2015. január 1., csütörtök

Marissa Meyer: Cinder

Miért: Többen is ajánlották.

Tartalom: 126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? (Alexandra)

Vélemény: Őszinte leszek, a szó szoros értelmében évekig győzködtem magam arról, hogy egy kicsit sem érdekel engem ez a könyv. Azzal magyaráztam ezt, hogy sohasem voltam az a fajta, aki szeretné a meséket, így modern köntös ide, vagy oda, elkönyveltem magamban, hogy nekem ez sohasem tetszene... Mégis, mivel olyan sokan győzködtek, a nyár folyamán végül is megvettem, és el is kezdtem. Noha az élet több alkalommal is közbeszólt, most, hogy a végére értem, be kell vallanom: régen tévedtem ekkorát. 
Marissa Meyer egy olyan utópisztikus világot teremtett meg, amely azonnal magával ragadott, holott nem tartom magam kimondottan sci-fi rajongónak, sőt, éppen ellenkezőleg. Ennek ellenére, volt valami a regény kezdetében, ami azonnal letaglózott. Talán az az enyhe morbid felhang, amivel Cinder kiborg létére utalt az írónő, vagy Kai herceg felbukkanásának mikéntje érte el bennem ezt a hatást, nem tudom pontosan, de az biztos, hogy azonnal megszerettem. 
Ne tévesszen meg senkit: ez a történet nem csak egy régi, gyerekkori klasszikus újramesélése modern köntösbe ágyazva, hanem annál sokkal több. A karakterek, de még maga a világ is, olyan mondanivalóval van felruházva, ami jócskán túlmutat az eredeti művön. Hiszen mikor olvashattunk Hófehérke történetében emberek ezreit pusztító pestisjárványról, vagy éppen a földönkívüliekkel folytatott páratlan politikai játszmákról, amelyek teljes egészében átszövik a könyvet, éppen ezért nem is nagyon lehet egy lapon emlegetni egy mezei ifjúsági regénnyel. 
Mint tudjuk, Hamupipőke gyakorlatilag azonnal beleszeret az ő hercegébe, ehhez képest Cinder és Kaito kapcsolata nagyon lassan bontakozik ki a szemünk előtt, és sokáig nem is lehet ezt romantikusnak nevezni. Mindketten emberként kezelik a másikat, s nem úgy, mint a tárdadalom, amely körülveszi őket. Nem egy trónörökös és egy megvetett, fémvázzal teletűzdelt lány egymáshoz való viszonyának változását látjuk, hanem sokkal inkább két egyszerű emberét, akik szívük szerint elmenekülnének azelől, amit a sors rájuk mért. Éppen emiatt mindketten rendkívül szerethetőek, míg például az őket körülvevő negatív szereplők - Adri, a mostoha, vagy épp Levana a holdkirálynő - kifejezetten utálatosnak lettek megalkotva. Mindenesetre, ők ketten is újabb elemekkel gazdagítják a már ezer meg egyszer olvasott/hallott történetet, így a róluk szóló részeket is élvezet olvasni. Ráadásul, a pillanat, amikor Cinder és Kai herceg világa valóban egymásnak ütközik, alighanem a regény legmeghatározóbb pontja, sőt, továbbmegyek, maga a tetőpont. Annyi feszültséggel van tele, hogy szinte görcsösen szorítottam a könyvet, annyira izgultam értük, hogy jól sikerüljön... De a végeredményről már nem az én tisztem beszámolni.
Meyer a mellékszereplők tekintetében is kitett magáért - azon, hogy ki-kit személyesíthet meg vajon az eredeti műből, lehet gondolkozni, mert véleményem szerint olykor nem is annyira egyértelmű ez a kérdés -, bár én közülük csak egyetlen egyet emelnék ki, Iko-t a kis androidot, aki Cinder leghűségesebb barátja és társa jóban-rosszban egyaránt. Mivel egy programozott személyiségről van szó, azt hihetnénk, hogy egy rendkívül egysíkú lényről lehet szó, de ez távolról sincsen így. Iko-nak valódi személyisége, és világképe van, ami olykor kimondottan vicces, máskor azonban  inkább elgondolkodtató.
Rengeteg új, meglepő elem, fordulat, és egy rendkívül izgalmas cselekmény, mindez megtalálható ebben a könyvben. Ha valaki már eddig is sokat gondolkozott azon, hogy beszerezze-e, csak bátorítani tudom. Még az is könnyedén megszeretheti, aki sohasem volt az a mese-rajongó. Ráadásul minden korosztály találhat benne valami újat, ami miatt azonnal megszereti majd. Örülök, hogy ezzel a történettel zárhattam a 2014-es évet.

Kedvenc karakter(ek): Kai, Cinder
Gyűlölt karakter(ek): Adri, Levana
Pont: 20/10

 Alapok:

Nyelv: magyar
Fordította: Bujdosó István
Kiadta: Alexandra Kiadó
Év: 2012
Oldalszám: 432
Sorozat: Lunar Chronicles (#1)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése