2012. november 23., péntek

Ellen Hopkins: Triangles

Miért: Ellen Hopkins rajongó volnék. 

Tartalom: Adott három, már felnőtt barátnő - Holly, Andrea és Marissa -, akiknek életük során különböző nehézségekkel kell szembenézniük. Az érdekes az, hogy bizonyos szempontból mindannyian elbuknak. Bár ettől függetlenül egyikükre se használnám a bukott angyal kifejezést. Hiszen emberek vagyunk, és mind követünk el hibákat... A kérdés csupán az, hogy mekkorákat. És hogy tudunk utána tükörbe nézni?  

Vélemény: Ez a kritika kissé rendhagyó lesz a többihez képest, ugyanis itt szinte lehetetlenség egy kalap alá venni az egész könyvet, mivel a kisebb-nagyobb átfedések ellenére, az olvasónak végig olyan érzése van, mintha három különböző könyvet olvasna egy időben. Bár ez a technika jellemző Hopkinsra, szinte az összes könyvében több szemszögből mutatja be az eseményeket, itt valahogy igen éles határ tapasztalható a három fent említett nő között, így mindhármukról külön-külön fogok véleményt formálni. Éppen ezért a kritika elég spoileres lesz, szóval, ha valaki nem szereti az ilyesmit, ezt a bejegyzést inkább ne olvassa el. 
Kezdjük is mindjárt a számomra legellenszenvesebb - mondhatnám úgy is, hogy a leggyűlöltebb karakterrel, akinek egy csepp szimpátiát sem sikerült kisajtolnia belőlem majdnem hétszáz oldal alatt. 

Holly Carlisle: Számomra az ő karaktere alapjában véve visszataszító. Azt a nőt testesíti meg, aki nem akar megöregedni, a negyvenhez közeledve is csak azon jár az esze, hogy lehetne még jobb, még szebb, még tökéletesebb. Ezzel, önmagában még nem lenne gond, hiszen senki sem vethet meg valakit azért, mert az ad magára, csakhogy Holly igen alaposan túllő a célon. Inkább öltözködik úgy, mint egy tinédzser, mintsem egy kétgyermekes családanya. Igazán hiú személyiség, aki mindig az újdonság után ácsingózik... az ágyban is. Nem egy alkalommal megcsalja a férjét, sőt, a lánya egyik tanárával is viszonyba bonyolódik, akivel együtt vetik bele magukat a swinger életstílus örömeibe. Meglehet, hogy az én erkölcsi mércém van túlságosan magasan, de szerintem ez a nő egyszerűen borzalmas. Ő az a karakter, akinek a regény majdnem végéig mindene megvan, amire egy ember vágyhat... Na jó, majdnem minden. Tény, hogy a szülei örökbe adták, mert az anyja túl fiatalon szülte, ráadásul törvénytelen gyerek volt, ezért egyiküket sem ismeri. Természetes, hogy megpróbálja őket felkutatni. De szerintem, ezt az egy dolgot leszámítva nem lenne oka arra, hogy állandóan nyavalyogjon... Neki mégis sikerül. 

Andrea Dawn: Vele igazából nem volt sok bajom. Jó, valljuk be, nem tökéletes. Andrea elvált, most már egyedülálló anya, akinek meg kell birkóznia azzal a kellemetlen szituációval, hogy a volt férje új barátnőre tett szert, akivel épp összebútorozik, ráadásul a lánya is elfordul tőle - köszönhető ez annak, hogy kamaszodik, és az apa új barátnőjével együtt jár annak tizenéves fia, aki megtetszik neki -. Idővel betoppan az életébe egy másik férfi, ám, amikor újra csalódnia kell, kétségbeesésében egy olyan lépésre szánja el magát, amilyenre nagyon nem kéne. Itt emlékeznék meg Marissa és Andrea szüleiről is, akik igazi fényfoltot jelentenek ebben a komor hangvételű regényben, ugyanis mindketten vérbeli hippik, és mint ilyenek, igen érdekes színben látják a világot. Valahányszor felbukkannak, szinte érezni a történet hangulatváltozását. Ez kifejezetten tetszett.

Marissa Trask: Azt kell, hogy mondjam, talán még ő a legártatlanabb hármuk közül, igaz, akárcsak a többieknek, neki is megvannak a maga hibái. Marissa két gyermeket nevel a férjével, a kamasz Shane-t és a négy éves Shelby-t. Igaz, a férje túlságosan sokat van távol a munkájából kifolyólag, ezért olyan, mintha szerencsétlen nőnek teljesen egyedül kellene megbirkóznia azzal, hogy a kisebbik gyermeke halálos beteg. Éppen ezért minden idejét a kislányra áldozza, aminek megvan az a hátránya, hogy Shane-re egyáltalán nem marad ideje. Legtöbbször észre sem veszi, ha a srác ott van a közelében, s ezzel gyakorlatilag elvágja magát a fiától, nem igazán foglalkozik vele - eteti, és mos rá, de Marissa részéről ennyiben ki is merül az anyai gondoskodás -. Tudja, hogy a fia homoszexuális, és azzal is tisztában van, hogy a mélyen vallásos férje éppen emiatt fordult el a gyerektől, ám Shelby miatt neki se marad ideje arra, hogy foglalkozzon vele. És én igazából ezért ítélem el valamilyen szinten. Értem én, hogy Shelbyt folyamatosan gondozni kell, ezzel nincs is semmi gond, de Marissa képtelen rá, hogy segítséget vegyen igénybe. Azt hiszi, mivel ő az anyja, mindent neki kell csinálnia. Ahelyett, hogy felfogadna egy ápolót - a férje keresetéből vígan telik erre -, és az így keletkező szabadidejében odafigyelne egy kicsit a másik gyerekére, akinek szintén megvannak a maga problémái, valamint a férjére. Ha így tett volna, talán nem hullik darabjaira a családja. Talán.

Mindent egybevetve azt mondanám, Hopkins hozta a tőle megszokott színvonalat: igazi, hús-vér karakterek, érdekes, és hihetően felépített történet, ami igen komoly nyomot hagy az olvasóban, ha tetszik, ha nem.

Kedvenc karakter(ek): Shane, Brianna
Gyűlölt karaker(ek): Holly, Jace
Pont: 7/10

Alapok:

Nyelv: angol
Kiada: Atria Books
Év: 2011
Oldalszám: 529
Sorozat: -



2 megjegyzés: