Miért: Sorozatfolytatás.
Tartalom: Blake üzleti ellenfelei ugrásra készen várják, hogy a karizmatikus cégvezető végre egyszer hibázzon. Sokan szívesen sárba tipornák a milliárdos ifjút, és van valaki, aki Erica ígéretes start-up cégén keresztül akarja tönkre tenni kettőjük törékeny boldogságát…
Erica úgy érzi, végre nyugvópontra juthat az életük Blake-kel. De váratlanul a sajtó rászáll Daniel Fitzgeraldra. Megszellőztetik, hogy ő Erica vér szerinti apja, és kutakodni kezdenek a mostohafia, Mark halála ügyében…A lányt szüntelen gyötri a kétség, vajon ismeri-e a maga valójában a férfit, akit szenvedélyesen szeret, aki iránt olthatatlan vágy lobog benne, s akinek rövidesen kimondja a boldogító igent… (Insomnia)
Vélemény: Ha jól emlékszem, a harmadik részről nem is írtam nektek beszámolót, mert bevallom, annyira unalmasnak és semmitmondónak tartottam, hogy szinte abban a pillanatban elfelejtettem, hogy miről is olvastam, amikor a regény végére értem. S, az igazat megvallva, már akkor sem értettem, miért van szükség még két (!) folytatásra.
Szó, mi szó, a negyedik kötet tényleg jobban sikerült, mint az elődje, legalábbis, ebben már tényleg történik valami, még ha nem is olyan sok minden. Az ismételten túlzásba vitt mennyiségű szexen kívül - ami most már arról szólt, hogy Blakenek a lehető minden területen meg kell dugnia Erica-t, leginkább azért, mert miért ne tenné? -, ezúttal, a fülszöveggel ellentétben, nem Blake, hanem Erica ellenfelei vannak előtérbe tolva, különös tekintettel Sophiaval, akit csak azért utáltam, mert a stílusától változatlanul a falra mászom, ugyanakkor, szerintem kimondottan jó volt, hogy képes volt kicseszni a mi ki elkényeztetett főhősnőnkkel, aki, bármennyire is szeretné a saját függetlenségét hangsúlyozni, azért még mindig a vőlegénye nadrágja mögé bújva mer leginkább ugatni.
Blake múltjának egy olyan szeletét ismerjük meg, ami, szerintem senkit sem fog váratlanul érni, hiszen eddig is tudtuk, hogy ez a fazon nem más, mint egy Mr. Szürke koppintás, és nem feltétlen az erdeti fajtából, hanem inkább a tucatszerűből. Az egyetlen, egyedinek mondható vonásával továbbra sem kezd semmit az írónő, ami szerintem most már lassan súrolja a pofátlanság határát. Minek megtenni főhősnek egy ex hackert, ha ezzel az ég egy adta világán nem akarunk kezdeni semmit, mert leragadunk annyinál, hogy annyi pénze van, amennyivel vígan Dunát lehet rekeszteni?
Engem leginkább a Clozpin körüli kavarások kötöttek le ebben a részben, a főhőseink enyelgéseit pedig inkább átlapoztam, mert nem tudták lekötni a figyelmemet. Meg, persze, Erica vérszerinti apja, Daniel is hozza a formáját, megint csak tanúbizonyságot tesz a saját, önző jelleméről. Hozzá köthető a könyv legdrámaibbnak szánt pillanata, ami azonban, nekem valahogy kicsit súlytalannak érződött. Értem én, hogy mennyire komoly dologról van szó, meg, hogy ez képes derékba törni mondjuk egy fiatal nő életét, de itt valahogy nem foglalkoztak ezzel eleget, szerintem. Sokkal többet ki kellett volna hozni ebből, ahelyett, hogy Blake megvonja a vállát, és nagyjából közli, hogy úgyis az lesz, amit ő akar.
Nincs benne szerintem semmi emlékezetes, szóval nem tudom, lehet-e igazán ajánlani ezt a könyvet. Komolyan nem tudom elképzelni, miről szólhat majd a folytatás, de félek, hogy gyakorlatilag a semmiről.
Szó, mi szó, a negyedik kötet tényleg jobban sikerült, mint az elődje, legalábbis, ebben már tényleg történik valami, még ha nem is olyan sok minden. Az ismételten túlzásba vitt mennyiségű szexen kívül - ami most már arról szólt, hogy Blakenek a lehető minden területen meg kell dugnia Erica-t, leginkább azért, mert miért ne tenné? -, ezúttal, a fülszöveggel ellentétben, nem Blake, hanem Erica ellenfelei vannak előtérbe tolva, különös tekintettel Sophiaval, akit csak azért utáltam, mert a stílusától változatlanul a falra mászom, ugyanakkor, szerintem kimondottan jó volt, hogy képes volt kicseszni a mi ki elkényeztetett főhősnőnkkel, aki, bármennyire is szeretné a saját függetlenségét hangsúlyozni, azért még mindig a vőlegénye nadrágja mögé bújva mer leginkább ugatni.
Blake múltjának egy olyan szeletét ismerjük meg, ami, szerintem senkit sem fog váratlanul érni, hiszen eddig is tudtuk, hogy ez a fazon nem más, mint egy Mr. Szürke koppintás, és nem feltétlen az erdeti fajtából, hanem inkább a tucatszerűből. Az egyetlen, egyedinek mondható vonásával továbbra sem kezd semmit az írónő, ami szerintem most már lassan súrolja a pofátlanság határát. Minek megtenni főhősnek egy ex hackert, ha ezzel az ég egy adta világán nem akarunk kezdeni semmit, mert leragadunk annyinál, hogy annyi pénze van, amennyivel vígan Dunát lehet rekeszteni?
Engem leginkább a Clozpin körüli kavarások kötöttek le ebben a részben, a főhőseink enyelgéseit pedig inkább átlapoztam, mert nem tudták lekötni a figyelmemet. Meg, persze, Erica vérszerinti apja, Daniel is hozza a formáját, megint csak tanúbizonyságot tesz a saját, önző jelleméről. Hozzá köthető a könyv legdrámaibbnak szánt pillanata, ami azonban, nekem valahogy kicsit súlytalannak érződött. Értem én, hogy mennyire komoly dologról van szó, meg, hogy ez képes derékba törni mondjuk egy fiatal nő életét, de itt valahogy nem foglalkoztak ezzel eleget, szerintem. Sokkal többet ki kellett volna hozni ebből, ahelyett, hogy Blake megvonja a vállát, és nagyjából közli, hogy úgyis az lesz, amit ő akar.
Nincs benne szerintem semmi emlékezetes, szóval nem tudom, lehet-e igazán ajánlani ezt a könyvet. Komolyan nem tudom elképzelni, miről szólhat majd a folytatás, de félek, hogy gyakorlatilag a semmiről.
Kedvenc karakter(ek): -
Gyűlölt karakter(ek): Sophia
Pont: 10/6
Alapok:
Nyelv. magyar
Fordította:Székely Szilvia
Kiadta: Insomnia Könyvek
Év: 2017
Oldalszám: 348
Sorozat: Hacker (#4)
Résztvevő blogok listája:
05.09. Kristina blogja
05.11. CBooks
05.13. Deszy könyvajánlója
Nyereményjáték:
A nyereményjátékban visszatekintünk az előző három részre. Rövid idézetek alapján kell kitalálnotok, hogy melyik részből származik az adott részlet. A rafflecopter megfelelő helyébe kell beírnotok a helyes megoldásokat, hogy részt vehessetek a sorsoláson, amelyen a könyv egy-egy példányát nyerhet meg három szerencsés és jól tippelő személy.
A mai idézet: – Te menekülsz valami elől. Talán előlem, de tudod, mit? Ezúttal nem engedem. Időre van szükséged, hogy rájöjjél, mit csinálj? Rendben, de együtt fogunk rájönni.
