Miért:
Tartalom: A The Glittering Court – Ragyogó Udvar Osfrid előkelő palotáitól Adoria aranyporán és vadregényes erdein keresztül mutatja be Adelaide életét: az osfridi grófnő komornája személyazonosságát ellopva megszökik előre elrendezett házassága elől, hogy új életet kezdjen Adoriában, az Új világban. Ehhez pedig be kell iratkoznia a Ragyogó Udvarba.
Az Udvar egyszerre iskola és üzleti vállalkozás: szegény lányokból előkelő hölgyeket faragnak, hogy tehetős, hatalommal bíró férjet foghassanak maguknak az Új világban. Adelaide számára természetesen semmiféle kihívást nem tartogat a tananyag. Tanulmányai során összebarátkozik a tűzről pattant hajdani mosónővel, Tamsinnel, valamint a gyönyörű sirminicai menekülttel, Mirával. Csupán egyetlen ember jön rá, ki is valójában Adelaide: a ravasz Cedric Thorn, a Ragyogó Udvar gazdag tulajdonosának fia.
Adelaide rádöbben, hogy Cedric is sötét titkot rejteget, és közös tervet szőnek: megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni Adelaide hazugságából. Csakhogy hamarosan bonyodalmak akadnak – először akkor, amikor átkelnek az Osfridet és Adoriát elválasztó veszélyes tengeren, majd később, amikor Adelaide felkelti egy leendő kormányzó figyelmét.
Ám egyetlen bonyodalom sem bizonyul olyan ijesztőnek, mint az Adelaide és Cedric közötti vonzalom. Ha engednének az érzelmeiknek, botrány törne ki a Ragyogó Udvarban, és mindkettejüket a vad, feltérképezetlen, messzi területekre száműznék… (Könyvmolyképző)
Vélemény: Bevallom, a Vámpír Akadémia sorozatnak közel sem voltam nagy rajongója (az első két kötetnél nem jutottam tovább az olvasásával), de a Ragyogó udvar fülszövege nagyon megfogott, igaz, én valami egészen másra számítottam.
Azt hittem, hogy az első kötet egy az egyben az udvarban játszódik majd, bemutatva, miként készítik fel a lányokat arra, hogy az újonnan meghódított/gyarmatosított területen a felemelkedőben lévő arisztokrácia tagjai legyenek. Ha belegondolunk, szerintem ez az ötlet valahol zseniális, hiszen, ha belegondolunk, amikor például Ausztráliát gyarmatosították – vagy létrehozták a portugál Árnyékbirodalmat -, legelőször közönséges bűnözőket és utcalányokat szállítottak oda, hogy kezdjenek magukkal, amit tudnak. Ezzel pedig megadták nekik a lehetőséget az előrelépésre. A Ragyogó Udvar hasonló céllal jött létre, ám az, hogy ehhez még oktatást is biztosítanak a jelölteknek, ad egy pluszt.
A főhősnő, akit az egyszerűség kedvéért Adelaide-nek fogok hívni, mert az eredeti neve nem jut eszembe, igencsak kilóg a sorból, hiszen ő arisztokrata származásúként sokkal több mindennel van tisztában, mint a többi lány. Ugyanakkor, a tény, hogy az elején nem akarja felhívni magára a figyelmet, számomra nagyon szimpatikussá tette, annak ellenére, hogy kezdetben jókat derültem a bénázásán, ugyanis öltözködni sem tudott egyedül. Ő volt a szerencsétlenség abszolút mintaképe. A dolgok akkor változtak mondhatni egy hatalmasat, amikor rájön, hogy nem csak a saját jövője múlik ezen, hanem a közvetítője, Cedric is, akinek nagyobb szüksége van a segítségre, mint azt elsőre gondolná az osfridi lány.
Így lesz ő a Gyémánt a lányok között, ami sokkal több bonyodalomhoz vezet, mint kellene. Azonban a történetről ennyi elég, szerintem.
Amire én számítottam, az az, hogy az oktatással megy majd el az egész első rész, de ehhez képest, ez nagyjából a történet harmadát-negyedét teszi ki csupán, a történet többi része már az adoriai eseményekkel foglalkozik. Nem csak Adelaide, hanem a két szobatársa, Mira és Tamsin fejlődését is nyomon követhetjük, akik éppenséggel a következő két rész főszereplői lesznek majd. Számomra Mira volt a legszimpatikusabb, mert benne van igazából szerintem a legnagyobb potenciál. Egy elmaradott területről származik, tipikusan olyasvalaki, aki semmi jóban nem reménykedik az életben. Ennek ellenére, nem megy át elesett rinyagépbe, hanem megpróbál boldogulni. Lassan nyílik meg a többiek elől, ami nagyon jól áll neki, én nagyon drukkolok, hogy idővel elérje a célját.
Tamsint, bár utált karakternek nem nevezném, kétségtelenül a legunszimpatikusabb a három lány közül, holott a motivációi teljesen érthetők. Ő is a kitörésben reménykedik, de azért, hogy a családját segíteni tudja. Nem valami eszes, ennek ellenére, vannak pillanatok, amikor képes átlátni Adelaide álcáján, ami nem meglepő módon, idővel rombolja a kapcsolatukat.
Három különböző egyéniség, akiknek az útja idővel különválik, azonban mindhárman megérdemlik, hogy idővel megismerhessük a történetük alakulását. Egy olyan világban próbálnak meg érvényesülni, ami engem leginkább az újkorra emlékeztet, koraújkori elemekkel társítva – hiszen a ház asszonyától már a korábbi korban is elvárták, hogy a háztartás és a gazdaság irányításában kompetens legyen -. A világ fogott meg elsősorban, azonban úgy érzem, még közel sem tudtam meg róla annyit, mint ami benne van még. Remélem, Mira kötetében többet is megtudhatok az Osfrid és Simirica közötti konfliktusról, amit itt csak említés szintjén hoz be Mead, azonban nagyon izgalmasnak tűnik.
Az írónő stílusa tetszett – sokkal jobban, mint a Vámpír Akadémiánál -, a történetvezetéssel sincs probléma, bár helyenként inkább kiszámítható, mint meglepő, azonban, engem ez nem zavart.
Kedvenc karakter(ek): Adelaide, Mira
Gyűlölt karakter(ek): -
Pont: 10/10
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította: Szabó Krisztina
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó
Év: 2017
Oldalszám: 536
Sorozat: The Glittering Court (#1)
Résztvevő blogok listája:
10.26. - Sorok Között
10.28. - Függővég
10.30. - CBooks
11.02. - MfKata Gondolatai
11.04. - Deszy könyvajánlóje
11.06. - Fummie Bibliotheca
Nyereményjáték:
A könyv hősnője, Adelaide nagyon tehetséges festő, és tökéletesen ért ahhoz, hogy híres művészek képeit lemásolja.
A mostani játékunk során olyan híres festményeket mutatunk nektek, amiket Adelaide könnyedén tudna reprodukálni. A feladatotok, hogy a festő nevét, vagy a festmény címét beírjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése