Miért: Megtetszett a fülszövege
Tartalom: Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe.
Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.
Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete.
Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert.De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért.Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét. (Álomgyár)
Vélemény: Még sosem olvastam Emma Chase-től, de sok jót hallottam már róla, ezért lettem kíváncsi erre a könyvére, bár... Meg kell mondanom, hogy nekem ez abszolút a guilty pleasure rekeszébe esett. Szóval, nem tarolt le a sztori, de azt bármikor elismerem, hogy nagyon-nagyon szórakoztató volt számomra. Ebbe belejátszhatott az is, hogy éppen a vizsgaidőszakom zajlott, ezért kimondottan üdítő volt két magolás között a szerencsétlenkedéseikről olvasni. Noha a könyv számomra ígéretesen indult, a legelején van egy rövidke rész, ami azt mutatja be, hogy Nicholas gyerekként miként viseli a sajtó folyamatos figyelmét. Apropó, a könyv váltott nézőpontú, ami itt teljes egészében indokolt, hiszen Livie és Nick két szögesen ellentétes világból származik, és nézzünk szembe a ténnyel, ez valóban egy olyan dolog, amiből probléma is lehet, mert mi van, ha ezek a különbségek áthidalhatatlannak bizonyulnak? Nem feltétlen azért, mert az egymás iránt táplált érzéseik ne lennének valósak egymás iránt, hanem mert mondjuk jön az anyakirályné, aki úgy dönt, hogy ezt így nem lehet, és kész. Persze, a történelemben is láttunk már olyat, hogy egy király lemondott a trónról a szerelméért, lássuk VIII. Edward angol király esetét, aki inkább egy amerikai, elvált színésznőt választott a trón helyett (ráadásul egy igen vészterhes időben).
El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen már-már teljesen hideg, szeretet nélküli világban felnőni. Nem meglepő módon, egy beképzelt pasi lett belőle, aki el van telve önnön jóképűségétől, pénztárcaméretétől, és a ténytől, hogy bomlanak utána a nők.
De, miután beindul a cselekmény, vagyis Nicholas és Olivia találkoznak, jön a klisétenger... Ha most végiggondolnám, a Windsor-családon túl még vagy ezer meg egy könyves és filmes forrást is találnék, amiből Chase egyértelműen nyúlta a története... mondjuk úgy 80 százalékát. Zavaró-e? Egy kicsit. Az élmény rovására ment? Nem mondanám. De, aki elolvassa, szerintem pontosan tudja, hogy mit vesz a kezébe. A karakterek, bár érdekesek, sokszor papírvékonynak érződnek (főleg, amikor már szinte a testiség dominál, én meg arra gondolok, hogy bakker, ne már, nincs más a világon?).
Talán épp az a probléma ezzel a könyvvel, hogy bizonyos szempontból későn íródott. Ma már mindenki tudja, hogy ha egy civil, vagy egyenesen egy külföldi beházasodik a királyi családba, az mivel jár, milyen előnyei-hátrányai vannak, és adott esetben mennyire megviselheti az embert lelkileg, hiába van elméletileg azzal az emberrel, akit szeret.
Nem rossz, határozottan nem rossz történet, de nem szabad tőle sokat várni.
El sem tudom képzelni, milyen lehet egy ilyen már-már teljesen hideg, szeretet nélküli világban felnőni. Nem meglepő módon, egy beképzelt pasi lett belőle, aki el van telve önnön jóképűségétől, pénztárcaméretétől, és a ténytől, hogy bomlanak utána a nők.
De, miután beindul a cselekmény, vagyis Nicholas és Olivia találkoznak, jön a klisétenger... Ha most végiggondolnám, a Windsor-családon túl még vagy ezer meg egy könyves és filmes forrást is találnék, amiből Chase egyértelműen nyúlta a története... mondjuk úgy 80 százalékát. Zavaró-e? Egy kicsit. Az élmény rovására ment? Nem mondanám. De, aki elolvassa, szerintem pontosan tudja, hogy mit vesz a kezébe. A karakterek, bár érdekesek, sokszor papírvékonynak érződnek (főleg, amikor már szinte a testiség dominál, én meg arra gondolok, hogy bakker, ne már, nincs más a világon?).
Talán épp az a probléma ezzel a könyvvel, hogy bizonyos szempontból későn íródott. Ma már mindenki tudja, hogy ha egy civil, vagy egyenesen egy külföldi beházasodik a királyi családba, az mivel jár, milyen előnyei-hátrányai vannak, és adott esetben mennyire megviselheti az embert lelkileg, hiába van elméletileg azzal az emberrel, akit szeret.
Nem rossz, határozottan nem rossz történet, de nem szabad tőle sokat várni.
Kedvenc karakter(ek): Livie, Nicholas
Gyűlölt karakter(ek): az anyakirálynő
Pont: 10/7
Alapok:
Nyelv: magyar
Fordította: Seres Noémi
Kiadta: Álomgyár Kiadó
Év: 2018
Oldalszám: 400
Sorozat: Royally (#1)
Résztvevő blogok listája:
01/14 Kelly & Lupi olvas
01/16 Dreamworld
01/18 CBooks
Nyereményjáték:
Kislányként mindenki egy hercegről álmodik, néhány szerencsés hölgy pedig megtapasztalhatja, milyen is az, ha felnőve teljesül az álma. Játékunk során civil-hercegi párosokat keresünk. Ahhoz, hogy megnyerjétek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába a párosok tagjainak keresztnevét (angol és magyar változatot is elfogadunk). 
