokáig én abban sem voltam teljesen biztos, hogy végül megtartjuk a turnét, például. Na, de akkor lássuk csak, miért is adódhatott ez a helyzet.
Aki találkozott már a Rabul ejtett szűz című borzalomból írt bejegyzésemmel, az tudhatja rólam, hogy nem vagyok oda a Szürke ötven árnyalatáért és annak koppintásaiért. Éppen ezért igen komoly elvárásokkal álltam neki ennek a könyvnek, hiszen foglalkozik a BDSM témakörével, viszont, ellentétben az elődjével, itt egyrészt jobban is ábrázolja, másrészt igen komoly célja van, de erre majd később fogok kitérni.
A fülszövegből is kiderülhetett számotokra, hogy a cselekmény a szexrabszolgaság témája körül forog. Éppen ezért, én azt mondanám, ne legyenek hamis illúzióitok: ha azt várjátok, hogy itt is egy olyan változás megy majd végbe Caleb-ben, mint teszem azt Christian Greyben - aki egomán, megalomán hadd ne mondjam miből vált hősszerelmes bájgúnárrá -, akkor jobb, ha félreteszitek ezt a könyvet. Ez ugyanis távolról sem egy megváltástörténet. Számomra pedig ez tette igazán emlékezetessé a mostanában divatos tucatregények között.
A stílusa elképesztően hatásos. Sokat ostoroztam már az E/1 és E/3 szemszög váltakozásával íródott könyveket, de be kell vallanom, ebben a regényben ez volt a leginkább működő módszer, amivel át lehetett adni a történetet. Ha Caleb gondolatait E/1-es leírással kellett volna végigolvasnom, lehet, hogy nemes egyszerűséggel kihajítottam volna az ablakon. Így azonban adott egy nagyon érdekes ízt a könyvnek, és olyan volt, mintha egy üvegen keresztül, biztonságos távolságból figyeltem volna az olykor-olykor kiakasztó jeleneteket.
A férfi főszereplőnk, ha tetszik, ha nem, egy rossz ember. Nem számít, hogy a körülmények tették azzá, amivé, esetleg már önmagában is ilyen elborult személyiség volt, ez a lényegen mit sem változtat. Amit Livie-vel művel, az egyszerűen szavakkal leírhatatlan, és nem a szó jó értelmében. Valóban képes megtörni a lányt, és ehhez a már fent említett BDSM pusztán egy eszközként szolgál. A szerepjáték ábrázolását ebben az esetben én sokkal hitelesebbnek értékeltem, és be kell vallanom, némely jelenet olvasás közben szabályosan felfordult a gyomrom. Nem hangsúlyos, mégis jelentőségteljes elem. Éppen ezért még csak nem is feltételeztem, és még most sem feltételezem, hogy Caleb és Livie között romantikus kapcsolat állna fent az idő előrehaladásával. Az ok pedig nagyon egyszerű: a lány lelkiállapotában és világlátásában beálló komoly változást egy betegség nevével tudnám nektek a legjobban leírni, ez pedig a Stockholm-szindróma. Erről korábban már írtam egy internetes magazinban, így abból a cikkemből osztanék meg veletek pár részletet ezzel kapcsolatban.
Ez a betegség lényegében azt jelenti, hogy fogvatartó és fogvatartott között egy igen különös kapcsolat alakul ki. Az, akit elzárnak a külvilágtól, ha a fogvatartója kedvesen bánik vele, az nem dühvel és erőszakkal fordul felé – mint azt elsőre feltételeznénk -, hanem kedvezően reagál. Olyan, mintha kialakulna egyfajta beteges vonzalom a két fél között.
Erről a jelenségről, noha kétségkívül már korábban is létezett – elég, ha az ember a XX. század háborúira és a hadifoglyokra gondol - 1973-ban írtak először, amikor Stockholmban – innen ered a tünetegyüttes elnevezése is -, egy bankrablás során a rablók túszul ejtették az ott dolgozókat, akikkel körülbelül 131 órát töltöttek összezárva. Arról, hogy pontosan mi történhetett odabent, nem szól a fáma, de annyi biztos, hogy gyökeresen megváltoztatta az alkalmazottak és a rablók közötti viszonyt. Hiszen megpróbálták megakadályozni a kiszabadításukra tett kísérletet, majd később a korábbi fogvatartottak gyűjtést szerveztek, amiből a rablók jogi védelmét akarták finanszírozni, valamint nem tanúskodtak a tárgyaláson.

Engem az gondolkoztatott el az eset kapcsán, hogy vajon mennyire kell kiszolgáltatott helyzetben lennie az embernek ahhoz, hogy ilyen szinten kiforduljon önmagából, és ne az ellenséget, hanem a barátot lássa abban a személyben, aki ártani akar neki, akár fizikailag, akár lelkileg, például azzal, hogy nem engedi ki a külvilágba. Nos, ezt a kérdést a mi főszereplő leányunkkal kapcsolatban is fel lehetne tenni, és szerintem, ha valaki elolvassa majd a könyvet, igencsak meglepő választ fog kapni. 
Erotikus regény, ez igaz, ám a történet ezen szála számomra nem volt más, mint egy nemi erőszak hosszadalmas leírása. Emiatt tényleg csak olyanoknak ajánlom Roberts könyvét, akiket érdekel ez a téma, és úgy érzik, nem fognak kiborulni tőle. 
Ha valaki szereti a tabutémákat, adhat a könyvnek egy esélyt, annak ellenére, hogy nehéz nélküle anélkül hosszadalmas kritikát írni, hogy az ember minden érdekesebb csavart ellőjön benne. 

Kedvenc karakter(ek): Caleb
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10

Alapok: 

Nyelv: magyar
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: The Dark Duet (#1)



Résztvevő blogok listája:

11.05. – Kelly & Lupi olvas
11.07. – Kristina blogja
11.09. – Angelika blogja
11.10. – Media Addict
11.12. – Dreamworld
11.14. – CBooks

Nyereményjáték: 

A Könyvmolyképző Kiadónak hála három szerencsés ezúttal is megnyerheti a regényt!
A blogturné mind a hat állomásán találtok néhány kiemelt betűt, amelyeket helyes sorrendben összeolvasva olyan eszközök neveit kapjátok, amelyeket gyakran használnak az úr és alárendelt szerepjátékokban, így e könyv lapjain is találkozhattok velük. 
Figyelem! Ahogy ezt a rázós történetet, úgy nyereményjátékunkat is csak felnőtt olvasóknak ajánljuk! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. 
A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.

2014. november 7., péntek

Blogturné #27 - Holly Black: A vörös kesztyű

Miért: Blogturné.

Tartalom: Cassel teljesen mindennapi srácnak tartotta magát, amíg rá nem jött az igazságra: keze egyetlen érintésével képes átváltoztatni bármit – vagy bárkit – azzá, amivé csak akarja. Így történt, hogy Lila, a lány, akibe gyermekkora óta szerelmes volt, fehér macskává változott. Most, hogy Lila visszanyerte emberi alakját, Casselnek örülnie kellene. Csakhogy Lilára szerelmi átkot vetettek iránta, és ha ez az érzelem nem valódi, akkor Cassel semmit nem hihet el neki, bármit tesz vagy mond. Amikor a fiú legidősebb bátyját meggyilkolják, a szövetségiek a segítségét kérik, ugyanakkor a maffia is a nyomában van, mert pontosan tudják, mennyire értékes lehet számukra. Ha életben akar maradni, mindkét oldal előtt kell járnia egy lépéssel. Ebben a játékban, amelyben a vesztest hatalmas veszély fenyegeti, a szerelem átok, és a szélhámosság az egyetlen válasz.(Könyvmolyképző)

Vélemény: Ezzel talán mindenkit meg fogok lepni, de amennyire nem szerettem az első részt, legalább annyira imádtam a másodikat. Ennek több oka is volt, ezek közül azonban csak egyet emelnék ki, mint a legfontosabb elemet, ez pedig a stílus. Úgy éreztem olvasás közben, hogy Black végre megtalálta azt a hangnemet, amivel a Fehér macskában nyújtottnál jóval hitelesebben képes átadni Cassel szemszögét. Végre nem volt olyan érzésem, mintha egy hormonzavaros emberke visszaemlékezéseit olvasnám, hanem el tudtam hinni, hogy valóban Cassel beszél hozzám a sorokon keresztül. 
Apropó, azt muszáj elmondanom, hogy a főszereplőnk is jelentős változásokon ment keresztül. Nem csak arról van szó, hogy, mint megtudjuk ő is az átokvetők csapatát erősíti, hanem sokkal inkább arról, mintha felnőtt volna. Teljesen újszerű helyzetekben kell helyt állnia, mint például a testvére meggyilkolását övező nyomozás - erre majd később visszatérek -, vagy akár az átokvetőket veszélyeztető törvényjavaslatok. Azt, hogy végre a társadalom és az átokvetők viszonyáról egy jóval tisztább képet kaphattunk, külön értékeltem. Az első rész össze-visszaságához képest, itt minden apró részlet a helyére került. De, ugyanebbe a változási folyamatba venném bele akár a Lilával való kapcsolatát is, ami szerintem kimondottan élvezetesre sikerült. Hiába van vele tisztában, hogy a lány csak egy átok miatt táplál romantikus érzéseket irányába, ez nem jelenti azt, hogy a fiú szerelme csak úgy elpárolgott volna, sőt, éppen ellenkezőleg szerintem csak megerősítette, még akkor is, ha megpróbált ezzel igen komolyan szembemenni. A kettejük vívódása igen érdekes színt adott a könyvnek, bár engem érdekes módon Sam és Daneca kapcsolata sokkal jobban megfogott. 
Úgy tűnt, hogy Cassel-lel és Lilával ellentétben ők alkotják a tökéletes álompárt, erre most szembesülhetünk pár olyan komoly csavarral, ami igencsak megrengeti az embernek ebbe az állításba vetett hitét. Tudjuk, hogy senki és semmi nem lehet hibátlan, és ezt itt is bizonyítást nyer, még ha talán nem is teljesen hétköznapi módon. 
Na, de térjünk vissza Philip meggyilkolásához. Őszinte leszek, én kimondottan örültem, hogy az a szemétláda végre kikerült a képből, és még azt sem bántam, hogy valaki más oltotta ki az életét. Megérdemelte, pont. Viszont a rejtély, amit eköré sikerült Blacknek felépítenie... Hát, emberek, az valami zseniális lett. Sosem voltam egy krimirajongó, de itt Cassel-lel és a szövetségiekkel együtt izgultam végig az ügy felgöngyölítését - bár szó se róla, az ügynököket néha egy baseballütővel tudtam volna agyonverni -. Értem én, hogy fontos minél előbb a dolgok végére járni, meg ehhez hasonlók, de ahogy ez a két fazon állt a dologhoz, az nálam több soron is sikeresen kiverte a biztosítékot... De erről ennyit. Esküszöm, egy ponton számomra már mindenki gyanús volt, még azok is, akik csak nyomoztak az ügyben, nem csak azok, akik alighanem tényleg érintettek voltak ebben az egészben. Ráadásul ki gondolta volna, hogy Cassel a múltja miatti vívódásában is egy központi szerepet kaphat egy ilyen esemény?
Ha valakinek hozzám hasonlóan nem tetszett az első rész, és emiatt most kissé szkeptikus a folytatással kapcsolatban: hallgasson rám, és adjon neki egy esélyt. Higgyétek el, a Vörös kesztyű már remek kikapcsolódást nyújt, érdekes és izgalmas történettel operál, ami emlékezetessé teheti az olvasója számára.

Kedvenc karakter(ek): Daneca, Cassel
Gyűlölt karakter(ek): Barron
Pont: 10/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Császár László
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Curse Workers (#2)



Résztvevő blogok listája:

11/01 Deszy könyvajánlója
11/03 Könyvszeretet
11/05 Dreamworld 
11/07 CBooks                                      

Nyereményjáték:  



Ezúttal egy kis vadászatra invitálunk titeket. A könyv egyik legfontosabb tárgya az a bizonyos címben is megjelenő vörös kesztyű. Nektek ezúttal nincs is más dolgotok, mint minden egyes állomáson megszámolni, hány vörös kesztyű lapul a bejegyzésben, és azt beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba!

FONTOS! A blogturné bannerben látható vörös kesztyű nem számít bele a játékba, azt ne számoljátok!

A szerencsés nyertes egy A vörös kesztyű kötettel lesz gazdagabb!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. Illetve ha 72 órán belül nem válaszoltok az e-mailre, automatikusan új nyertest sorsolunk!
 

2014. október 28., kedd

Blogturné #26 - A. Meredith Walters: Utánad a sötétbe

Miért: A Goodreads ajánlotta.


Bevezető: Október 14 - 30 között kilenc blogger mutatja be nektek A. Meredith Walters: Find You in the Dark - Utánad a sötétben című regényét, Maggie és Clay szívszorító történetét. Az értékelések mellett egy rendhagyó extrával készültünk és persze lesz játék is, ahol 3 példányt nyerhettek a könyvből.

Tartalom: Maggie Young maga volt a hétköznapiság. Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.

Aztán jött A Fiú.

Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.

Aztán jött A Lány.

Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében. Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen. De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben. Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned. (Könyvmolyképző)

Vélemény: Az már az egyszer biztos, hogy imádtam ezt a könyvet. Ennek ellenére, nem tudom nektek megmondani, mi fogott meg leginkább ebben a történetben. Annyira sok apró dolog van benne, amit fel tudnék sorolni, hogy talán nem is tudnék egyetlen egy vonást kiemelni, ami emlékezetes maradt volt a számomra.Számomra feltétlenül emlékezetes marad az a magával ragadó, kissé melankolikus hangulat, ami a regény elejét jellemzi. Az biztos, hogy Walters nagyon ért hozzá, hogy miként kell megteremteni egy olyan légkört, ami, még ha nem is kimondottan kellemes - mert a regény folyamán erre nem egy példát látni -, mégis magával viszi az olvasót, és éppen ezért képtelenség letenni.
Ezzel most alighanem mindenkit meg fogok lepni, de engem Clayton és Maggie kapcsolatának kezdete erősen emlékeztetett az Alkonyat-szériára - aminek sosem voltam rajongója -, de azt mindenféleképpen le kell szögeznem ezzel kapcsolatban, hogy számomra itt ez sokkal jobban működött.Még akkor is, ha a karakterekben itt is találtam nem egy kivetnivalót. Kezdjük ott, hogy mint minden regényben, a két főhősünk találkozása megváltoztatja az egyikük - általában a lány életét -. Természetesen, ez itt sincs másként: minél közelebb kerül egymáshoz Maggie és Clayton, az előbbi annál inkább kifordul magából, teljesen alárendeli magát a fiú akaratának, aki lényegében visszaél az állítólagos barátnője bizalmával, ráadásul nem is egy alkalommal. Ezt pedig egyszerűen borzasztó végignézni, ahogy egy alapvetően tisztelettudó, jól nevelt lány egy önző, csak a saját érdekeit néző ronccsá válik, aki tudja, hogy nagyon rossz irányba halad, mégis ezer örömmel veti magát a veszély karjaiba. Ezáltal pedig egy remek elrettentő példa lesz, egyébként.
Félreértés ne essék, Clayton helyzete is megérthető, hiszen a mentális problémáit képtelenség figyelnem kívül hagyni, lévén mindig ott vannak - az, ahogyan Walters bemutatja ennek feszélyező hatását, nekem nagyon-nagyon tetszett -. Ennek ellenére döbbenet, hogy mennyire nem veszi észre magát. Bizonygatja, hogy annyira szereti Maggie-t, hogy bármit megtenne érte, de ami a legfontosabb lenne, hogy küzdjön a betegség ellen, és segítséget kérjen... Na arra a legkevésbé sem hajlandó. Ettől az egoizmusától pedig egyenesen rosszul voltam.
A cselekmény, akárcsak Clayton Reed, teljesen kiszámíthatatlan, rengeteg meglepetés van benne. Az írónő mindig elhiteti velünk, hogy vele együtt gondolkodunk, ugyanazokra a következtetésekre jutunk, és mégis képes átverni minket. Aki szereti az ilyesmit, alighanem imádni fogja ezt a könyvet.
Viszont arról nem tudok megfeledkezni, hogy a mellékszereplők egyenesen pocsékul sikerültek. Az a rengeteg felesleges hiszti, amit Rachel és Daniel, a két állítólagos legjobb barát leművelt, bennem többször is azt a hatást keltette, hogy kedvem lett volna kiugrani az ablakon. És mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy megéri elolvasni ezt a könyvet, mert a maga furcsaságaival, visszásságaival igencsak emlékezetes maradhat mindenki számára, aki csak veszi a fáradtságot, hogy a kezébe vegye.

Mint azt már tapasztalhattátok, minden blogon találhattok három-három dalt, amik szerintünk illenek a könyvhöz. Nos, én két Skillet és egy Three Days Grace számot hoztam nektek a mai bejegyzésben, amik szerintem elsősorban Claytonra, illetve a Maggie-vel való kapcsolatára illenek.

1. Skillet: Salvation

I feel you keeping me alive
You are my salvation
Touch you, taste you, feel you here
Oh oh, yeah yeah
I feel you keeping me alive
You are my salvation
Hold me, heal me, keep me near
Oh oh, yeah yeah


2. Skillet: Monster

I feel it deep within,
It's just beneath the skin
I must confess that I feel like a monster
I hate what I've become
The nightmare's just begun
I must confess that I feel like a monster


3. Three Days Grace: I am Machine

I am machine
I never sleep
I keep my eyes wide open
I am machine
A part of me
Wishes I could just feel something


Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Mr. és Mrs. Reed
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Somogyi Eszter
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: ?
Sorozat: Find You in the Dark (#1)



Résztvevő blogok listája:

10.14. - Angelika blogja
10.16. - Kristina blogja
10.18. - Deszy könyvajánlója
10.20. - Kelly & Lupi olvas 
10.22. - Könyvszeretet
10.24. - Nem harap a...
10.26. - Dreamworld
10.28. - CBooks
10.30. - Media Addict


Nyereményjáték:

Mert az első szerelem a legnagyobb...

Nem minden esetben persze, de lévén van bennük valami utánozhatatlanul megkapó, nagyon kedvelt téma a tűzen-vízen át kitartó első nagy szerelem. A regényekben… és a mozivásznon is. Mostani játékunkban ez utóbbiakat szeretnénk kicsit feleleveníteni. Ahhoz, hogy a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott három könyv egyikét megnyerhessétek, ki kell találnotok, hogy mely filmből származó jelenetet idéz fel a bejegyzésekben közreadott fénykép.

Tehát: kilenc turné állomás, kilenc filmcím, kilencszeres esély a nyereményre.

(Figyelem! A Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be a megfejtést. A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.) 



2014. október 26., vasárnap

Holly Black: A fehér macska

Miért: Egy barátnőm ajánlotta.

Tartalom: Cassel átoktevők családjából származik, akiknek hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák valaki érzéseit, az emlékeit, a szerencséjét. Mivel az átoktevés törvényellenes, ők mindannyian gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt. Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló, az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Mindössze egyetlen apróságot kell elnézni neki, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.

Az azóta eltelt idő alatt Cassel, beleolvadva a tömegbe, gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor Cassel egy szörnyű álomtól űzve, amiben egy fehér macska akar neki valamit mondani, egyik éjszaka elkezd alvajárni. Más, felkavaró dolgot is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki. Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, azt is szeretné megtudni, valójában mi történt Lilával. Az is lehet, hogy még mindig életben van? Hogy ezt kinyomozza, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén. (Kömyvmolyképző)

Vélemény: Lassan meg kéne tanulnom, hogy nem toronymagas elvárásokkal kellene nekiállnom egy könyvnek. Mivel az egyik legjobb barátnőm, úgy két-három évvel ezelőtt valósággal ódákat zengett erről a regényről, amikor végül sort tudtam rá keríteni, azzal a tudattal kezdtem el olvasni, hogy nekem ez egészen biztosan tetszeni fog. Hiszen egy olyan személy ajánlására kezdtem el olvasni, akivel közel azonos az ízlésünk, meg ehhez hasonlók, ráadásul már a fülszöveg is igencsak ígéretesnek tűnt a számomra... Mégis, azt kell mondanom, hogy Holly Black Fehér macskájával kapcsolatban sikerült egy igencsak méretes bakot lőnöm. Nekem távolról sem tetszett annyira, mint hittem. Tehát a tanulság: még, ha valaki olyan ajánlja is a könyvet, akinek nagyon adtok a véleményére, ne legyetek benne száz százalékig biztosak, hogy ti is szeretni fogjátok. Igaz, az ilyen tapasztalat tanulópénznek sem utolsó.
Kezdjük ott, hogy Black stílusa nekem valahogy nagyon nem jött be. Félreértés ne essék, soha, semmi bajom nem volt azzal, ha egy írónő férfi szemszöget hoz, de ez most valahogy egyáltalán nem működött nálam. Valahogy annyira érződött a szövegen, hogy egy hölgy írta, hogy az rám már-már kizökkentően hatott, pedig ilyesmi nem igen szokott velem előfordulni. Mindvégig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha Cassel sem igazán tudná, kiféle, miféle ő valójában, és itt most nem arra gondolok, hogy egy átokvető család leszármazottja, aki, ennek ellenére, úgy tűnik, képességek nélkül jött a világra. Black valahogy nem tudta számomra hitelesen átadni a fiú gondolatait és érzéseit. A fogalmazás néhol pongyolának tűnt, ami szintén nem éppen pozitív irányba billentette nálam a mérleg nyelvét. 
A világfelépítés, bár alapvetően pofonegyszerű, valahogy mégis zavarosan jön át a könyv lapjairól. Eleinte például egyáltalán nem volt egyértelmű, miért hord mindenki kesztyűt, sőt, továbbmegyek, még az sem, hogy vajon tényleg mindig mindenki kesztyűt visel - elkerülve ezzel az esetleges bonyodalmakat, ha egy átokvetővel találkoznának -, vagy ez csak az iskolának - ahova Cassel jár -egy komoly nünükéje. Hol pozitív, hol abszolút negatív értelemben jelenik meg ez az átokvetők téma, mintha a társadalom maga se nagyon tudná, miként viszonyuljon ehhez a fajtához. Hiszen, hiába tiltják törvényekkel, megállítani akkor sem képesek a jelenséget, és így ez egy nagyon furcsa módon integrálódik a mindennapi életbe. 
Tény és való, hogy a regény közepe táján végre beindul a cselekmény, sőt, azt is elismerem, hogy bizonyos jelenetek izgalmasra és érdekesre sikerültek, mégis, az én szememben ezek a körülmények sem tudták megmenteni ezt a könyvet. Mégis, egy aprócska pozitívum csak eszembe jutott így a végére: Cassel és a testvérei - Barron és Philip - között egy olyan szövevényes kapcsolati háló jön létre, ami bizonyos szempontból újraértelmezi a testvéri kapcsolatok fogalmát. Alighanem itt található a legtöbb meglepő, és kiszámíthatatlannak szánt csavar.
Ugyanakkor, mint azt a kedvenc karaktereket tárgyaló résznél láthattátok, számomra nem a főszereplőink valamelyike volt a legszimpatikusabb, hanem Maura, Philip felesége. Nehéz lenne megfogalmaznom, vajon miért éreztem így vele kapcsolatban, de talán azért, mert kis felvillanások erejéig láthatjuk, hogyan bánik vele átokvető férje,  és ember legyen a talpán, aki nem sajnálja meg ezek után. Én például képtelen voltam elmenni mellette.
Nagyon bízom benne, hogy a következő rész már jobban sikerül majd, hiszen rövidesen azt is elkezdem majd. Eddig azt hallottam, hogy valóban jobb, de ezt már csak akkor fogom elhinni, ha magam is megtapasztalom. :)

Kedvenc karakter(ek): Maura
Gyűlölt karakter(ek): Philip
Pont: 4/10

Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Kovács Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2013
Oldalszám: 304
Sorozat: Curse Workers (#1)

2014. október 11., szombat

Blogturné #25 - Cat Winters: Fekete madarak árnyékában

Miért: Szeretem a történelmi témájú regényeket.

Bevezető: Igazi különlegességet jelentetett meg szeptember 18-án a Scolar Kiadó, melyben az első világháború Amerikáját ismerhetjük meg jobban. A Fekete madarak árnyékában az 1918-as spanyol-nátha idején játszódik, főszereplője egy különleges névvel megáldott lány. A 16 éves Mary Shelley Black akarva akaratlanul belekerül egy spirituális közegbe, ahol hátborzongató dolgok kezdenek történni. Fura szellemalakok jelennek meg az előhívott fotókon, és a lánynak úgy tűnik mindehhez sok köze van.

A misztikus és sprituális félelmektől terhes levegőben egy szerelem is kibontakozik, ám a tömegeket elpusztító nátha járvány és a háború kilátástalansága sok aggódásra ad okot. Mary Shelley megpróbál rájönni mit akar a szellemalak tőle, és mi zajlik a háttérben. A Scolar Kiadótól most megnyerheted ezt a különleges hangulatú regényt, csak követned kell a fekete madarakat. Készülj a misztikumra és vedd elő a spirituális látásodat. Szükséged lesz rá!
 
Tartalom: 1918-ban a világ az apokalipszis felé száguld. Félelem és zűrzavar uralkodik, ráadásul a világháború árnyékában halálos járvány tombol. A 16 éves Mary Shelley Black gyötrődve figyeli, ahogy a kétségbeesett gyászolók összesereglenek a spiritiszta szeánszokon és a szellemfényképészeknél. Mary Shelley maga soha nem hitt a szellemekben. A kilátástalanság percei azonban arra kényszerítik, hogy átgondolja addigi felfogását az életről és a halálról; első szerelme ugyanis – aki a fronton halt meg – szellemalakban tér vissza hozzá…(Scolar)

Vélemény: Ha valaki szereti a történelmi témákkal foglalkozó regényeket - különös tekintettel az első világháborúra -, akkor feltétlenül esélyt kell adnia ennek a könyvnek. ugyanis Véleményem szerint egy remek korképet ad, függetlenül attól, hogy mint azt a fülszövegben is olvashattátok Winters beleépített egy misztikus szálat Stephen Embers kapcsán. Ám, ha ezt kihúzzuk, akkor könnyedén bepillantást nyerhetünk a spanyolnáthától sújtott Egyesült Államokban élő emberek mindennapjaiba, aminek, természetesen részét képezte a spiritualitás is.Ez, ha belegondolunk, nem meglepő. Egy súlyos járvány folyamatosan tizedeli a lakosságot, szinte elképesztő gyorsasággal... Nem is csoda, hogy sokan a spiritualitásban találják meg a vigaszt egy olyan korban, amikor mindenki gézmaszkokon keresztül látja a világot, és naponta szembesül, nem csak a betegség, de a háború borzalmaival egyaránt. Ráadásul, abban a hitben élve, hogy a hagymafélék segíthetek a spanyolnátha megelőzésében, mindenki állandó jelleggel hagymalevest eszik, fokhagymából készült rágót rág - ez szerintem finoman szólva is undorító lehetett -, és az elvesztett szerettei után sír, ami persze nem is csoda. Sok szempontból Mary Shelley sem kivétel ebből a szempontból, bár ő eleinte igencsak szkeptikusan áll nem csak a szellemfotózáshoz, hanem egyáltalán a túlvilág létezéséhez is. Számomra éppen ezért volt érdekes, ahogyan próbálja megérteni a szellemfotózás mibenlétét, és annak valóságalapját, vagy az átverés mikéntjének módját. Noha távolról sem egy gyerekeknek való könyvről beszélünk - többször is érzékletes leírásokkal találkozhatunk az utcákat borító hullahegyekkel kapcsolatban... Belegondolva, kész csoda, hogy más járvány nem ütötte fel a fejét San Diegoban, ahol a történet játszódik. De, ami a lényeg: találhatunk néhány fényképet is a könyvben, amik korabeli szellemfotókat mutatnak be. Némelyik megdöbbentően igazinak tűnik, mígnem az ember utána nem olvas, hogy miként is készítették ezeket a fényképeket a szemfüles, magukat spiritiszta fényképésznek nevező csalók, akik drága pénzeket akasztottak le a gyászoló tömegekről. Julius Emberst, Stephen bátyját például ezért utáltam meg már a regény kezdetekor. Egyszerűen az első pillanattól kezdve lerítt róla, hogy nem más, mint egy aljas csaló - bár tény, arról nem szól a fáma, hogy volt-e egyáltalán olyan szellemfotós, aki nem hamisított képeket készített, hogy ez vajon lehetséges lehetett-e 1918-ban, azt mindenki döntse el maga, vagy kutasson utána, ha a lehetőségei engedik, szerintem ez egy kimondottan érdekes téma, amiben érdemes lenne egyszer elmerülni -.
Mary Shelley és az őt befogadó nagynénje, Eva története is képes lekötni az olvasót, de szerintem a háborúval és a járvánnyal kapcsolatos részek tagadhatatlanul a legérdekesebbek, mert képese hozzánk közel hozni egy régen letűnt korszakot. Gondolatok bele, idén már száz éve, hogy kitört az I. világháború. Kétségtelen, hogy Stephen felbukkanása, tehát a regény már-már fantasy szála az, ami felpörgeti az eseményeket, de ettől függetlenül én azt mondom, nem az a legerősebb része. A karakterei kétségkívül emberiek, mégis a borzalmak azok, amire felkapjuk a fejünket, ha ezt a könyvet olvassuk. Megterhelő olvasmány, a szó jó értelmében, ami képes új gondolatokat ébreszteni bennünk, ha engedünk a varázsának. Jóllehet, Cat Winters többi könyvéhez még nem volt szerencsém, a Fekete madarak árnyékában után én bátran ajánlom őket mindenkinek. Szinte biztos vagyok benne, hogy megéri a regényeit kézbe venni, mert már ez az egy is felejthetetlen élményt nyújt. Még akkor is, ha a kritikámban nem sok mindent tudtam spoiler nélkül kiemelni...

Kedvenc karakter(ek): Mary Shelley Black
Gyűlölt karakterek: Julius Embers
Pont: 10/10


Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Simonyi Ágnes
Kiadta: Scolar Kiadó
Év: 2014
Oldalszám: 304
Sorozat: -



Résztvevő blogok listája: 

10.01. Zakkant olvas
10.03. Deszy Könyvajánlója
10.06. Always Love a Wild Book
10.09. Könyvszeretet
10.11. CBooks
10 13. Dreamworld
10.15. Nem harap a... blog

Nyereményjáték:  


A regényben visszatérő motívumként szerepelnek az anagrammák. Mary Shelley Black szerelme, Stephen ezek segítségével vezeti el a lányt egy csomaghoz. Az anagramma egyfajta szójáték, amit a megadott betűk összes felhasználásával új és értelmes szavak rakhatók ki.

A te feladatod az lesz, hogy az állomásokon található anagrammák segítségével egy a könyvhöz kapcsolódó kifejezést tegyél ki. Ha helyesen rendezed a betűket megnyerheted a  Scolar Kiadó által felajánlott  3 db Fekete madarak árnyékában című könyvet. Nézz a szavak mögé és hajrá!

Ne feledd! A Kiadó csak magyarországi címre postázza a nyereménykönyvet. 72 órán belül, ha nyertél a Blogturné csapata felveszi veled a kapcsolatot, ha nem válaszolsz a nyereményértesítő mailre, új nyertest sorsolunk.
 
A mai anagramma: hatnapos lány (gondoljatok a könyv egyik központi témájára)