Miért: Sorozatzáró kötet.
Tartalom: Ruby és társai, akik túlélték a kormány támadását Los Angelesben, végre bizonyítékot szereztek arra, hogy mi okozhatta a járványt, amely rengeteg gyerek életét elvette, akikét pedig nem, különleges képességekre tettek szert. A harchoz azonban szembe kell nézniük fájdalmas múltjuk emlékeivel, és vigyázniuk kell, mert egy aprócska hiba is végzetes lehet.
Vélemény: Hát, újra itt vagyunk. Egy újabb YA-disztópia sorozat ért most véget a számomra, éppen ezért, úgy gondoltam, hogy most nem magát a Sötét hajnalt értékelném elsősorban, hanem az egész sorozatot egyben, mivel egy szerintem igen felemás kapcsolatom alakult ki vele, ami korábbi emlékeim szerint, eddig nem nagyon volt rám jellemző. Plusz, egy nagyon hosszú lezáró részről beszélünk a maga csekély 620 oldalával, de jelen esetben, szerintem ennek több értelme van. :)
Az igazság az, hogy nekem rendkívül nehezen csúszott le az első rész annak idején. Valahogy nem találtuk meg egymással a közös hangot, szerintem elképesztően lassan, mondhatni csigatempóban haladt előre, és ezzel inkább untatott, mint szórakoztatott. A világfelépítés sem tűnt még kidolgozottnak, inkább egy kaotikus maszlagnak, aminek se eleje, se vége... Szóval, értelemszerűen, nem lett a kedvencem. Karakterek terén se domborított valami nagyot, így nem csoda, hogy egy kicsit sem nőtt a szívemhez.
A folytatás viszont, emlékszem, levett a lábamról. Sokkal lendületesebb, izgalmasabb, összefüggőbb, és egyszerűen érdekesebb volt. Végre tisztult az a köd, amit az előző rész rakott a fejemre, ráadásul a főszereplőinket is jobban megismerhettük, még azt is mondhatjuk, hogy egyesek komoly jellembeli változáson estek át. Nekem máig ez a kedvencem. Ezzel találtam meg leginkább a közös hangot, és éreztem úgy, hogy na. ez a disztópia végre nekem (is) szól. Persze, nem kell világmegváltást várni - mindenki tudja, hogy ez általában a lezárókötetben történik meg -, de hangulatában, cselekményében, és úgy általánosságában mindenben az toronymagasan vezet nálam.
Aztán jött a harmadik rész. a Sötét hajnal. Ettől, igazság szerint, én már nem vártam sokat, mert nekem a második már kimaxolta a dolgokat, így mondhatni, kicsit kedvtelenül kezdtem neki az olvasásnak, de aztán, rövid időn belül, ennek is sikerült berántania, legalábbis egy kicsit. Azt is mondhatnám, hogy a történet lezárása olyan, mintha stílusát tekintve a korábbiak összegyúrásából állna. Elég lassan indul be - de 620 oldalról beszélünk, szóval ezt elnézem neki -, de aztán megjelenik benne a második rész lendülete is. A szereplőink végre teljesen kiforrottak, érthetővé válnak a motivációk, de azért vannak, akiknek esetén nagyon nem bántam volna, ha egy kicsit bővebbre engedi Bracken a magyarázatot (khm, Clancy, khm), de így sem volt rossz.
Ruby az első rész untató, már-már idegesítő főhősnőjéből egy kompetens és szerethető karakterré lépett elő. Éljen! Ezt vártam, gyerekek. Ruby végre felnőtt, és ha kell, seggeket rúg, elég keményen. Ráadásul az írónő attól sem riadt vissza, hogy variáljon nem csak a főszereplője, de a többiek kapcsolati hálóján is. Számomra voltak benne kellemes meglepetések, mert nem volt kiszámítható. Ez az, ami nekem a korábbi disztópiákból hiányzott, hogy meg tudjon lepni. Bár, ennek az is lehet az oka, hogy nem imádom szentségszerűen ezt a szériát, éppen ezért sosem figyeltem oda különösebben a jelekre... Mert nekem a Sötét elmék sosem a romantikáról szólt. Lehet, hogy kellett volna, de nekem a háttérben zajló dolgok mindig is jobban lekötötték a figyelmemet.
Összességében: a sorozat rajongóinak abszolút kötelező, remek kis könyv, és talán még azt is mondhatnánk, hogy megéri emiatt elolvasni az egészet, de készüljetek fel rá, hogy azért ehhez a sorozathoz nagyon masszív hangulat kell, és éppen ezért nem csúszik le akármikor csak úgy.
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/9
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Bozai Ágota
Kiadta: Maxim Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 620
Sorozat: The Darkest Minds (#3)
Résztvevő blogok listája:
04.14 Always Love a Wild Book
04.16 CBooks
04.18 MFKata gondolatai
04.20 Deszy könyvajánlójaNyereményjáték:
Kedvenc főszereplőink visszatérnek!
Ezúttal a játék nagy egyszerű lesz: arra vagyunk kíváncsiak, mennyire emlékeztek, mit is mondtak a szereplők az első részben.
Minden állomáson találtok egy idézetet valamelyik szereplőtől. A feladatotok csupán annyi, hogy beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, kitől is származik az idézet.
Ha ügyesek vagytok, tiétek lehet a könyv három példányának egyike!
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A mai idézet: “Nem tudom, mi történik, mi történt, de rád nézek… rád nézek, és nagyon szeretlek. Nem azért, amit mondtál vagy tettél, vagy egyáltalán. Rád nézek, és csak szeretlek, és ez megrémít engem. Megrémít, hogy mi mindent meg nem tennék érted.”
